• Az ellenzéki kihívók komolyan vehetetlen szereplők voltak (némelyiküket még azzal is megvádolták, hogy Putyinék támogatásával indulnak – Putyin ellen)
  • Több mint negyedmillió ember vonult utcára Oroszország-szerte, és tüntetett – a NOB ellen
  • A külföldi ügynökké minősítés remek eszköz a hatalom számára, hogy elhallgattassa az ellenzéki hangokat
Ténygyár-tartalom
10 percnyi olvasnivaló

„Reménnyel vagy szorongással várja 2018-at?” – kérdezte még januárban a Levada közvélemény-kutató az oroszoktól. A kérdés nem véletlen (amellett, hogy nyilván Oroszországban is sokan kezdik különféle fogadalmakkal az új évet), márciusban ugyanis elnököt választanak. Az előrejelzések szerint Vlagyimir Putyinnak nincs oka arra, hogy aggódjon pozíciójának elvesztéséért – mondjuk, mindent meg is tesz azért, hogy hatalomban maradjon.

Február 6-án, független jelöltként adta le 300 ezer támogató aláírását Vlagyimir Putyin, így ő lett az első, hivatalos aspiráns a posztra. Másnap 100-100 ezer aláírással (a parlamenten kívüli pártok jelöltjeinek ennyire van szükségük) felsorakozott mellé Szergej Baburin, az Oroszországi Össznépi Szövetség, Borisz Tyitov, a Növekedés Pártja és Grigorij Javlinszkij, a Jabloko párt színeiben, február 8-án pedig Kszenyija Szobcsak (Polgári Kezdeményezés) és Makszim Szurajkin (Oroszország Kommunistái) is benyújtotta a szükséges mennyiségű aláírást. Mivel a parlamenti pártok jelöltjeinek nem szükséges bizonyítaniuk támogatottságukat, aláírások nélkül is felcsatlakozott a listára Vlagyimir Zsirinovszkij, a Liberális Demokrata Párt és Pavel Grugyinyin, a kommunisták jelöltjeként. Ahhoz képest, hogy január 2-án a hivatalos adatok szerint még 64 jelölt jelezte indulási szándékát, meglehetősen rövid lett végül a lista…

Nincs rajta például az az Alekszej Navalnij, aki az egyik legismertebb ellenzéki politikus, ám (hogy, hogy nem…) 2017 végén két gazdasági bűncselekmény miatt próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, így 10 évig egyáltalán nem indulhat Oroszországban választásokon.

Navalnij az elmúlt hetekben egyébként nagy köröket fut: támogatói január végén több mint 120 városban tüntettek, az elnökválasztás bojkottjára szólítva fel a választópolgárokat, legalább 250 aktivistát őrizetbe vettek, de Navalnij is eltöltött némi időt előzetesben. Hogy aztán minden idők egyik legszórakoztatóbb leleplező videóját tegye közzé (egy eszkortlány Twitter-oldalának alapos áttanulmányozása után), amelyen többek közt bizonyítja a Szergej Eduardovics Prihogyko orosz miniszterelnök-helyettes és Oleg Vlagyimirovics Gyeripaszka közti kapcsolatot. Utóbbi már újvonalas oligarcha (tehát nem a Jelcin-éra „üzletembere”), Putyin egyik legközelebbi bizalmasa, aki állítása szerint igyekszik távol tartani magát a politikától. A Prihogyko és Gyeripaszka közti kapcsolat annyiban biztosan túlmutat az orosz politikán, hogy az oligarcha üzleti kapcsolatban áll Donald Trump volt kampánymenedzserével, Paul Manaforttal, aki ellen azóta pénzmosás miatt vádat is emeltek…

Mindeközben egyébként nemrégiben több mint negyedmillió ember vonult utcára Oroszország-szerte, és tüntetett… a NOB ellen, méghozzá a Szövetségi Tanács felhívására, „Oroszország a szívemben él” jeligével, a doppingbotrány miatt az olimpiáról kitiltott orosz sportolókért.

Szóval jelen pillanatban egyáltalán nem lehet unalmasnak nevezni az orosz közéletet. Na de mit várnak maguk az oroszok 2018-tól?

Többségük (64 százalék) bizakodva tekint erre az évre. Különösen érdekes ez azért, mert amióta a Levada kérdez – 2003 óta –, azóta sosem volt ilyen magas a bizakodók aránya. És ugyanígy: azok aránya, akik szorongással várják 2018-at, mindössze 16 százalék, tavaly ugyanebben az időszakban még 17 volt, az azt megelőző években pedig szinte mindig 20 százalék fölötti arányokat mért a közvélemény-kutató.

