• Csupán három év alatt nőtt a 113 évnyi negyedével a földfelszíni hőmérséklet
  • A kiváltó alapvető ok nem csupán az éghajlati változékonyság, az üvegházgáz-hatásnak is jelentős a szerepe
  • Az éghajlatváltozás négy – 2006 és 2100 közötti –koncentrációs pályáját is felvázolták
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

Egy amerikai kutatók alkotta team összegzése szerint rekordértékkel nőtt a globális földfelszíni hőmérséklet 2014 és 2016 között. A felmelegedés mértéke a múlt század kezdete óta regisztrált adatokkal összevetve még sohasem volt ilyen kiugróan magas: mindössze három év alatt több mint 25 százalékkal növekedett – áll a kutatást leíró tanulmányban.

Jianjun Yin, az Arizonai Egyetem geológius professzora szerint az ő tanulmányuk az első, amely ténylegesen számszerűsíti is ezt a kiugrást, azonosítva annak alapvető okait. A Föld átlagos felszíni hőmérséklete 1900 és 2013 között körülbelül 1,6 °F (0,9 °C) értékkel emelkedett. A globális hőmérsékleti adatok elemzésével Yin és munkatársai azt mutatták ki, hogy 2016 végére a globális felszíni hőmérséklet további 0,43 °F-tel (0,24 °C-kal) emelkedett. Jonathan Overpeck, a tanulmány társszerzője éghajlatkutatóként megdöbbenten szembesült azzal, hogy a bolygó légköre képes ilyen gyorsan felmelegedésre.

Az El Niño hatása

A 2014 és 2016 közötti felmelegedés csúcsa egybeesett a világszerte tapasztalt szélsőséges időjárási eseményekkel, ideértve a hőhullámokat, az aszályokat, az áradásokat, a sarki jég kiterjedt olvadását és a korallok fehéredésként ismert globális pusztulását. Cheryl Peyser, az Arizonai Egyetem geotudományi doktorandusza szerint az új kutatások azt mutatják, hogy az éghajlati rendszer természetes változékonysága nem elegendő a 2014-2016-os hőmérséklet-emelkedés magyarázatához.

A jelenlegi tanulmányban a kutatók azt is meghatározták, hogy az ilyen nagy hőmérsékleti kiugrások milyen gyakoriak lesznek négy különböző, üvegházhatást okozó kibocsátási forgatókönyv szerint. A rekordokat döntő hőmérsékleti ugrások és a kísérő szélsőséges időjárási események gyakoribbak lesznek, hacsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása nem csökken.

A hőmérsékleti csúcsok számítási mechanizmusa Peyser, Yin és mások korábbi munkájára épül. Ebben a korábbi munkában arról számoltak be, hogy bár a Föld felszíni felmelegedése lelassult 1998 és 2013 között, a további légköri üvegházhatású gázokból származó hő a Csendes-óceánban tárolódott. A 2015-2016-os El Niño ereje viszont felkorbácsolta az óceánt, és felszabadította az összes tárolt hőt, és ez nagy ugrást okozott a Föld felszínének hőmérsékletében. Yin szerint kutatásaik azt mutatják, hogy felgyorsul a globális felmelegedés.

2017 elején épp együtt ebédeltek Overpeckkel – természetesen a globális felmelegedésről, a mögötte álló lehetséges mechanizmusokról elmélkedtek –, és ekkor támadt az az ötletük, hogy ki kellene bővíteni Peyser és a Yin korábbi kutatásait.
Akkor a kutatók az 1850 és 2016 közötti globális átlaghőmérsékletek megfigyeléseit elemezték, az óceánok 1955 és 2016 közötti hőtartását, az 1948 és 2016 közötti tengerszint-feljegyzéseket, valamint az El Niño éghajlati ciklusát és egy hosszabb éghajlati ciklust, a Pacific Decadal Oscillationt – összesen 15-féle adatkészletet. Az elemzés kimutatta, hogy 2014 és 2016 között a globális hőmérséklet-növekedés 0,43 °F (0,24 °C) volt, példátlanul magas érték a 20. és 21. században egyaránt.

Extra kibocsátások

Bár a Csendes-óceánból felszabaduló hő egy El Niño-jelenség esetén normális dolog, a kutatók szerint a 2014 és 2015 közötti időszakban ennek nagy része az atmoszférában felhalmozódó üvegházhatású gázok mennyiségének növekedéséből adódott. Ez az eredmény pedig Yin szerint azt jelzi, hogy a globális hőmérsékleti rekordokat kiváltó alapvető ok nem csupán az éghajlati változékonyság, hanem ehhez az üvegházhatás is jelentős mértékben hozzájárul.

A kutatók annak előrejelzésére is vállalkoztak, hogy meghatározzák, milyen gyakran fordulhat elő 0,43 °F (0,24 °C) értékű globális hőmérséklet-növekedés a 21. században, attól függően, hogy mekkora lesz az üvegházhatású gázok mennyisége világszerte 2100-ig. A csapat a jövőbeli – 2006 és 2100 közötti – éghajlatváltozás négy reprezentatív koncentrációs pályáját (RCP) vázolta fel.

Az alacsony kibocsátású RCP-forgatókönyv esetében, amikor az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 2020-ra eléri a csúcsát, majd ezt követően csökkenésnek indul, legfeljebb egyszer fordulhat elő a 0,43 °F (0,24 °C) értékű hőmérséklet-kiugrás.

A másik véglet forgatókönyve szerint, amelynél változatlanul fennmarad az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedése, a rekordmeleggel jelentkező hőmérsékleti csúcsok 2100-ra 3-9 alkalommal fordulhatnak elő. Az ilyen események valószínűleg melegebbek lesznek, és hosszabb ideig tartanak is majd, mint a 2014-2016-os időszakban, és hatásuk is súlyosabbnak ígérkezik.

A világnak a legmagasabb emissziós forgatókönyvek egyikére kell felkészülnie – figyelmeztetett Peyser.

A magasabb emissziós forgatókönyv által előrevetített gyors felmelegedési események gyakoriságának, nagyságának és időtartamának növekedése nehéz helyzetet eredményez.

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …