• Ha hetente 150 percet töltünk intenzív mozgással, az segíthet csökkenteni a szívbetegség és a stroke kockázatát
  • A helyes viselkedés jutalmazása nagyon egyszerű mód a megerősítésre
  • Az Apple Watch – és gyakorlatilag az összes fitness-karpánt – nem méri pontosan a kalóriákat
Ténygyár-tartalom
8 percnyi olvasnivaló

1980 és 2000 között jelentősen megnőtt a túlsúlyos és elhízott amerikaiak száma. A magyarázat összetett: lényegében a fizikai inaktivitásra, az „üres” kalóriákra és az – utóbb egészségtelennek minősülő – különböző étkek agresszív marketingjére vezethető vissza. (Az üres kalóriák nem rendelkeznek semmilyen tápértékkel, és gyorsan összeadódhatnak. Ilyen a legtöbb zsír és hozzáadott cukor – nem nyújtanak a szervezetnek vitaminokat, ásványi anyagokat vagy rostokat.)

Mindig voltak olyanok, akik meg voltak győződve róla, hogy egyszerűen elég többet mozogniuk a probléma megoldásához. De egy sor kutatás utal rá, hogy alaposan tévednek.

Persze az intenzív mozgásnak, sportnak sok előnye van. A Centers for Disease Control and Prevention szerint ha hetente 150 percet töltünk intenzív mozgással – ami napra lebontva alig jelent többet 20 percnél –, az segíthet csökkenteni a szívbetegség és a stroke kockázatát, sőt a cukorbetegségét és egyes rákos megbetegedésekét is. A gyúrás nemcsak erősíti az izmokat és csontokat, de karbantartja az egyensúlyi képességet is, ami az életkor előrehaladtával válik mind fontosabbá. A torna mérsékelheti a depresszió kockázatát, segít jobban aludni.

Lustává tesz a technológia

Ugyanakkor a technikai fejlődés mind-mind az ülő életmód további terjedésének szolgálatába állt: az autók, a robotok, a számítógépek és a különböző kütyük révén egyre könnyebb az életünk, a tévéfüggőség pedig azt eredményezte, hogy gyakran szabadidőben is órákat ücsörgünk-heverünk a készülék előtt. A műszaki fejlesztők hajlamosak elhinni, hogy a technológia révén meg is oldják a problémáinkat.

Persze az ugyancsak a technológiai fejlesztés által életre hívott fitness-pántok sem annyira forradalmiak, mint ahogy azt alkotóik előszeretettel igyekeznek beállítani reklámjaikban: az elfogyasztott (-andó) élelmiszerek naplózásának, a kalóriák számlálásának gyakorlata évtizedes múltra tekint vissza. De a fitness-pánt, -karkötő és számos önjáró mozgalom új életet lehelt ezekbe a régi gyakorlatokba.

Ben Franklin az aktivitás követésének egy korai formáját gyakorolta. A morális tökéletesség elérésének terve című önéletrajzi könyvében arról ír, miként követte nyomon napról napra, milyen vétkek terhelik olyan erényekkel szemben, mint a mértékletesség, a takarékosság és a tisztaság.
Franklin azt követte nyomon, mikor hibázott, mikor vétkezett, pedig alighanem jobb a sikereket észrevenni. A piros pont – vagy az Apple-nél az arany csillag – kis jutalom, de jutalom. A reményeknek – ahogy B. F. Skinner befolyásos amerikai pszichológus megfogalmazta – kimondottan motiváló a hatásuk. A helyes viselkedés jutalmazása nagyon egyszerű mód az adott viselkedés megerősítésére.

Mozgalom is indult az egészségügyben, hogy magatartás-változást sikerüljön elérni olyan mozgáskövetés révén, amely jutalmazza a megfelelő viselkedést. Az egészségbiztosítók különösen érdekeltek ebben az elképzelésben: 2016 márciusában a UnitedHealthcare dolgozói 1 460 dollárt nyerhettek, ha megfelelnek a Fitbit mérte fitness-céloknak.

És a UnitedHealthcare nincs egyedül. A kaliforniai Blue Shield és az Aetna – az Apple Watch támogatásával – is beszállt a jutalmazást preferálók sorába, utóbbi saját alkalmazások fejlesztését célzó együttműködést is kötött az Apple-lel. A vállalatok érdeklődése értelemszerűen fordult a viselkedésbeli egészségügyi beavatkozások felé: a betegségeket megelőző egészségügyi tényezők befolyásolására, a viselkedés megváltoztatására valóban szükség van.

