• Ha ön egyszerre tartja magát különlegesen okos embernek és kivételesen jó vezetőnek, van egy rossz hírünk: a kettő közül az egyik állítás valószínűleg nem igaz
  • Az intelligencia segít,  a zseniális emberek azonban már ritkán válnak jó vezetővé
  • Azonos intelligenciaszint esetén a nők és az idősebb menedzserek eredményei jobbak az átlagnál
Ténygyár-tartalom
3 percnyi olvasnivaló

Mitől válik valaki jó cégvezetővé? Ez a kérdés foglalkoztatta a Lausanne-i Egyetem kutatóit, akik az intelligencia szerepét vizsgálták harminc országban, 379 középvezető megkérdezésével. A Journal for Applied Psychology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a szuperintelligens emberek ritkán lesznek igazán jó vezetők, legalábbis az alkalmazottak és társaik megítélése szerint. Egy bizonyos szintig nem probléma – sőt, elvárás –, hogy a vezető okosabb legyen a beosztottjainál. Például egy 100-110 közötti átlagos IQ-val rendelkező csapat esetében a legjobb, ha a vezető IQ-ja 120-125. Ha azonban az IQ különbsége nagyobb, mint 1,2-szeres, a vezetők megítélése elkezd esni, 128-as IQ felett pedig már egyértelmű a romló tendencia.

Az elsőre meglepő eredménynek különböző okai lehetnek. A kutatást vezető Dean Keith Simonton szerint a túlzottan okos vezetők valószínűleg annyira bonyolult tervek végrehajtását várják el a beosztottjaiktól, amelyeket azok képtelenek megérteni. Az is megeshet, hogy egy szuperokos főnök kommunikációs stílusa túlzottan összetett ahhoz, hogy hatékonyan tudjon kommunikálni a csapatával. Ám elképzelhető az is, hogy a túlzottan intellektuális igazgatókat az alkalmazottak és partnerek egyszerűen túl távolinak érzik maguktól, így a főnök nem „egy lesz közülük”, hanem olyan, különálló személyiség, akiért nehéz lelkesedni.

A szerzők a népszerű Big Bang Theory (magyarul: Agymenők) sorozatból hoztak példát. Az elméleti fizikusokról, biológusokról szóló szitkom egyik főszereplője az egyszerre rendkívül komplexusos, arrogáns és szórakoztató Sheldon Cooper, aki képtelen normálisan kommunikálni az emberekkel, és többségüket mélységesen lenézi. A tanulmány szerzői azonban azt állítják, hogy Sheldon Cooper is lehetne jó vezető, ha találna egy olyan csapatot, amelyik elég intelligens ahhoz, hogy követni tudja az elképzeléseit. Valószínűleg ezt maga az érintett sem cáfolná – már ha valóságos karakter lenne.

A kutatás  elsősorban az intelligencia szerepét vizsgálta ugyan, de talált olyan szempontokat is, amelyek szintén befolyásolhatták egy vezető hatékonyságát: elsőnek mindjárt a nemet, ugyanis a női vezetők jobban teljesítettek a felmérésben – és bár az életkornak kisebb volt a jelentősége, ugyanez igaz az idősebb menedzserekre is. A menedzserek által elvégzett személyiségtesztek pedig azt sugallták, hogy az intelligencia elsősorban akkor volt kedvező hatással a vezetők megítélésére, ha az olyan tulajdonságokkal párosult, mint a karizma vagy a barátságosság.

Kérdés persze, hogy a vezetői hatékonyságnak megfelelő indikátora-e a beosztottak és hasonló beosztásban dolgozó munkatársak megítélése, vagy ez csupán egy szempont a sok közül. Bár számos kutatás jut arra a következtetésre, hogy azok a cégek működnek igazán hatékonyan, ahol az alkalmazottak jól érzik magukat, könnyen lehet, hogy az igazán intelligens vezetők akkor is jobban tudják, mit csinálnak, ha ezt a közeli munkatársaik nem érzékelik.

Ez a cikk is érdekelhet

Pártok a neten:
a Jobbik és a DK vívja
az aktivitásversenyt

Január-februárban ismét a Jobbik posztjai értek el a legtöbb választóhoz a Facebookon, de …