• Hogyan hozzuk meg esztétikai ítéleteinket?
  • Az ízlés különbözik, a pszichológiai folyamat egyezik: a mentális képek szerepe döntő
  • Kutatás haikukkal és szonettekkel
Ténygyár-tartalom
4 percnyi olvasnivaló

Friss pszichológiai kutatások tárták fel azokat a tényezőket, amelyek magyarázatul szolgálnak – nemcsak – az irodalom értői számára a vélhetően legfontosabb kérdésre: mi az, ami kedves számunkra a legkülönbözőbb versek olvasásakor-hallgatásakor – miért tetszik az, ami tetszik.

Persze az emberek nem feltétlenül értenek egyet azzal, amit kedvelnek – magyarázza Amy Belfi, a tanulmány vezető szerzője, aki a kutatás során a New York-i Egyetem pszichológiai osztályán volt posztdoktor.

A legtöbb ember, amikor a költészet megítéléséről faggatják, válaszában az egyéni ízlés szerepére mutat rá. És bár ez nyilvánvalónak tűnhet, a kutatók azt találták, hogy a verseket befogadók merőben eltérő egyéni látásmódja ellenére vannak olyan tényezők, amelyek következetesen képesek befolyásolni őket abban, hogy mennyire lesz élvezetes egy-egy vers számukra.

Az esztétikai ítélet az alapja annak, hogy mit találunk vonzónak, vagy mitől borsódzik a hátunk, és fontos szerepet játszik a mindennapi életünkben is: milyen ruhát veszünk fel, vagy mit hallgatunk reggelente munkába menet. Arról azonban keveset tudni, hogyan hozzuk meg ezeket az ítéleteket.

A kutatók arra törekedtek, hogy megválaszolják azt a réges-régi kérdést, hogy “Miért szeretjük azt, amit szeretünk?” – mi az, amit esztétikailag kellemesnek találunk a költészetben.

Ehhez a csapat több mint 400 résztvevőt toborzott, ők olvasták el és értékelték két műfaj – a haiku és a szonett – reprezentatív darabjait.

A New York-i Egyetem kutatócsoportja 111 haikun (részben japánról fordított, részben amerikai) és 16 szonetten (amerikai és angol alkotásokon) keresztül vizsgálta a „Miért tetszik az, ami tetszik?” kérdésre adandó válaszok lehetőségét. Annak illusztrálására, hogy milyen eltérőek ezek a műfajok, két rövid idézet a magyar irodalom nagy alakjaitól, egy haiku és egy szonett:

 

Faludy György

Kínrím New Yorkból jövet:

Manhattan.

Boldog voltam, mikor odább

menhettem.

 

Babits Mihály

A lírikus epilógja

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nics rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy van?
Van dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy –
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

 

A cél azoknak a tényezőknek a megtalálása volt, amelyek a legfőbb letéteményesei a költemények esztétikai vonzerejének. Az egyes versek elolvasása után a résztvevők a következő kérdésekre válaszoltak:

  • A vers élénksége (Mennyire eleven a versből idézett kép?),
  • Érzelmek ébresztése (Mennyire pihentető vagy serkentő a vers?),
  • Érzelmi kötődés (Mennyire pozitív vagy negatív a vers tartalma? – például egy, a halálról szóló vers negatív lehet, míg a gyönyörű virágokról szóló pozitív), és
  • Esztétikai varázs (Mennyire volt élvezetes vagy esztétikailag vonzó a vers?).

Az eredmények azt mutatták, hogy a mentális képek elevensége az a tényező, amely a leginkább képes az esztétikai vonzerő előrejelzésére: azokra az alkotásokra, amelyek nagyobb szabású képek felidézésére épültek, fogékonyabbnak bizonyultak a befogadók. Az érzelmi kötődés is alkalmasnak bizonyult az esztétikai vonzerő jelzésére, de jóval kisebb mértékben; konkrétan: a kutatásban részt vevők a pozitívabbnak talált verseket általában vonzóbbnak találták. Ezzel szemben az érzelmi izgalomnak nem volt egyértelmű kapcsolata az esztétikai vonzerővel.

A kutatásban részt vevő több mint 400 ember koránt sem értett egyet abban, hogy milyen verseket talált vonzónak – támogatva azt az elképzelést, hogy mindenkinek eltérő az ízlése –; mindazonáltal a képiség és az érzelmi valencia alkotta közös mezsgye magyarázatot ad az ízlésre, még akkor is, ha az meglehetősen változatos.

A tanulmány a Psychology of Aesthetics, Creativity, and the Arts című folyóiratban jelent meg.

Ez a cikk is érdekelhet

Milyen szakmát választanak
a sorozatgyilkosok?

  Rendőr, katona, vallási vezető, de fakertész, cipész és portás is az átlagnál gyakr…