• Az illatok megkerülik a thalamust, és egyenesen az agy központja felé veszik az irányt
  • A szaglás olyan érzékelés, amelynek gyökerei a fejletlen egysejtű szervezetekhez nyúlnak vissza
  • A bizonyos szagokkal összekapcsolt érzések megmaradnak a szaglóhám egy részében
Ténygyár-tartalom
4 percnyi olvasnivaló

Ha belefekszel a fűbe, vagy érzed a gumi illatát, valószínűleg a te lelki szemeid előtt is megjelennek a gyerekkori emlékek. Nem csoda, hiszen az illatoknak erősebb a kapcsolatuk a memóriával és az érzelmekkel, mint az idegtudomány szerint bármely másik érzékszervnek.

Ha valamit látunk, hallunk, érintünk vagy megkóstolunk, akkor az érzékszervi információ először a thalamus felé vezet, amely az agyunk közvetítőállomásaként működik. A thalamus ezután elküldi az információt az érintett agyterületeknek, beleértve a hippocampust, amely az emlékekért felelős, illetve az amygdalát, amely az érzelmi feldolgozást végzi.
A szaglással azonban más a helyzet. Az illatok megkerülik a thalamust, és egyenesen az agy központja felé veszik az irányt, közvetlenül kapcsolódva az amygdalához és a hippocampushoz. Ez pedig megmagyarázhatja, hogy miért válthat ki bennünk egy illat azonnal érzelmeket és emlékeket.

Álltalában mi emberek vizuális lénynek valljuk magunkat. De akkor mégis miért kerül a szaglás során ilyen emelkedett állapotba az érzelmi világunk? Néhányan úgy gondolják, hogy az evolúcióra vezethető vissza a dolog: a szaglás olyan érzékelés, amelynek gyökerei a fejletlen egysejtű szervezetekhez nyúlnak vissza, hiszen ennek segítségével már ekkor kölcsönhatásba tudtak lépni a körülöttük lévő vegyi anyagokkal. Ez azt is megmagyarázhatja, hogy miért van legalább 1000 különböző típusú illatreceptor, de csak négyféle fényérzékelő és körülbelül négyféle mechanikai receptor.

2017 novemberében a tudósok még vadabb dolgokat fedeztek fel azokról a folyamatokról, amelyek miatt élénken összekapcsoljuk az illatokat az emlékekkel: a bizonyos szagokkal összekapcsolt érzések megmaradnak a szaglóhám egy részében. A Cerebral Cortex folyóiratban megjelent tanulmány írói , Christina Strauch és Denise Manahan-Vaughan, a németországi Ruhr Egyetem kutatói kísérleteik során elektromos impulzusokat használtak, hogy megpróbáljanak új memóriakapcsolatokat teremteni pár patkány agyában.

Már korábbi kutatások is kimutatták, hogy az ilyen típusú impulzusok sikeresen alakíthatnak hosszú távú emlékeket a hippocampusban, de a kutatócsoportot az érdekelte, hogy ugyanazt a folyamatot elő tudják-e idézni a szagcentrikus piriform agykéregben is. Ugyanazokat az impulzusokat próbálták felhasználni, hogy ösztönözzék azt a régiót, ami a piriform cortex memóriaváltozását kiváltja.

„Vizsgálatunk azt mutatja, hogy a piriform kéreg valóban képes hosszú távú emlékek archívumaként szolgálni, de az orbitofrontális kéregtől – egy magasabb agyterületről – szükséges utasításokat kapnia; az jelzi, hogy egy eseményt hosszú távú memóriaként kell tárolni” – nyilatkozta Strauch.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Kihalhat a beszélt
nyelvek 50-90 százaléka

New Yorkban, egy kevesebb, mint 20 kilométeres sugarú körön belül mintegy 800-féle nyelvet…