Viselkedés és pénz

Mindeközben a technológiai közösséggel párhuzamosan számos kutató dolgozik a viselkedést befolyásoló egészségügyi beavatkozásokon. Mitesh Patel, a Pennsylvani Egyetem adjunktusa például azt igyekszik kitalálni, hogyan lehet aktívabbá tenni az amerikaiakat, függetlenül attól, hogy lefogynak-e vagy sem. Erre az egyik mód a pénz.

A legeredményesebbnek az a beavatkozás bizonyult, amelynek során a vizsgálatba bevont embereknek pénzt ígérnek, ha tökéletesen aktívak maradnak, illetve – ha nem teljesítik kitűzött céljaikat – levonnak valamennyit a jutalmukból. Stephen Intille, a Northeastern Egyetem tanára olyan szenzorrendszereket tanulmányozott, amelyek mobiltelefonokhoz kapcsolódva követik nyomon a mozgást.

A fitness-karpántok kínálta legnagyobb lehetőség a valós idejű visszajelzés – erősíti meg Intille, de a fogyatékosságokra is rámutat. – Annak érdekében, hogy valóban jó valós idejű visszajelzést kapjunk, kifinomultabban kell érzékelni azt, amit egy személy ténylegesen végez. És bár az eszközök általánosságban képesek megfelelően mutatni egy személy aktivitását, konkrét tevékenységek esetében már igencsak zavarba jönnek: egyáltalán nem tudják, mit is csinál valaki ténylegesen. Az Apple Watch például olyan viselkedést regisztráló eszköz, amelyet úgy alkottak meg, hogy egyetlen viselkedésszakértőt sem kértek fel közreműködésre.

Emellett viszonylag kevés embernek van fitness-karpántja. Ők általában fiatalok, erős a műszaki affinitásuk, és ami fontos, idejében kezdenek el foglalkozni az egészségükkel. A Watch ára 249 vagy 329 dollárnál indul, és a Stanfordon készült tanulmány szerint még a pulzusmérőjének pontossága is elfogadható, de van néhány olyan tervezési döntés, ami miatt félrevezető eredményeket produkál a készülék. Ezek közül a legnyilvánvalóbb a kalóriákat számláló mozgáskövetés: minden részletében hibás.

Vitában a Stanforddal

Az Apple Watch – és gyakorlatilag az összes fitness-karpánt – nem méri pontosan a kalóriákat. A Stanford kutatói az Apple Watch mellett további hat fitness-karpánt energiafelhasználás-mérését vizsgálták, és olyan eredményekkel szembesültek, amelyek 43 százalékkal térnek el a szabványtól. Vagyis a használók valószínűleg sokkal kevesebb energiát égetnek el, mint amennyit például a napi rendszerességű 600 kalóriás mozgási célként beállítottak.
Az Apple persze azonnal vitatni kezdte a Stanford-tanulmány eredményeit. Szerintük a Stanford elmulasztotta elvégezni az óra pontosságához szükséges kalibrálást. Azt is hozzáteszik, hogy a tanulmányban szereplő kalóriák a nyugalmi állapot energiafelhasználásán felüli kalóriaégetés becslését jelentik, míg a referenciaberendezés mindkettőt mérte. Úgy gondolják, ebből fakadnak az eltérő értékek.

Minden technológiának megvan a maga felhasználói nézőpontja. Az Apple Watch feltételezett felhasználója célokat akar kitűzni, és teljesíteni akarja azokat. Az ilyen felhasználót nem könnyű eltántorítani – képes lehet akár a hibát is motivációként kezelni –, saját magát motiválja, és csak minimális megerősítést igényel.

Valószínűleg bölcsebb a felhasználó bármilyen sporttevékenységének jutalmazása, opcionálissá téve a célok beállítását. Az Apple bizonyos fokig teljesíti ezt: számít a séta. De sokan vannak, akik utálják a versengést, vagy gyűlölik a sikertelenséget, az ő mozgósításukat jól szolgálná, ha a célok opcionálisak lennének, és csak magáért a tevékenységért járna dicséret – a lehető leggyorsabban, miután teljesült. Egy olyan nemzedék számára, amely lényegében meg sem mozdul, az lehet a megfelelő megközelítés, ha a minimális erőfeszítésekért is jutalom jár – olvasható a The Verge részletes, elemző írásában.

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …