• Az automatizáció következtében kevesebb fizikai és szellemi befektetést igénylő munkakörök jönnek
  • A kevesebb erőfeszítés az unalom szintjének növekedését okozhatja
  • Az unalom érzete viszont lelki és testi megbetegedése
Ténygyár-tartalom
3 percnyi olvasnivaló

Kevesebb munka és több szabadidő, méghozzá nem csak a felső tízezer, hanem széles rétegek számára?  Egy tökéletes tárasdalom leírása is kezdődhetne így, de félő, hogy az egyre terjedő automatizáltság útján létrejövő utópia teljesen más irányt vesz. Felszabadult, boldog emberek jövőképe helyett unatkozó, perspektíva nélküli, a saját erőfeszítéseik eredményeit már nem érzékelő emberek társadalma válhat valósággá.

Már nem kell digitális látnoknak lennünk ahhoz, hogy belássuk, a jövő világa az automatizáltságra épül majd. Egyes munkahelyek teljesen eltűnnek, míg mások átalakulnak. Bár egyes becslések szerint csak a foglalkozások 5% automatizálható teljes egészében, egyes munkafolyamatok a legtöbb területen kiválthatóvá válnak a robotok és a mesterséges intelligencia terjedésével. Könnyű úgy gondolnunk, hogy ez az út vezet a túlhajtott alkalmazottak álma felé, hogy a munkát robotokra bízzák, míg ők kizárólag a megnövekedett szabadidő eltöltésével foglalkoznak. De hiba lenne nem gondolni az elvégzett munka pozitív hatására és az unalom veszélyeire.

A robotizáció elsősorban a repetitív munkafolyamatokat lesz képes kiváltani. A magas jövedelemmel járó, nagy hozzáadott értékkel bíró munkakörben dolgozók még több energiát fordíthatnak majd a kreatív feladatokra, amely a negyedik ipari forradalom egyik legfontosabb vívmánya. De átalakul az alacsonyabb státuszú állások nagy része is, méghozzá ellenőrző tevékenységgé, mely a kevesebb befektetett energia ellenére paradox módon fárasztóbb elfoglaltság lehet, mint a korábbiak.

Egy adott cél érdekében befektetett munka több lehet, mint a cél egyszerű elérése. Mondhatnánk ezt úgy is – bérmennyire elcsépelt gondolat – hogy az út legalább annyira fontos, mint a cél. Ezt bizonyítja számunkra egy a közelmúltban megjelent kutatás is, mely „erőfeszítés paradoxonnak” nevezi azt a jelenséget, mely során azért választunk ki bizonyos tevékenységeket, mert azok igényelnek valamiféle erőfeszítést: mint egy triatlon versenyen való részvétel, vagy a hegymászás.

Egy másik kutatás azt vizsgálta, hogy milyen hatást váltanak ki különböző erőfeszítéseket igénylő és nem igénylő elfoglaltságok. A résztvevők arról számoltak be, hogy az egyes feladatok elvégzése során a fáradási folyamat az első szakaszban hasonlóan alakult, az idő előrehaladtával viszont az unalmas feladatok fárasztóbbá váltak, mint a folyamatos kreatív energiákat igénylők.

Az automatizáció sok esetben pont ennek a lehetőségét, a folyamatos gondolkodást veszi el az emberektől, ezért fontos, hogy a mesterséges intelligencia és a robotizáció nyújtotta előnyök mellett figyelembe vegyük az emberi teljesítményre és jóllétre gyakorolt negatív hatásukat is. Ezek közül az egyik legnagyobb rizikófaktorral járó következmény lehet az unalom általános növekedése. Márpedig az unalomnak hosszútávon egészségügyi kockázatai is lehetnek, szív-és érrendszeri betegségeket és depressziót is okozhat.

A történelem során lezajlott technológiai forradalmak mind új lehetőségeket hoztak, de új kihívásokat is teremtettek, így van ez az előttünk álló időszakkal kapcsolatban is. A rengetek kérdés közül, melyek megválaszolásra várnak, az egyik legfontosabb az lehet majd, hogy jobb élet vár-e ránk egy olyan világban, amely a hatékonyság, a megvalósíthatóság és a költségcsökkentés érdekében mindent automatizál és közben nem törődik azzal, ha megfosztja az embereket a gondolkodás és a befektetett energia jótékony hatásaitól.

Ez a cikk is érdekelhet

A bullyingról – mint cselekvésről – röviden

Az agresszió az egész evolúciónak meghatározó eleme volt (és most is az) Az általános agre…