• A 2017-es globális demokráciaindex átlaga a 2016-os 5,52-ről 5,48-ra esett
  • Továbbra is Norvégia vezeti a globális rangsort, a dobogó másik két helyét is északi államok, Izland és Svédország, foglalják el
  • 2006-ban még 7,53(!) volt a magyarok pontszáma, innen sikerült eljutni a 2017-es mélypontig: 6,64-ig
Ténygyár-tartalom
10 percnyi olvasnivaló

A 2017-es demokráciaindexnek már a címe is sokat elárul: Free speech under attack. Szabad fordításban: A szólásszabadság a támadások kereszttüzében.

Az Economist Intelligence Unitnak ez a megállapítása azonban korántsem minősül valamiféle politikai állásfoglalásnak; 165 országra és két önálló területre kiterjedő kutatás-elemzés hitelesíti.

A demokráciaindex öt kategória állapotát értékeli: a választási folyamatét és a pluralizmusét; a polgári szabadságjogokét; a kormány működéséét; a politikai részvételét és a politikai kultúráét. Az ezeket értékelő mutatók alapján sorolódnak az egyes ország négy kategória egyikébe, a „teljes demokráciák”; a „törékeny demokráciák”; a „hibrid rendszerek” és az „önkényuralmi rezsimek” körébe.

Az idei jelentésben különös hangsúllyal szerepel a média szabadsága és a szólásszabadság helyzete, részletesen tárgyalva a szabad véleménynyilvánítás fontosságát a demokrácia előmozdításában és megerősítésében, megvizsgálva a szólásszabadság gyakorlásának korlátait a világon.

2017: tovább csökkent a globális átlagpontszám

A 2017-es globális demokráciaindex átlaga a 2016-os 5,52-ről 5,48-ra esett (a 0 és 10 közötti skálán). A 2016-os összpontszám mintegy 89 országban mérséklődött, több mint háromszor annyi országban, mint ahányban javult (27) – ez a leggyengébb teljesítmény 2010-11, a globális gazdasági és pénzügyi válság következtében kialakult helyzet óta. A további 51 ország stagnált, pontszámuk változatlan maradt 2016-hoz képest.

A világ népességének csaknem fele (49,3%-a) valamilyen demokráciában él, bár csak 4,5% élvezheti a „teljes demokrácia” nyújtotta előnyöket (ez az arány 2015-ben még 8,9% volt, a jelentős zuhanás oka, hogy az Egyesült Államok átsorolódott a „törékeny demokráciák” táborába). A világ lakosságának mintegy egyharmada él ugyanakkor egy autoriter rezsim polgáraként, döntő részük Kínában.

A 2017-es demokráciaindex szerint a modell által lefedett 167 ország közül 76, vagyis az összes ország 45,5%-a tekinthető demokráciának. A „teljes demokráciák” száma 2017-ben is 19 maradt, ugyanúgy, mint 2016-ban, hiszen az Egyesült Államok már egy évvel korábban kikerült az elit mezőnyből. Az indexben szereplő további 91 országból 52 számít „önkényuralminak” és 39 országban működik „hibrid rendszer”.

Larry Diamond, a világ egyik vezető demokrácia-szakértője szerint folyamatban van „a demokrácia recessziója”, és a stagnálás és/vagy visszaesés tendenciája a 2006-os elindulása óta látszik a demokráciaindexen. Ez különösen feltűnő a világ legrégebbi, nyugat-európai demokráciáinál, amelyek 2006 óta csaknem ugyanannyit csúsztak lefelé, mint a kontinens keleti fele – és az Egyesült Államok. A demokrácia recessziójára az alábbi fő megnyilvánulási formák jellemzőek:

  • elfordulás a választási részvételtől és a politikától,
  • a kormányzati működés gyengeségei,
  • az intézményekbe vetett bizalom csökkenése,
  • a legfontosabb pártokkal szembeni csalódottság,
  • a meg nem választott, rejtélyes intézmények és szakértői testületek növekvő befolyása,
  • a politikai elit és a választók közötti szakadék mélyülése,
  • a média szabadságjogainak hanyatlása,
  • a polgári szabadságjogok erodálódása, beleértve a szólásszabadságot.

Míg a 2016-os év a populisták főbb politikai pártok és politikusok elleni lázadásának jegyében telt Európa fejlődő államaiban és Észak-Amerikában, 2017-et a populizmus elleni küzdelem határozta meg, beleértve a Brexit visszafordításának és Trump elnöki tisztségből történő elmozdításának a szándékát. Egyes tudósok, újságírók és politikusok azzal érveltek a 2016-os eseményekre adandó válasz mellett, hogy veszélybe került a nyugati liberális demokrácia az „illiberális demokrácia” és az „új autoriter rendszerek” előretörése miatt.

A demokrácia bajnokai és a tekintélyelvűek

Továbbra is Norvégia vezeti a demokráciaindex globális rangsorát 2017-ben, a dobogó másik két helyét is északi államok, Izland és Svédország, foglalják el. Új-Zéland a negyedik helyen áll és Dánia az ötödiken. Finnország is alig marad el tőlük, a kilencedik helyet foglalja el, 9 fölötti pontszámmal.

A rangsor másik végén Észak-Korea, a maga 1,08 pontjával mintha csak kibérelte volna az utolsó helyet, Szíria, Csád, a Közép-afrikai Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság még megelőzi.

Az év győztese Gambia lett, amely a diktatúra lebontásával az önkényuralmi kategóriából előrelépett a „hibrid rendszerek” világába. A másik végletként Indonézia produkálta a legrosszabb eredményt, 20 helyet zuhanva a globális rangsorban a 68. helyen kötött ki, pontszáma 6,97-ről 6,39-re csökkent.

