• A ma létező munkák felét robotok végzik majd, akár már 2035-től
  • Magyarországon több mint félmillió munkahely kiváltható robotokkal
  • Átok, vagy áldás a gazdaságnak az automatizáció?
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

„Ha Magyarországon vagy robot, nem veheted el a magyarok munkáját!” – könnyen lehet, hogy 2055-ben ilyen plakátokkal kell körberagasztania az országot annak, aki választást akar nyerni. Persze nem elsősorban a sci-fik két lábon járó, ember formájú, beszélő robotjaira kell gondolnunk, hanem olyan intelligens gépekre, amelyek el tudják végezni a munkát helyettünk. A világ egyik legnagyobb vállalati tanácsadócége, a McKinsey Global Institute egy idei tanulmánya szerint az automatizáció – azaz a robotok alkalmazása a gazdaságban – évente 0,8 – 1,4 százalékkal növelheti önmagában a termelékenységet. Ez elsőre nem tűnik nagy számnak, de Magyarországnak egy 1százalékos GDP-növekedés több, mint 300 milliárd forintot hozhat. Ebből pedig minden magyar vehetne magának egy olcsóbb tévét vagy egy biciklit. Évente.

A McKinsey szerint a ma már létező technológiákkal az összes foglalkozásnak csupán 5 százaléka váltható ki teljesen, de a munkák 60 százalékának legalább harmada olyan tevékenység, amit robotok jobban tudnának elvégezni nálunk. Bonyolultan hangzik? Képzeljünk el egy árufeltöltőt, Pétert, akinél egy mai technológiával is létező robot gyorsabban és hatékonyabban tud pakolni, pusztán azért, mert Péternek két keze van, és nem tizenkét robotkarja. Ugyanakkor Pétertől bármikor meg tudja kérdezni egy vásárló, hogy merre találja a tejfölt, amire a pakolórobot aligha tudná megmondani a választ (vagy a szükségesnél sokkal fejlettebb, így drágább robotot kellene alkalmazni árufeltöltésre). Pétert ráadásul nem kell újraprogramozni, ha ki akarjuk cserélni az egyik terméket a másikra, elég megmondani neki.

A legtöbb automatizálható foglalkozás olyan területen található, ahol erősen szabályozott, kiszámítható környezetben dolgoznak az alkalmazottak. Ilyen például az ipari gyártás és összeszerelés, az adatgyűjtés és adatfeldolgozás. Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének munkatársai össze is szedték, melyek azok a foglalkozások Magyarországon, amelyeket a robotok leginkább veszélyeztetnek. Kutatók szerint a mostani fejlettségű technológiával a jelenlegi szakmák 12 százaléka automatizálható. A brüsszeli székhelyű Brueghel Intézet eltérő módszertannal dolgozva ennél borúsabb következtetésre jutott: szerintük a magyarországi munkák 54 százaléka automatizálható, ami egyébként megfelel az európai átlagnak.

A Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara kutatói szerint az automatizáció által legjobban veszélyeztetett szakmákban dolgozók között Magyarországon legtöbben a takarítók és kisegítők (74479 fő), rakodómunkások (53941 fő) és mechanikai gépösszeszerelők (31738 fő) között vannak.  Innen is látszik az egyik legsúlyosabb probléma az automatizációval: ez a teher sem elsősorban a gazdagok vállát nyomja majd, hanem nagy eséllyel azoknak a foglalkozása kerülhet az elkövetkező évtizedekben veszélybe, akik képzetlenebbek, és kevesebbet keresnek. Ezeknek az embereknek pedig állami segítség nélkül nem lesz idejük és pénzük arra, hogy magukat átképezve új állást találjanak.

Számukra a jó hírt az jelenti, hogy a gazdaság növekedése – amit részben pont a robotok okoznak majd – lehetővé teheti, hogy új munkahelyet találjanak. A nagyobb növekedés ugyanis több befektetést és új munkahelyeket teremthet. A 21. században tehát egyszerre lesz munkaerő-felesleg és munkaerőhiány. Ha van megfelelő segítség, az elbocsájtott dolgozók be tudják majd tölteni az újonnan létrejövő, más képzettséget igénylő állásokat. Más kérdés, hogy lassan meg kell tanulniuk a robotokkal együtt, a robotok mellett dolgozni.

