• A Facebook magát politikától független vállalatként hirdeti – a valóság azonban egészen máshogy fest
  • Zuckerberg és politikai csapata számos politikus kampányát segíti, cserébe pedig kedvezőbb állami szabályozást és adózási feltételeket kaphat a politikusoktól
  • A Facebook politikai csapata gond nélkül dolgozik gyilkos diktátorok stábjával is
Ténygyár-tartalom
8 percnyi olvasnivaló

Valószínűleg kevés olyan politikai vezető van hivatalban ma a világon, aki néha azzal dicsekszik, hogy saját kezűleg ölt embereket. Ezek egyike a Fülöp-szigetek diktátora, Rodrigo Duterte, aki néha Hitlerhez hasonlítja magát, néha pedig arról beszél, hogy ha a saját fiának köze van a drogokhoz, meg kell halnia. Duterte az egyike azoknak a politikai vezetőknek, akiknek a Facebook vállalatként képezte a kampánystábját. De persze nemcsak diktatúrák vezetői vannak a cég ügyfelei között, segítették például Donald Trump amerikai elnök kampánycsapatát is, ahogy felajánlottak ilyen segítséget ellenfelének, Hillary Clintonnak is a 2017-es elnökválasztás alkalmából – csakhogy utóbbi elutasította azt.

Talán meglepő lehet a demokrata párti Mark Zuckerberget ismerve, de a Facebook kormányzati és politikai csapatát Katie Harbath, egy korábbi republikánus kampánytanácsadó vezeti, aki többek közt Rudy Giuliani New York-i polgármester 2008-as kampányáért felelt. Harbath-ot 2011-ben igazolta le a közösségimédia-cég, azóta pedig a Facebook egyre kiterjedtebb kapcsolatot ápol a világpolitikai szereplőivel. Az Egyesült Királyságtól Németországon át – ahol többek közt a szélsőjobboldali AfD-t segítették – Brazílián át Indiáig a Facebook munkatársai sokszor kvázi kampánycsapat-tagként dolgoztak választások alkalmával. Ez pedig lehetőséget biztosít a világcégnek ahhoz, hogy jó kapcsolatot ápoljon a később megválasztott vezetőkkel. Akik ezt jobb esetben „csak” további megrendelésekkel honorálják, rosszabb esetben pedig a szabályozás enyhítését (vagy szigorításának elhagyását) adhatják a Facebooknak cserébe.

Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy ez veszélyes gyakorlat. Az viszont igen ritka, hogy valaki a Facebook vezetői közül is azt gondolja, hogy rossz, amit csinálnak. Elizabeth Linder egyike a kritikusoknak: ő a Facebook európai, közel-keleti és afrikai politikai divízióját vezette 2016-os felmondásáig. Linder azzal indokolta távozását a cégtől, hogy bár eredetileg motiválta a kormányokkal és politikusokkal való kapcsolattartás, „ami nemcsak a politikai vezetőknek lehet jó, hanem a földgolyó teljes állampolgárságának”, később aggasztónak találta, milyen szoros összefonódás alakul ki politikusok és a vállalat között. És ezzel nincs egyedül: a Freedom House nevű tekintélyes amerikai civil szervezet arra hívja fel a figyelmet egy tavaly novemberi jelentésében, hogy egyre több ország próbálja befolyásolni a közösségi médiát annak érdekében, hogy alááshassa a demokráciát.

Erre nem csak az ad lehetőséget, hogy a diktátoroknak és tekintélyelvű vezetőknek gyakran több pénzük van állami trollokat foglalkoztatni és hirdetéseket vásárolni a Facebookon, mint elnyomott ellenfeleiknek – hanem a manipulációs eszközök finomodása is. Mára lehetséges olyan videókat készíteni, amelyen úgy tűnik, mintha egy politikus (vagy mondjuk a kormányok egy kritikusa) olyasmit mond vagy tesz, ami a valóságban sosem hangzott el vagy történt meg. Hogy durva példát hozzunk: ha elegendő pénze van valakinek, bármikor csináltathat egy ál-pornóvideót arról, akit le akar járatni – és hiába fogja nagy valószínűséggel a Facebook törölni egy idő után a tartalmat, a cáfolat nem biztos, hogy mindenkihez eljut, aki látta a manipulált videót.

