• Reggelire friss utcai ürülék, napközben egy macskaalom-expedíció, esti nassolásként lócitromtorta
  • Az ürülék olyan baktériumokat és élősködőket tartalmazhat, amelyek nemcsak állatainkra, de a gyerekekre is veszélyt jelenthetnek
  • Ha nem szeretnénk, hogy a kutyánk ilyen kétes forrásokból táplálkozzon, kifizetődő megjutalmazni a nem-fogyasztást
Ténygyár-tartalom
4 percnyi olvasnivaló

Bár sokunk számára indokolatlannak tűnhet, szőrös barátaink jó részének teljesen természetes szokása az ürülék elfogyasztása. Az olyan gazdik számára, akiknek ebbe a csoportba tartozik a kutyusa, ismerős lehet a menü: reggelire friss utcai ürülék, napközben egy macskaalom-expedíció, esti nassolásként lócitromtorta. Mindez valószínűleg teljesen természetes – de ettől még nem örömteli. Azon túl, hogy a kutya leheletét elviselhetetlenné teszi, az ürülékevésnek egészségügyi kockázatai is vannak: olyan baktériumokat és élősködőket tartalmazhat, amelyek nemcsak állatainkra, de a gyerekekre is veszélyt jelenthetnek.

Mit tehetünk tehát ennek a finoman szólva is kevéssé gusztusos szokásnak az elkerüléséért? Elsőként fontos lenne kideríteni, mitől függ, hogy egy kutya koprofággá (rendszeres ürülékfogyasztóvá) válik-e vagy sem. Benjamin Hart állatorvosi viselkedéskutató és csapata két online kérdőíves kutatást is végzett a kutyatartó gazdák körében. Az első kérdőívet kitöltő 3000 gazdának csak 16%-a számolt be rendszeres ürülékevésről, míg a második – kifejezetten erre fókuszáló – kutatás 1500 résztvevőjének több mint 90%-a. A többi kérdés alapján Hart és kollégái arra számítottak, hogy a kutya életkora, fajtája, tanultsága, viselkedésbeli problémái összefüggést mutatnak a koprofágiával. Azonban sem ezek, sem az étrendbeli különbségek nem bizonyultak mérvadónak. Az eddigi elméletek, amelyek egy része a diétához, az ivarossághoz vagy a viselkedési zavarokhoz kötötték az ürülék elfogyasztására irányuló hajlamot, nem nyertek igazolást.

Ugyanakkor bizonyos másfajta tényezők kirajzolódtak. Az ürülékfogyasztást valószínűsíti, ha több kutya él együtt – e mögött állhatnak társas, akár tanult elemek, vagy egyszerűen csak több ürülék nagyobb étvágyhoz vezet. Némely kutyánál feltételezhetően az unalom húzódik meg a foglalatosság hátterében, azok a kutyák pedig, akik egyébként is inkább habzsolnak, szintén inkább lesznek ürülékfogyasztók, mint majszolgató, válogatós társaik. Hart és kollégái végül azt a lehetőséget sem zárják ki, hogy a viselkedésmód az ősöktől ered. A farkasfalkák a környezetük rendben tartása érdekében szokhattak rá a tisztogatásnak erre a módjára, vagy felismerték azt, hogy az emberi ürülék értékes tápanyagforrás lehet.

Azonban ha nem szeretnénk, hogy a kutyánk ilyen kétes forrásokból táplálkozzon, kifizetődő megjutalmazni a nem-fogyasztást. A másik teendő – tekintetbe véve az utcán található ürülék mennyiségét – nem egyszerű, de minden szempontból kifizetődő: akár fogyasztója, akár nem, szedjük össze kutyánk után azt, ami elhullajt.

Ez a cikk is érdekelhet

Pártok a neten:
a Jobbik és a DK vívja
az aktivitásversenyt

Január-februárban ismét a Jobbik posztjai értek el a legtöbb választóhoz a Facebookon, de …