• Nyolcszor annyit is megér a világnak az angol foci, mint a spanyol vagy a német
  • A televíziós közvetítési díjak hizlalják leginkább a Premier League klubjait
  • Szponzorációból azért a Barcának és a Reálnak jut a legtöbb
Ténygyár-tartalom
6 percnyi olvasnivaló

A labdarúgást kedvelők körében évről évre – parttalan – vita zajlik arról, melyik is Európa, és ezáltal a világ, legerősebb bajnoksága? És bár a fejtegetésekbe időnként kézzel fogható érvek is vegyülnek, mint például az adott liga csapatainak sikeressége a Bajnokok Ligájában, végül úgyis mindenki arra szavaz, amelyik a szívéhez a legközelebb áll. Akárhogy is, azt még talán az angol futball legelfogultabb hívei is elismerik, hogy a Premier League-nek színvonalban messze nincs akkora fölénye a többiekkel szemben, mint az anyagi lehetőségek terén. Az angol elsőosztályú klubok a mögöttünk hagyott nyári átigazolási szezonban nagyjából két és félszer annyit költöttek játékosokra, mint a németek és a spanyolok.

 

 

Adódik a kérdés: mégis miből? Ha számba vesszük egy focicsapat bevételeinek legfőbb forrásait, jól látszik, hogy az angol nagy csapatok dominálnak ugyan a szponzorációs-, a mezforgalmazási-, illetve és a jegy- és bérleteladási toplistákon is, ám ilyen téren a többi gigászklub, a Barcelona, a Real Madrid, a Bayern München és a Juventus azért felveszi velük a versenyt.

 

 

 

A Premier League gazdasági fölényének legfőbb okát a klubok egy másik, igencsak erős „lábát” adó bevételforrásában, a televíziós közvetítési jogdíjakban érdemes keresni. A hazai piacon még nem is akkora az angolok fölénye, a brit Sky Sports és a BT Sport jelenleg „csak” valamivel kevesebb, mint a dupláját fizeti a mérkőzések szigetországi sugárzásáért, mint amennyibe a Bundesliga németországi jogai kerülnek.

A nemzetközi értékesítés terén viszont döbbenetes a Premier League előnye: az angolok körülbelül nyolcszor annyiért tudják eladni a ligájukat külföldre, mint a spanyolok és németek. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy mindenkinél előbb ismerték fel a globális (főként az ázsiai) piacok jelentőségét, és ottani gyors térhódításuknak hála az előnyük nem is tűnik behozhatónak. Nem túlzás tehát, hogy bár a Barcelonának, a Real Madridnak vagy a Bayern Münchennek is akadnak a világ minden pontján drukkerei, a bajnokságok közül ma az angol az egyetlen igazi világméretű márka.

 

 

A televíziós jogdíjakat ráadásul a Premier League meglehetősen testvériesen osztja el az aktuális 20 csapata között. Az előző idény végén még a kieső együtteseknek is átszámítva mintegy 115 millió euró jutott a tv-s pénzekből – ez több, mint amennyit a német bajnok Bayern, az olasz bajnok Juventus vagy a francia bajnok Monaco kapott ugyanezen a címen. Döbbenetes, de a tavalyi 20. helyezett Sunderlandnél, amely azóta az angol másodosztályban is kiesésre áll, így Anglián kívül egész Európában csak a Barca és a Real zsebelt be több pénzt a közvetítési jogokból. A két spanyol gigász tv-s bevételei amúgy az angol 7. Evertonnal vannak egy szinten.

Ráadásul a kis klubok annak ellenére kaszálnak hatalmas összegeket, hogy a nézőket azért annyira nem is érdeklik az ő meccseik: az említett Sunderlandnek például az egész tavalyi szezonban összesen csak 8 bajnoki találkozóját tűzték képernyőre, míg a a közvetítésekért alig valamivel többet kereső Barca–Real párosnak mind a 38-at.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Mesterséges intelligencia:
továbbképzésen az emberiség

Egyetlen másodperc alatt megkülönböztetik a rákot a jóindulatú tumortól Az algoritmus a vi…