• Nem lustábbak az 1980 és 1995 között születettek, mint a korábbi generációk tagjai, és nem is lógnak többet a telefonjukon
  • Viszont valóban később költöznek el otthonról, és később vállalnak gyereket – legalábbis a fejlett gazdaságú országokban
  • Az Y-generáció tagjai kevésbé tudnak azonosulni a politikai pártokkal, és ritkábban is szavaznak, mint az idősebb korosztályhoz tartozók
Ténygyár-tartalom
6 percnyi olvasnivaló

Az ezredfordulós nemzedék, avagy az Y-generáció jellemzőiről rengetegen írtak és beszéltek az elmúlt években – sajnálatos módon megalapozatlanul. Elfelejtették ugyanis elkülöníteni egymástól azokat a tulajdonságokat, amelyek egységesen jellemzőek egy generációra, amelyek egy adott korszakban élő összes ember gondolkodását meghatározzák, és amelyek az idő előrehaladtával változnak. Az Ipsos Mori óriásfelmérése annak igyekezett utánajárni, hogyan érez és gondolkozik valójában az Y-generáció, tehát azok az emberek, akik 1980 és 1995 között születtek.

Az Y-generáció tagjainak életét két fontos tényező befolyásolja: a technológia fejlődése és a gazdasági helyzet, amelyben felnőttek. A nyugati világban élő húszasok és harmincasok tudata gazdasági stagnálás idején nyílt ki, és ez meghatározta az életvitelüket is: később költöznek el a szülőktől, idősebben házasodnak, és később vállalnak gyereket, több időt töltenek az oktatási rendszerben, hosszabb ideig dohányoznak, és kevésbé rendszeres az életvitelük. Ismerősnek tűnő sztereotípiák ezek? Pedig ezek csak a nyugati világban igazak, az Y-generáció túlnyomó többsége – százmilliók – Ázsiában és Afrikában élnek, és rájuk éppen a fentiek ellentéte érvényes.

A másik nagyon elterjedt tévhit az ezredforduló generációjával szemben, hogy ők a digitális bennszülöttek, akik nemcsak nagyon érzik, mi az új technológiák lényege, de képtelenek is nélküle időt tölteni. És bár teljesen igaz, hogy az Y-generáció tagjai között több a technológiai zseni, mint bármely más korábbi korcsoportban, de szó sincs különleges, csak az 1980 és 1995 között születettek speciális képességéről – egyszerűen a fiatalok jobban értik a modern dolgokat.

Az Y-generáció tagjairól 23 különböző országban sem gondolnak túl hízelgő dolgokat: a „technológiai zseni” volt a legpozitívabb jelző, ami az emberek szerint jellemző erre a korosztályra, akiket egyébként lustának, arrogánsnak, önzőnek és materialistának tartanak. Az igazság azonban az Ipsos kutatói szerint ott keresendő, hogy az idősebb generáció – bármikor is vizsgáljuk – mindig megvetően beszél a fiatalabbakról, és ez már a XVII. században is igaz volt. Korántsem biztos tehát, hogy a mai húszas-harmincas generáció tagjai önzőbbek vagy lustábbak lennének, mint a régi idők fiataljai.

Ráadásul annak ellenére, hogy a „mai fiatalokat” lustának tartják, azt azért a többség elismeri, hogy nekik sincs könnyű dolguk. Az ezredfordulós generáció ugyanis az első olyan korcsoport, akiknek anyagilag kevesebb jut, mint a szüleiknek. Persze óriási különbség van a különböző országok lehetőségei között: a fejlett országokban a fiatalok 37 százaléka gondolja, hogy jobban fog élni, mint a szülei, a fejlődő (tehát szegényebb) országokban ez az arány már 65 százalék.

A lakáspiac helyzete sok országban valóban sújtja a fiatalokat. Nem véletlenül nevezik az Y-generációt gúnyosan „albérlő-generációnak.” Jó hírünk is van azért az 1980 és 1995 között születettek számára: valószínűleg ők lesznek a legműveltebb, legmagasabb iskolai végzettségű korcsoport a történelemben. A politikai részvétel viszont ennek ellenére nem tartozik az ezredfordulósok erősségei közé, közülük ugyanis kevesebben szavaznak, mint a korábban születettek hasonló korukban. Ezek után aligha meglepő, hogy az Y-generáció tagjai kevésbé érzik magukhoz közel állónak a politikai pártokat, mint az X-generáció tagjai vagy a korábban születettek. Közkeletű tévedés, hogy a fiatalok elfogadóbbak vagy toleránsabbak lennének a homoszexualitással és a hagyományosnak tartott női szerepek megváltozásával kapcsolatban, mint az idősebbek – ez minden generációra egységesen igaz az idő múlásával. E tekintetben tehát együtt fejlődünk.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi lehet az ezredfordulósok legnagyobb problémája, nagy valószínűséggel arra jutnánk, hogy nem bíznak eléggé a másik emberben. Arra a kérdésre, hogy az „utcán szembe jövő emberben” megbíznának-e, a millenniumi generáció csupán alig több mint fele válaszolna igennel – szemben az X-generáció kétharmadot is meghaladó (68%) és a még korábban született, baby boomer generáció közel négyötödös (77%) arányával.

Ha valamivel gyakran vádolják az Y-generációt, az a lustaság és a munkahely megbecsülésének hiánya, de mindkét sztereotípia hamisnak bizonyult az Ipsos kutatása szerint. Az ezredfordulósok alig napi 13 perccel dolgoznak kevesebbet, mint a korábbi generációk, és munkahelyet sem váltanak szívesebben. A gyakori munkahelyváltás oka ugyanis nem a „hűtlenség” a munkaadóhoz, hanem az, hogy átalakult a munkaerőpiac, és az alkalmazottak kortól függetlenül rá vannak kényszerítve a váltásra.

A hamis mítoszok közé tartozik, hogy az 1980 és 1995 között születettek állandóan a mobiljukon lógnak – ez ugyanígy igaz az eggyel korábbi korcsoportra is. Szemben egy csomó híradással, a Facebookról sem szoktak le a fiatalok, és nem menekülnek a szüleik vizslató szemei elől – csupán más közösségimédia-eszközöket is használnak, elsősorban az Instagramot, Twittert és Whatsappot. Szintén nem igaz, hogy a millenniumi generáció depresszióra hajlamosabb lenne, de az sem, hogy kevesebbet dohányozna, mint a korábbi korosztályok képviselői.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …