• Negatív gyerekkori élmények befolyásolhatják, hogy később, felnőttkorban, ki mennyire hisz majd az összeesküvés-elméletekben
  • Sokszor maguk járulnak hozzá az összeesküvés-elméletek formáláshoz is
  • A szorongás nagy eséllyel megmarad a felnőttkorra is, és az emberek életének több területére is negatívan hathat
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

A Kenti Egyetem kutatói, Ricky Green és Karen Douglas egy új, pszichológiai kutatásukban azt találták, hogy azok az emberek, akik szorongva, szorosan kötődnek valakihez gyerekkorukban, később nagyobb eséllyel hisznek majd az összeesküvés-elméletekben.

A szorongással együtt járó erős kötődés valakihez akkor alakul ki, amikor a gyerekek szülei vagy gyermekgondozói nem következetesen és nem folyamatosan tudnak foglalkozni a gyerekeikkel. Ez a szorongás nagy eséllyel megmarad a felnőttkorra is, és az emberek életének több területét is negatívan befolyásolhatja. A szorongás és a másokhoz való ragaszkodás megnehezítheti a kapcsolatteremtést, illetve a barátkozást és a barátokkal kialakított kapcsolatok megőrzését is.

A kutatás nemcsak azt találta, hogy a felnőttek, akikre a nagymértékű ragaszkodás jellemző, általánosan hisznek az összeesküvés-elméletekben, sokszor maguk járulnak hozzá az összeesküvés-elméletek formáláshoz is. A pszichológiai kísérletben részt vevők közül többen voltak, akik saját elméletükkel álltak elő, volt olyan például, aki Diana hercegnő halálát a brit titkosszolgálatnak tulajdonította.

A nagyfokú ragaszkodás és szorongás – mint az összeesküvések előidőzésének egyik fő oka – akkor is igaznak bizonyult, amikor a kutatók több másik szempontot is figyelembe vettek, mint például a résztvevők korát, nemét, oktatási hátterét, vallását vagy az általános bizalmatlanságot a világgal és a politikával kapcsolatban.

A kutatás továbbá arra is rávilágított, hogy a „túlragaszkodás” nemcsak arra van befolyással, hogy ez emberek hogyan lépnek kapcsolatba, és hogyan tartanak kapcsolatot egymással, de nagyban befolyásolja az emberek világnézeteit és politikai preferenciáit. A gyermekkor tehát a kutatás alapján rendkívül hangsúlyos életszakasz, amelyben fontos lenne, ha mindenki megfelelő és kielégítő odafigyelésben részesülne, mert ezek a korai élmények nagymértékben befolyásolják a későbbi személyiségfejlődést is.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Mit kell tanulni ahhoz,
hogy a világot irányítsd?

Jogász, közgazdász, katona vagy bölcsész – a világ vezetői igen különböző végzettséggel re…