Hogy mikor? Azt jelenleg senki sem tudja biztosan. A McKinsey szerint 2055-re a mai foglalkozások felét váltják majd ki robotok, de ez történhet 20 évvel korábban vagy később is attól függően, hogy mennyire éri meg a vállalkozásoknak adoptálniuk az új technológiákat. Ráadásul azokban az országokba később érkezhet meg az új technológia, ahol kisebb fizetést kapnak a munkások, mint például a fejlett nyugat-európai országokban vagy az Egyesült Államokban.

Politika a robotok fogságában

Ha Magyarországon félmillió ember elvesztheti az állását a robotok miatt, az komoly problémát jelent majd a mindenkori döntéshozóknak is. Függetlenül attól, hogy ki van épp kormányon, a tömeges munkanélküliség tömeges elszegényedéshez vezethet, amit pedig egyetlen kormány sem szeretne. Ha pedig kevesebben dolgoznak, kevesebben fizetnek járulékokat is, ez pedig egyre nehezebben teszi fenntarthatóvá a nyugdíjrendszert is, ami Magyarországon még nagyon óvatos becslések szerint is fenntartatlanná válik 2035-re.

Néhány évtizeden belül tehát igen erős lesz a nyomás a hazai politikusokon, hogy tiltásokkal nehezítsék az automatizáció terjedését. Ez ugyan rövid távon hozhat nekik népszerűséget, azonban hosszú távon a 19. század géprombolásához hasonló tévút. Az ilyen tiltások ugyanis visszafogják a termelékenységet és a gazdaság növekedését. Ennél is nagyobb probléma, hogy a jogi korlátozások tartósan képtelenek megvédeni azokat munkahelyeket, amelyek érdekében születtek. Be lehet tiltani az autókat, az internetet vagy a mobiltelefonokat egy országban, de ez a tiltás aligha lesz tartós, cserébe erősen visszafogja a gazdaság teljesítőképességét. A megoldás tehát inkább az oktatási és a szociális rendszer teljes újragondolása lehet.

Az oktatás reformja során az államnak érdemes együttműködnie a piaccal, és úgy alakítani az oktatási rendszert, hogy az iskolából kikerülők könnyebben tölthessék be a munkaerőhiány sújtotta pozíciókat. Persze így átalakítani az iskolát igazán nem könnyű, hiszen az egész automatizáció arról szól, hogy nem tudjuk, mire lesz szükség és milyen technológiákkal dolgozunk majd a jövőben. Ezért lehet érdemes az alapvető kompetenciákat – digitális írástudás, nyelvi készségek, szelektálás, együttműködés és problémamegoldás – javítani a lexikális tudás helyett. A legtöbb modellszámítás alapján a jövőben a munkaerőhiány nagyobb probléma lesz, mint a munkaerő-felesleg. A kérdés csak az, hol találkozik a kettő, tehát a robotok miatt állásukat vesztett emberek el tudják-e majd végezni azokat a munkákat, amikre a 21. században valóban szükség van.

Nyilván sokan igen, sokan pedig nem. Hogy mennyire lesz nehéz az átállás, azon is múlik, hogyan támogatják a munkahelyek és az állam az átképzéseket, oktatási programokat. Az államra a szociális intézmények kiterjesztésével is komoly feladat hárulhat, valósággá válhat például a ma még csak Finnországban 2000 ember részvételével, kísérleti jelleggel működő feltétel nélküli alapjövedelem. De többen javasolják a negatív jövedelemadó ötletét is. Ez azt jelenti, hogy az állam meghatároz egy bizonyos összeget, és akik e fölött keresnek, jövedelemadót fizetnek, akik pedig ez alatt, azokét az állam automatikusan kiegészíti a megállapított összegre. Negatív jövedelemadóra az Egyesült Államokban és más országokban is volt, és van is évtizedek óta működő példa.

