• Ha magas részvételről hallunk, nagyobb eséllyel megyünk szavazni, mintha alacsony a választási részvétel
  • Nem szeretjük azt mondani, hogy nem voltunk szavazni, és nem szeretünk hazudni sem erről
  • Az optimisták nagyobb eséllyel szavaznak, de jobban is fáj nekik az esetleges vereség
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

Politikusok, elemzők és kampánytanácsadók évtizedek óta keresik a választ arra az egyszerű kérdésre, hogy mi veszi rá az embereket a szavazáson való részvételre. Ha ugyanis tudnánk erre az egyértelmű választ, mindenkinek könnyebb lenne a saját szavazótáborát motiválnia – elég lenne csak azt mondania és tennie, aminek a hatására a választói az urnához járulnak. A politikai szakemberek számára igen sajnálatos tény azonban, hogy a választói magatartás meglehetősen összetett dolog, és nem egyetlen szempont alapján hozzuk meg a döntést, hogy elindulunk-e szavazni az arra kijelölt napon. Az elmúlt években azonban több tudományos vizsgálat is született a tárgyban, amelyek közelebb vihetnek a választók lelkének megismeréséhez.

A The Journal of Politics című folyóiratban megjelent tanulmány szerint például elég súlyos hibát követünk el, ha az alacsony részvétellel próbáljuk szavazásra bírni a választókat. Ha azt hangsúlyozzuk, hogy kevesen szavaznak, az emberek szívesebben maradnak otthon, mint ha azzal próbáljuk motiválni őket, hogy mindenki elmegy szavazni, ezért kell nekik is részt venniük a választáson. Mindez azért is érdekes, mert egy ember szavazata „többet ér”, ha alacsony a részvétel. Magyarországon például nagyjából 8 millió szavazó van: 75%-os részvétel esetén szavazatunk értéke egy a hatmillióhoz, 50%-os részvétel esetén pedig már „csak” egy a négymillióhoz.

Mégsem így gondolkozunk, a matematikus énnél ugyanis sokkal erősebb a másiknak való megfelelés igénye. Ha tehát sokan mennek szavazni, inkább érezzük úgy, hogy nekünk is morális kötelességünk részt venni a választáson. Persze ez nem mindenkire igaz: a kutatás szerint elsősorban azok magatartását lehet befolyásolni a részvételi adatokkal, akik egyébként nem szavaznak rendszeresen. Ez a tábor – a bizonytalanoké – azonban a legértékesebb a politikusok számára, kampányban többnyire a bizonytalanok megszólítására törekednek a képviselőjelöltek.

Ezek a bizonytalanok napjainkban leginkább a mérsékelt, középen álló választók lehetnek – legalábbis erre a konklúzióra jutott a Stanford Egyetem kutatója, aki szerint hibás az a világszinten elterjedt elgondolás, miszerint a baloldal szavazói egyre kevésbé aktívak. A kutató szerint abban az esetben, amikor a pártok képtelenek felmutatni az ideológiai különbséget egymás között, elsősorban a középen álló választók azok, akik távol maradnak a szavazástól. Ez egyben recept is azoknak, akik szeretnék megszólítani a mérsékelt konzervatívokat, liberálisokat vagy középre húzó baloldaliakat: érdemes minél több ideológiai jellegű vitát folytatni és élénken támadni a politikai ellenfeleket – elsősorban elvi alapon.

A szavazói magatartást még egy érdekes tény befolyásolja: méghozzá az, hogy nem szeretünk hazudni. Amerikai kutatók szavazási motivációkat vizsgálva jutottak arra, hogy az emberek egy jelentős része azért választ pártot és jelöltet, mert attól tart, hogy mások megkérdezik tőle: volt-e szavazni – és tart attól, hogy nemleges választ kell adnia. Az emberek egy jelentős része tehát kínosnak érezné, ha be kellene vallania másoknak, hogy nem szavazott.

Van persze ennek elkerülésére egy egyszerű megoldás: az, hogy nem mondunk igazat, és azt hazudjuk, hogy szavaztunk, miközben otthon maradtunk. Így is tett a megkérdezett „nemszavazók” 25-50 százaléka. Azonban ezt a többség nem szívesen tette, sőt, későbbi kutatások azt is bebizonyították, hogy akár 15-18 dollárt (kb. 4000 forintot) is fizettek volna, hogy ne kelljen hazudniuk – sokaknak tehát akaratuk ellenére is inkább megéri részt venni a szavazáson, mint az, hogy hazudniuk kelljen arról, elmentek-e voksolni.

A magas részvételt befolyásolja az optimizmus is. Azok az emberek, akik szerint nagy eséllyel következik be a számukra megfelelő eredmény, nagyobb arányban járulnak az urnákhoz, mint a pesszimisták, holott ez is lehetne másképp: a valószínűnek tartott győzelem akár otthon is tarthatná a választókat. Ugyanakkor az optimistáknak jobban is fáj a vereség, mint azoknak, akik eleve kevésbé hittek a győzelemben.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Kihalhat a beszélt
nyelvek 50-90 százaléka

New Yorkban, egy kevesebb, mint 20 kilométeres sugarú körön belül mintegy 800-féle nyelvet…