És mi, magyarok?

Ami bennünket, magyarokat közelebbről érint, a jelentés szerint folytatódik a demokrácia visszanyesése Kelet-Európában. (Kelet-Európa országai egyébként is hagyományosan alacsony pontszámokat érnek el a demokráciaindexben.) A szegényes politikai kultúra, a kaotikus átmenet, a jogállamiság megőrzését célzó intézmények létrehozásának ellehetetlenülése és a korrupcióval kapcsolatos folyamatos problémák mind-mind akadályokat gördítenek a demokrácia útjába. Néhány országban a lakosság a konzervatív politika és az erős vezetők híve, 2017-ben a régió országainak többségében (28-ból 17-ben) csökkentek a demokráciaindex pontszámai. Öt ország stagnált, hat ország javított, igaz, gyakran alacsony bázisról. A regionális átlageredmény a legalacsonyabb szintre esett vissza, 5,40-re (szemben a 2016-os 5,43-mal és főként az index első publikációjának évében, 2006-ban számított 5,76-os értékkel). És bár Magyarország a régiós átlag feletti értéket kapott, a folyamatosan csökkenő trend nálunk is igaz: 2006-ban még 7,53(!) volt a pontszám, innen sikerült eljutni a 2017-es mélypontig: 6,64-ig.

Magyarország – az Economist Intelligence Unit terminológiája szerint – a törékenynek nevezett demokráciák egyike: ezekben az országokban szabad választásokat tartanak, és még ha vannak is problémák (például a média szabadságával kapcsolatos jogsértések), tiszteletben tartják az alapvető polgári szabadságjogokat. A demokrácia más vonatkozásaiban azonban jelentős hiányosságok vannak, ideértve a kormányzási problémákat, az elmaradott politikai kultúrát és a politikai részvétel alacsony szintjét.

2017 novemberében az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el Lengyelországgal kapcsolatban – a jogállamiság elveinek megsértését látva beigazolódni –, megtéve az első lépést az uniós szerződések súlyos megsértésének megakadályozására irányuló 7. cikkely szerinti eljárás megindítása felé. Ez az eljárás súlyos pénzbüntetéshez vagy Lengyelország szavazati jogainak felfüggesztéséhez is vezethetne. Az „illiberális demokrata” Orbán Viktor vezette magyar kormány azonban kijelentette: megakadályozza a 7. cikkely szerinti eljárást. A konfliktus növekvő szakadékot jelez: ez a liberális, kozmopolita értékek és az olyan, Lengyelországhoz és Magyarországhoz hasonló kelet-európai országok között tátong, amelyek a nemzetállamra, történelmükre és hagyományaikra tekintenek konzervatívabb értékeik alapjaként. Vannak, akik úgy látják, hogy ez a konfliktus a demokrácia és a demokráciaellenesség között feszül, de Orbán és szövetségesei inkább egyfajta kulturális háborúként tekintenek rá a demokrácia és egy másik koncepció között.

2017 elején az Európai Parlament egy hasonló, a 7. cikkelyre vonatkozó állásfoglalást fogadott el Magyarországról is. A lengyelek és a magyarok azonban akkor ígéretet tettek rá, hogy kölcsönösen megvétózzák az ilyen, ellenük irányuló fellépéseket. A Magyarország elleni ügy be is ragadt, és vélhetően hasonló sors vár a lengyelek elleni intézkedésre is.

Média: „szabad”, „jobbára szabad” – „jobbára nem szabad”

A teljes vagy részleges szólásszabadság csupán a világ szerencsés 45%-ának kiváltsága: az előbbi körbe a demokráciaindex által lefedett 167-ből csak 30 ország van – a világ népességének 11% -át képviselve –, míg az utóbbiba a világ népességének 34,2%-át reprezentálva további 40 ország. A médiaszabadság-indexben mintegy 97 ország alkotja a „szabad” vagy „jobbára szabad” kategória mezőnyét. Ami azt jelenti, hogy a világ lakossága több mint a felének nincs szabad vagy részben szabad médiája, így korlátozva a szólásszabadságot is.

Számos országban kiemelkedő szerepet játszik a média és a véleménynyilvánítás szabadságának csökkentésében maga az állam. A demokratikus és a tekintélyelvű országok kormányai egyaránt hoznak például terrorcselekmények megakadályozására hivatott törvényeket, az istenkáromlást és a „gyűlöletbeszédet” korlátozó törvényeket a szólásszabadság és a média szabadságának megfékezésére. A nem állami szereplők – köztük a militáns iszlamisták, a bűnözői csoportok és az anyagilag érdekeltek – egyre inkább veszélyeztetik a szólásszabadságot: megfélemlítéssel, fenyegetéssel, erőszakkal és gyilkosságokkal.

Ami a média szabadságát illeti, Magyarország a 71–108. helyen osztozik a maga 6 pontjával és „jobbára nem szabad” kategóriába sorolásával, – ismét a lengyelekkel – és olyanokkal holtversenyben, mint Benin, Irak vagy Kolumbia, illetve olyanoktól egy ponttal lemaradva, mint a Fülöp-szigetek, Nigéria vagy Albánia.

Az elmúlt években Magyarországon is – a lengyelekhez hasonlóan – nyilvánvalóvá vált a súlyos állami beavatkozás: a Fidesz-kormány 2010 óta megszilárdította a média feletti felügyeletét, több médiumot is kormányközeli új tulajdonosok kezére játszva. A Népszabadság bezárása rávilágított a kormány kritikai sajtó iránti intoleranciájára – fogalmaz az Economist Intelligence Unit jelentése.

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …