• Ha csak a fegyverbirtoklás pártján állók szavaztak volna 2016-ban, Trump Vermont kivételével minden államot megnyert volna
  • A fegyvertartó demokraták könnyebben átszavaznak a republikánus elnökjelöltekre, mint a fegyvertelen demokraták
  • A kulturális orientáció meghatározó a fegyverellenőrzés megítélésében: háromszor annyira befolyásol, mint például a katolikus vallás hívének lenni
Ténygyár-tartalom
9 percnyi olvasnivaló

A floridai iskolai lövöldözést követő hetekben az amerikaiak jelentős része érzékelhette úgy, hogy támadások kereszttüzébe került – ők azok, akiknek fegyver van a birtokában.

„A baloldal minden tartalékát latba veti, hogy sikerüljön marginalizálnia az amerikai fegyverszövetséget – az NRA-t (National Rifle Association) – és annak tagságát” – figyelmeztetett Erick Erickson konzervatív aktivista. A Washington környékén megrendezett Conservative Political Action Conference-en részt vevő fegyverpárti diákok pedig arra az érzelmi teherre panaszkodtak az újságíróknak, amit a fokozódó fegyverellenőrzési hangulat gyakorol rájuk.

Casey Cagle tábornokot, a georgiai kormányzói tisztségre aspiráló republikánus jelöltet annyira kiborította a fokozódó fegyverellenes hangulat, hogy kijelentette: megtilt minden, a Delta Airlines számára adandó adókedvezményt, amíg a légitársaság bele nem egyezik abba, hogy újra elindítja a fegyverszövetség éves dallasi rendezvényéhez kapcsolódó kedvezményprogramját.

Ez a reakció túllép egy egyszerű nézetkülönbségen, valami sokkal mélyebb dologra utal: arra a szándékra, hogy a fegyverbirtoklás olyan erős politikai identitássá váljon, amely mélyreható módon alakítja a nemzeti politikát, beleértve az elnöki politikát is.

Mennyire befolyásolta a fegyverkérdés a 2016-os választásokat?

Van egy térkép, amely az amerikai fegyvervita legcinikusabb megfigyelőjét is zavarba hozná…

Ha csak a fegyverbirtoklás pártján állók szavaztak volna a 2016-os választásokon, akkor Donald Trump Vermont kivételével minden egyes államot megnyert volna. Ha viszont csak a fegyverellenesek szavaztak volna, Hillary Clinton minden államot megnyert volna, kivéve Nyugat-Virginiát és talán Wyomingot.

A SurveyMonkey, amely a fenti következtetéseket megalapozó felmérést készítette, úgy találta, hogy a fegyverbirtokosok és a fegyver nélküliek közötti szavazati megoszlás sokkal élesebb, mint a fehér és a nem fehér amerikaiak, a fehér munkásosztály és a nemzet többi része, valamint a vidéki és városi választók között. „Egyetlen más demográfiai jellemző sem eredményezett ilyen következetes földrajzi felosztást” – írta a New York Timesban Nate Cohn és Kevin Quealy.

Mindez nem jelenti azt, hogy a fegyverek tulajdonlása fontosabb lenne az amerikai politikai viselkedés magyarázatában, mint a faj, az osztály vagy a nem. De azt igen, hogy fegyverbirtoklás rendkívül erősen korrelál a konzervatív, republikánus jelöltekre való szavazással.

Ez nem mindig volt így; a fegyverek ellenőrzésének ügyét egyszer már a jobboldali rasszisták is a zászlajukra tűzték, a fekete amerikaiak erejének megtörését célozva.

„Kevesen tudják, de a Ku Klux Klan is fegyverellenőrző szervezetként kezdte – írja Gunfight: The Battle of the Bear of Arms című könyvében Adam Winkler, az UCLA jogi professzora. „A polgárháború után a Ku Klux Klan és más erőszakos rasszista csoportok úgy próbáltak meg újra fölénybe kerülni, hogy elkobozták a feketéktől a fegyvereket, amelyeket azok a konfliktus során szereztek.”

Az elmúlt négy évtized során a fegyverbirtoklási jog határozottan jelentkezett a pártok alkotta vonalak mentén. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint – a szerzők a Kansas Egyetem politológusai: Mark Joslyn, Don Haider-Markel, Michael Baggs és Andrew Bilbo – 1972 és 2012 között jelentősen megnőtt a fegyverbirtoklás súlya az elnökválasztásokon.

1972-ben a fegyverbirtoklók mintegy 66 százaléka szavazott Richard Nixonra, szemben a fegyver nélküliek 55 százalékával, a különbség mindössze 11 százalék volt.

2012-ben a fegyverbirtoklók 56 százaléka szavazott Mitt Romneyra, szemben a fegyver nélküliek 26 százalékával. A különbség itt már 30 százalék volt, vagyis majdnem háromszorosára nőtt 1972-höz képest. Joslyn és Haider-Markel 2017-ben frissítette tanulmányát, és megállapították, hogy bár a 2016-os különbség nem volt olyan nagy, mint 2012-ben – a fegyverbirtoklók 62 százaléka, illetve a fegyverellenesek 38 százaléka szavazott Trumpra –, de jelentős maradt, és sokkal nagyobb volt, mint az 1970-es és 1980-as években.

A fegyverbirtoklás jelentette különbséget más demográfiai elemekkel együtt lehet – és ajánlott – értelmezni. Tudvalévő például, hogy történelmi okok miatt az afro-amerikaiak túlnyomórészt a demokratákra szavaznak, a fehérek meg többnyire a republikánusokra; a fehérek könnyebben is jutnak fegyverekhez, így az eltérés tükrözheti a faji különbségeket. Ugyanez vonatkozik a nemi különbségekre is (a nők nagyobb valószínűséggel demokraták, és kevésbé valószínű, hogy fegyvert tartanak) vagy a nagyvárosi/vidéki megosztottságra.

A fegyverbirtoklás azonban a jelek szerint önmagában is fontos. A fegyvert birtokló demokraták könnyebben átszavaznak a republikánus elnökjelöltekre, mint a fegyvertelen demokraták; hasonlóan a felfegyverkezett afro-amerikaiakhoz, a militáns hajlamú nőkhöz, és így tovább…

A fegyvertulajdonosok a konzervatív koalíció részévé váltak

Matthew Lacombe, a Northwestern Egyetem politikatudományi kandidátusa éveken át kutatta, hogyan vált a fegyverbirtoklás és az NRA-tagság ilyen kifejezetten erős politikai identitássá.

Kutatásainak részeként egy munkadokumentumban részletesen megvizsgálta az 1930-tól 2008-ig terjedő időszakban az American Rifleman – az NRA zászlóshajója – által publikált, politikai, fegyverellenőrzéssel kapcsolatos szerkesztőségi tartalmakat: összesen 422 ilyen írást vett górcső alá. Ugyancsak megvizsgált több mint 3200 olyan olvasói levelet, amelyeket a New York Times, az Arizona Republic, az Atlanta Journal-Constitution és a Chicago Tribune szerkesztőségének címeztek ugyanabban az időszakban.

Az NRA szerkesztőségi tartalmai hemzsegtek az olyan megfogalmazásoktól, amelyek egyértelmű célja a politikai identitás átadása volt a fegyvertulajdonosoknak – és nem a szakmai felkészültséggel kapcsolatos politikai kérdések megvitatása. Az NRA olyan speciális identitást igyekezett építeni, amely a tradicionális amerikai önbizalomban, az erőszakos individualizmusban és hasonlókban gyökerezik, vagyis jól illeszkedik az amerikai konzervativizmushoz.

Van kiút?

Az NRA és a fegyverellenőrzés-ellenes lobbi számos előnyt élvez, amelyek közül a legtöbbnek – a közhiedelemmel ellentétben – nem sok köze van a politikusok kampánybefizetéssel való megvásárlásához.

Rengeteg eseményt szerveznek, amelyek valódi közösségi hálózatokkal kapcsolják össze az embereket. Ezek olyan szórakoztató tevékenységek, mint lövöldözni egy lőtéren, és nincs kifejezett politikai céljuk. A fegyvertartáspártiak széles tömegei ugyanis nagy ívben elkerülik, hogy politikusokkal kerüljenek kapcsolatba.

A General Social Survey (általános társadalmi felmérés) adatainak felhasználásával szakértők megállapították, hogy a válaszadók bizonyos kulturális értékek – a társadalmi hierarchia támogatása, szemben az egalitárius nézetekkel, az individualizmus támogatása, szemben a kommunitarianizmus nézeteivel – erősen befolyásolják a fegyverellenőrzéssel kapcsolatos véleményüket.

Azok, akiknek hierarchikus és egyidejűleg individualista a világnézetük, kevésbé támogatják a fegyverellenőrzést, szemben a kommunitárius, egyenlőségpártiakkal. A nemek kivételével semmilyen más jellemző nem közelíti a kulturális orientációnak ezt a magyarázó erejét – állítják. A kulturális orientáció óriási hatással van a fegyverellenőrzési attitűdökre: háromszor olyan mértékben, mint a katolikus vallás hívének lenni, kétszer annyira, mint ami a bűnözéstől való félelemnél jelentkezik, és közel négyszer annyira, mint az, hogy valaki az amerikai Nyugaton él.

És bár korántsem könnyű kiépíteni az NRA támogatási alapjaként használt lövészklubok ellenpólusát, szakértők szerint hasonló szervezet létrehozása mégis lehetséges a szabályozás növekvő támogatói között. „A fegyverellenőrzési oldalnak soha nem lesznek meg ugyan a maguk változatai a lövészklubokra, de ez nem jelenti azt, hogy nem tud aktív szerepet játszani az identitásépítésben” – mondja Lacombe.

Valószínűleg ez történt a floridai lövöldözések nyomán is, a középiskolások önálló, mobilizált csoporttá váltak, olyan csoporttá, amely – hasonlóan az NRA-hez – nem folytat politikai tevékenységet, de megvan a hálózatépítésre és szervezetépítésre alkalmas fizikai tere. Az NRA-nek képzései, lőterei és vadászrendezvényei vannak; a középiskolások viszont jól elvannak az iskolában.

 

Ez a cikk is érdekelhet

A magyarok a családtagjaiknak
hisznek, nem a kormánynak

A magyarok többsége nem tartja demokratikusnak Magyarországot, nem bízik a politikai rends…