Még ennél is különösebb (mármint az elnökválasztás árnyékában), hogy arra a kérdésre: „Ön szerint nyugodt vagy feszült lesz 2018-ban Oroszországban a politikai élet?”, jóval többen válaszolták, hogy „nagyon nyugodt” vagy „inkább nyugodt”, mint akár csak két évvel korábban.

 

Kérdés: Ön szerint nyugodt vagy feszült lesz 2018-ban Oroszországban a politikai élet? Grafikonfeliratok, felülről: „Teljesen nyugodt”, „Inkább nyugodt”, Inkább feszült”, „Teljesen feszült”, „Nem tudja”

 

Persze a többség feszült évet vár, de még így is jóval kevésbé aggódnak az oroszok a politikai élet alakulása miatt, mint például 2012-ben, abban az évben, amikor négy év kihagyás után Putyin isszatért az elnöki posztra. Pedig 2012-ben is nagyjából előre lejátszottnak tűnt a meccs. Bár néhány hónappal korábban pártja, az Egységes Oroszország elvesztette kétharmados többségét a Dumában és elég nagy felháborodást keltett, hogy több helyen is választási csaláson érték). A helyére töltelékembernek beugró Medvegyev viszonylag csöndben adta vissza a vezető pozíciót a hatalomról lényegében csak formálisan lemondó és négy évig kormányfőként regnáló Putyinnak, népszerűsége nem csorbult, ellenzéki kihívói pedig komolyan vehetetlen szereplők voltak (némelyiküket még azzal is megvádolták, hogy Putyinék támogatásával indulnak – Putyin ellen).

A helyzet most sincs másként: beszédes, hogy a még versenyben lévő közvélemény-kutatók magabiztos, nagyjából kétharmados fölényt mérnek Putyinnak, a második és harmadik helyen pedig két olyan ellenzéki politikus áll, akiket csak Putyin bábjaiként szokás aposztrofálni.

A főleg a Kreml megrendelésére dolgozó FOM közvélemény-kutató cégé a legfrissebb (február 4-i) adatsor, ebben Putyint 66,3 százalékra mérik, utána pedig az a Pavel Grugyinyin következik, 6,5 százalékkal, aki a Dumában ülő kommunisták meglepetésembere, jóval kevésbé ismert, mint a párt elnöke, Gennagyij Zjuganov, így értelemszerűen nem is igazán lehet vetélytársnak tekinteni. Vlagyimir Zsirinovszkij pedig… Ő jelenleg 5,5 százalékkal a harmadik, a Liberális Demokrata Párt jelöltje, és immár hatodszor próbálkozik meg azzal, hogy Oroszország elnökévé választassa magát – bár leginkább azzal szokta megragadni a figyelmet, hogy végigveri a Dumában a neki nem tetsző politikusokat, és nem riad vissza a rasszista, szexista és homofób kijelentésektől sem (ami talán nem független attól, hogy gyakorta nyilatkozik részegen).

Szóval ha másért nem is, amiatt viszonylag nyugodtan vághattak neki az oroszok az évnek, mert az elnökválasztás nagy meglepetéseket szinte bizonyosan nem tartogat számukra. Az már más kérdés, hogy a következő Putyin-éra mit hoz.

Az előjelek mindenesetre nem túl jók: a Levada például azért közöl már csak ehhez hasonló, politikát legfeljebb érintőlegesen tárgyaló közvélemény-kutatásokat, mert külföldi ügynökké minősítette az orosz igazságügyi minisztérium december közepén, és mint ilyen, még éppen nem tiltott, de már jócskán nem támogatott szervezet, az elnökválasztásra vonatkozó adatokat nem közölhet. A külföldi ügynökké minősítés egyébként remek eszköz a hatalom számára, hogy elhallgattassa az ellenzéki hangokat: több, az orosz kormánynak kényelmetlen tevékenységet végző szervezet már korábban nehéz helyzetbe került az ún. külföldiügynök-törvény 2017-es módosításakor, de megkapta ezt a bélyeget például a tömegtüntetéseket szervező kamionos szakszervezet és több sajtóorgánum (amelyek valóban kaptak külföldről, jellemzően Amerikából támogatást) is.

A Levada utoljára tavaly december elején közölt az orosz elnökválasztásra vonatkozó adatokat, akkor 61 százalékra mérték Putyint. A Jurij Levada Független Elemzőközpontot tartották egyébként az utolsó, valóban független szociológiai központnak Oroszországban.

 

Ez a cikk is érdekelhet

A bullyingról – mint cselekvésről – röviden

Az agresszió az egész evolúciónak meghatározó eleme volt (és most is az) Az általános agre…