Nem véletlen, hogy az elmúlt években számos politikai kritika érte a Facebookot, amit többek közt politikai részrehajlással és gyűlöletpropaganda terjesztésével vádolnak. Zuckerberg egy idő után kénytelen volt reagálni: letiltotta például a görög neonáci Arany Hajnal párt közösségi oldalát, hogy amerikai nácik csoportjait és az Iszlám Állam terrorszervezet videóit is cenzúrázta a cég.

Azonban a magát politikailag semlegesnek valló óriásvállalatnak nem jelentett problémát Duterte vagy a demokratikus országban működő, de sokak szerint rendkívül káros német szélsőjobboldali AfD kampányának segítése sem. Ehhez képest kevésbé tűnik súlyos ügynek, hogy a cég az indiai miniszterelnök, Narendra Modival is dolgozott, de a Bloomberg cikke felhívja arra a figyelmet, milyen etikai kihívásokat okozhat a Facebook és a politika kapcsolata.

Néhány héttel Modi megválasztása után Mark Zuckerberg és Sheryl Sandberg vezérigazgató Indiába utaztak, hogy a cég által kínált ingyenes internet-szolgáltatásról beszéljenek a kormányzat képviselőivel. A Facebook politikai vezetője, Katie Harbath is velük tartott, hogy csapatával mintegy hatezer kormánytisztviselőnek tartson képzést. Azóta Narendra Modi 43 millió követővel az egyik legnépszerűbb politikai vezető a Facebookon – ez csaknem kétszer annyi lájkolót jelent, mint amennyit Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke magáénak tudhat.

Azonban a Bloomberg szerint Modi online népszerűségének növekedésével egyre veszélyesebb dolog lett ellenzékinek lenni az országban. Az indiai miniszterelnök követőinek egy része ugyanis zaklató kampányokat szervezett Modi kritikusai ellen. Az álhírek terjedése pedig megállíthatatlanná vált, ami emberéletekbe került: két, WhatsApp-hoaxok miatt kitört lincselés hét halálos áldozatot követelt az országban. Modi szélsőséges hindi támogatói rendszeresen küldenek halálos fenyegetéseket a kormány kritikusainak, és a múlt évben több olyan újságírót gyilkoltak meg Indiában, akik a kormány piszkos ügyeiről publikáltak. És bár nem bizonyított, hogy a kormánynak, Modinak vagy a pártjának ezekhez a gyilkosságokhoz bármi köze lenne, az biztos, hogy a gyűlöletterjesztés platformja a Facebook vagy a Facebook tulajdonában álló WhatsApp volt.

Komoly kérdés, hogy a jövőben a Facebook hajlandó lesz-e lemondani azokról a milliókról, amiket autoriter, szélsőséges vagy bűnöző politikusok költenek kampányra a közösségimédia-oldalon. De az igazi kérdés az, hogy le tud-e mondani azokról a milliárdokról, amit azzal nyer az oldal, hogy a kormányok többsége és a nemzetközi közösség nem korlátozta például szigorú adójogszabályokkal a Facebook működését.

A huszonegyedik század hajnalán sokan voltak, akik azt gondolták, hogy a közösségi média a demokratizálódás eszköze lesz, hiszen mindenki számára elérhetővé teszi a híreket, és egyre több embert tesz láthatóvá a politika számára. Jelenleg úgy tűnik, ennek ellenkezője lesz igaz, és a Facebook a diktatúrák, autokráciák és korrupcióból meggazdagodott politikusok hatalomban tartását segíti majd. Miközben a semlegesség álcáját fenntartva nyugodtan dolgozhat a kampányban ezek ellenfeleit is segítheti – természetesen jó pénzért.

Ez a cikk is érdekelhet

A Föld szeretné, ha vegetáriánusok lennénk

A Science-ben megjelent tanulmány megpróbál javaslatot tenni arra, hogyan lehet csökkenten…