A magyar politikus robotok nélkül kel és fekszik

Azt egyelőre nem mondhatjuk, hogy a magyar politika az automatizáció problémájával kel és fekszik. Igaz, Varga Mihály 2016-ban már felhívta a figyelmet az automatizáció veszélyeire. A nemzetgazdasági miniszter egy konferencián azt mondta, hogy az elkövetkező évtizedekben a jelenlegi 4 millió magyar munkahelyből 350-400 ezer szűnhet meg. A Karácsony Gergely és Szabó Tímea vezette Párbeszéd pedig egyenesen európai robotadó bevezetését fontolgatja. Szerintük a munkanélkülivé váló emberek támogatását és átképzését finanszírozni kell, aminek forrása lehet a robotadó. A Párbeszéd szerint, ha a robotadót az Európai Unió teljes területén, egységesen számított módon vezetnék be, akkor nem járna a tagállamok versenyképességének egymáshoz képest történő elmozdulásával. Ami egyébként Európára igaz – kérdés azonban, hogy mennyire rontaná Európa versenyképességét más kontinensekkel szemben.

Rákerestünk arra, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusban hányszor hangzott el az Országgyűlésben felszólalás a robotokkal vagy az automatizációval kapcsolatban. Az eredmény nem túl szívderítő: a parlamenti jegyzőkönyvek szerint a 2014-től szóló ciklusban senki nem beszélt az automatizáció problémájáról, és robotokat is csak nagyon ritkán emlegettek a Tisztelt Ház falai között.

Állásinterjú 2030 – 5 képesség, amivel felvételt nyerhetsz

TényGyár-tartalom – 3 percnyi olvasnivaló

Akármilyen hatással is lesz az automatizáció a jövő munkájára, az biztos, hogy a változások a munkahelyeken elvárt készségeket is befolyásolni fogják. A Nesta brit innovációs alapítvány és az Oxfordi Egyetem közös tanulmányukban a brit munkaerőpiac 2030-ra várható helyzetét igyekeztek feltárni. Ehhez először megkeresték a jövőben legnagyobb eséllyel automatizált (például árufeltöltő, kamionsofőr), illetve a technológia által legkevésbé veszélyeztetett pozíciókat (mint a tanárok vagy az ápolók), majd összehasonlították a top szakmákban egyaránt azonosítható képességeket. Az eredmények alapján a következő öt képesség birtokában könnyedén lepipálunk egy robotot az állásinterjún:

  1. Ítélőképesség és döntéshozatal: a lehetséges lépések relatív költségét és hasznát figyelembe véve a legmegfelelőbb döntés meghozása.
  2. Az ötletek gördülékenysége: az ötletek számán, és nem minőségén van a hangsúly.
  3. Hatékony tanulás: az új információk gyors megértése
  4. Tanulási stratégiák: új dolgok megtanulása vagy tanítása során olyan oktatási módszerek és eljárások kiválasztása és alkalmazása, amelyek megfelelnek a helyzetnek.
  5. Eredetiség: kreatív megoldások kifejlesztése problémamegoldáskor.

Mindez azt sugallja, hogy az olyan dolgok, mint a kreativitás, az alkalmazkodóképesség vagy a megfelelő ítélőképesség sokkal fontosabbak lesznek, mint bármilyen tárgyspecifikus tudás. Az imént felsorolt képességek mind egy-egy nagyon tipikus emberi gondolkodási folyamatot reprezentálnak, ettől pedig a mesterséges intelligencia fejlesztése még távol van.

A kutatók azt is találgatják elemzésükben, hogy az előbbi képességek kombinációi milyen jövőbeli munkahelyeket teremthetnek – például olyan speciális tanácsadókat, akik a 100 éven felüli életszakaszra készítenek fel – bár ezek mind rendkívül spekulatívak. Ennél sokkal kézzelfoghatóbb azt mondani, hogy a következő éveinket célszerű lesz a megfelelő tanulási stratégiák kifejlesztésével tölteni.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Mesterséges intelligencia:
továbbképzésen az emberiség

Egyetlen másodperc alatt megkülönböztetik a rákot a jóindulatú tumortól Az algoritmus a vi…