• A magas tesztoszteronszinttel erősen korrelál a pupillaváltozás
  • A vonzerő minősítése inkább általánosabb szimpátiát mutat, semmint szexuális izgalmat
  • A kívánatos partnerként számon tartott és a szexuálisan leginkább vonzó férfiak köre nagy valószínűséggel nem egyezik
Ténygyár-tartalom
2 percnyi olvasnivaló

Egy a Nature oldalán megjelent kutatás arra a kérdésre kereste a választ, hogy a nők vajon tényleg azokhoz a férfiakhoz vonzódnak-e, akiket saját bevallásuk alapján szemrevalónak tartanak. Ahhoz, hogy ezt kiderítsék, először nők egy csoportjától kérték, hogy értékeljenek bizonyos férfiarcokat, miközben mérték a nők pupillaátmérőjének változását is. Ez utóbbi a fiziológiai izgatottság mérésének olyan jól bevált módja, amely a szexuális izgalmat is megmutatja. Emellett azt is értékelniük kellett, hogy a megtekintett férfiakat szívesen fogadnák-e barátjukként, illetve rövid vagy hosszú távú szerelmi partnerükként.

Ezután egy második kísérletben a nők pupillaváltozását hasonlították össze az értékelt férfiak tesztoszteronszintjével, illetve szexuálisan fenyegetőnek vagy vonzónak minősített képekkel. A magasabb tesztoszteronszintet általában férfiasabb, kevésbé finom vonásokkal, valamint esetenként agresszióval, ellenségességgel és uralkodási vággyal társítják, így ezekre a férfiakra általában kevésbé lehet megbízható társként gondolni.

Az eredmények azt mutatták, hogy míg a magas tesztoszteronszinttel erősen korrelált a pupillaváltozás, addig a vonzónak minősített férfiak képe nem váltott ki a nőkből szexuális izgalmat, és a potenciális partnerként értékelt férfiaktól sem lettek jelentősen izgatottabbak. További érdekesség, hogy a megfelelő barátnak tartott férfiak képénél szintén szignifikáns pupillaváltozás volt megfigyelhető. Ehhez kapcsolódik, hogy az önbevalláson alapuló értékelések, vagyis a vonzerő és a három kapcsolati potenciál erős korrelációt mutattak. Ez arra enged következtetni, hogy a vonzerő minősítése inkább általánosabb szimpátiát mutat, semmint szexuális izgalmat. Egy másik lehetőség, hogy a nők szívesen barátkoznak olyan férfiakkal, akikből a jövőben szerelmi partner válhat.

A fiziológiai és az önbevallásos válaszok közötti eltérésre a kutatók többféle magyarázatot találtak. Az egyik, hogy a megfigyelt izgatottság valójában nem egyenlő a szexuális izgalommal: a magas tesztoszteronszintű férfiakra adott pupillareakciók akár félelmet is jelezhettek. A második kutatás ugyanerre kereste a választ, azonban a fenyegetőnek és a szexuálisan vonzónak ítélt képek esetén is érzékelni lehetett némi pupillatágulást. Bár utóbbi esetében ez jóval erőteljesebb volt, ez alapján még nem lehet egyértelműen pozitív korrelációt állítani a kettő közé.

A kutatók szerint az eddigi eredmények azt sugallják, hogy a kívánatos partnerként számon tartott és a szexuálisan leginkább vonzó férfiak köre nagy valószínűséggel nem egyezik. Hozzátették, hogy az eddigi felfedezéseket még nem általánosítanák, és a témában további kutatások szükségesek ahhoz, hogy szabályszerű kapcsolatot állíthassanak a vonzerő, a szexuális izgalom és a tesztoszteronszint között.

Ez a cikk is érdekelhet

Mi jelzi jobban előre, hogy mennyit fogsz keresni?

Gépi tanulás segítségével végzett jövedelembecslést egy kutatócsoport A jutalmazás önszabá…