• A populista dialektika az adatválsággal együtt újraformálja a világról alkotott képünket
  • Az európai belső határok lezárása egy olyan alapvető értéket szüntetne meg, amelyre az Európai Unió egész filozófiája épül
  • Az embereket tényekkel, adatokkal kapcsolatos történeteken keresztül kell megközelíteni, ha a racionalitást a demokrácia legfontosabbjaként szeretnénk fenntartani
Ténygyár-tartalom
8 percnyi olvasnivaló


Az iszlám állam szélsőségesei által Franciaországban, Belgiumban és Németországban elkövetett terrortámadások, a világ minden táján jelentkező migránsválság, a szíriai pusztulás és a populista szélsőjobboldali mozgalmak európai térnyerése által kiváltott folyamatos kihívások miatt az utóbbi években alaposan megváltozott a polgároknak a társadalomról és általában a világról alkotott képe. De két esemény még ezek mellett is mellbevágó volt: az, ahogy a britek a 2016. júniusi szavazáson a Brexit mellett döntöttek, illetve az, ahogy az amerikai nép az outsider Donald Trumpnak szavazott bizalmat, hogy bizonyítsa, helyt fog állni a szabad világ vezetőjeként.

Ez a két epizód sok mindent elfed – például a társadalomra nehezedő nyomást vagy a nép kiszolgáltatott dühét –, ugyanakkor megmutatja a politika nyelvének lenyűgöző változását és az új vizuális kommunikációs trükköket is.

Tényszerűség?

Mindenekelőtt egy olyan évben, amikor a „post-truth” (igazság utáni) kifejezés bekerülhetett az Oxford-szótárba, és célzott hírek voltak hivatottak biztosítani Donald Trump zavartalan beiktatását, a tényszerűség még a legjobb esetben is hitelét veszti, a legrosszabb esetben pedig komoly tehertételt jelent.

Az elmúlt két év során a jelek szerint az emberek tájékoztatásában valami sokkal megfoghatatlanabb és érzelmibb dolog játszott komoly szerepet, mint amit az adatok, tények tudtak nyújtani.

Míg a briteknél zajlott a kilépni versus benn maradni kampány, a plakátokon hangzatos kijelentéseket lehetett olvasni, olyanokat, mint: „az EU békét hozott a 28 tagállamba”, vagy hogy „Lengyelországban és Magyarországon az EU az utolsó mentsvár az autoriter kormányokkal szemben”, ami persze korántsem bizonyult annyira meggyőzőnek, mint ha a tárgyilagos, erőteljes és tömör „vegyétek újra a kezetekbe az ellenőrzést” hangzott volna el üzenetként.

Ugyanígy illeszkedik Trump – ismétléseket halmozó és helyenként hatásvadász – nyelvhasználata is az „igazság utáni” trendbe. És a sikere sem a semmiből jött, annak ellenére, hogy a médiában sokan meg voltak győződve róla, hogy nincs esélye nyerni.

Mondatai a szavazók egy olyan részénél értek célba, akiket sem a demokraták, sem a republikánusok nem tudtak megszólítani. Ahogy egy gyakran idézett tanulmány fogalmaz: „a sajtó szó szerint bevette, de nem gondolták komolyan; a támogatói komolyan vették, de nem szó szerint gondolták.”

Mi és ők

Erőteljes, hatalmas és félelmet nem ismerő szlogenek, kommunikációs stratégiák és propaganda jegyében telt el egy év, ezek mindössze egy dolgot céloztak meg: eljutni az „igazi emberekhez”. A populisták számára a hűvös és átlagos elit többségbe kerülése által jelentett fenyegetés maga az armageddon. Aki pedig a népakarat útjába áll, az az „emberek ellensége”, amint azt a Daily Mail idézi.

A populisták szerint a tiszta, erényes emberek állnak szemben a korrupt, kiváltságos elittel és a baljós, összeesküvő bomlasztókkal, akik a gazdasági és politikai fortélyaikkal törekszenek az „igazi emberek” meggyengítésére.

Pontosan ez a dichotómia, ez a narratíva segítette Farage-ot, Le Pent és más európai populistákat, hogy egymásra találjanak a követőikkel 2016-ban. Azt akarták, hogy Európát sok-sok különálló állam alkossa és ne egy olyan integrált szövetség, amelynek közös a valutája és nyitottak a határai. A populisták végső célja az, hogy Európa jobban hasonlítson arra, mint amilyen az Európai Unió grandiózus kísérletét megelőzően volt, figyelmen kívül hagyva a kísérlet eredeti feladatát: megakadályozni az Európa nemzetei közötti végtelen háborús ciklus folytatódását.

A Chatham House tanulmánya – Right Response: Understanding and Countering Populist Extremism in Europe (Jobboldali válasz: A populista extrémizmus megértése és az ellene folytatott küzdelem Európában) szerint a populista szélsőséges pártok jelentik az európai demokráciák számára az egyik legsürgetőbb kihívást.

Olyan pártok, mint az olasz Északi Liga, a francia Nemzeti Front vagy a holland, illetve osztrák Szabadság Párt továbbra is nagy és tartós támogatást élveznek, sőt, még a legfejlettebb európai régiókban, például a skandináv országokban is van fogadókészség a populizmusra. Sok európai vallja, hogy országának vissza kellene állítania a határok ellenőrzését, még a schengeni térségen belül is.

Ennek eredményeképpen a legtöbb európai ország lakossága megosztott, és általában nem ért egyet a politikai elit döntéseivel. És – eltekintve attól, hogy az emberek valóban nagyobb biztonságban érezhetik magukat a terrorizmussal szemben – az európai belső határok lezárása egy olyan alapvető értéket szüntethet meg, amelyre az Európai Unió egész filozófiája épül. A nyugati liberális demokrácia a berlini fal leomlásával érte el a csúcspontját, 2016 végén pedig már a puszta fennmaradása lett a tét.

Elmozdulás a statisztikák utáni társadalom irányába

Sokak szerint igen erős a kapcsolat a populizmus és a statisztika válsága között. Elméletileg a statisztikák feladata lenne segíteni az érvek rendezésében, olyan tájékoztatást adva, amit mindenki elfogad. Az elmúlt években azonban a statisztikákkal szembeni bizalmatlanság valódi és kézzelfogható veszélyként jelentkezett a nyugati liberális demokráciákra nézve. Röviddel a 2016. novemberi elnökválasztás előtt egy amerikai tanulmány kimutatta, hogy Trump támogatóinak 48%-a nem bízik a szövetségi kormány által közzétett gazdasági adatokban.

Az Egyesült Királyságban a Cambridge-i Egyetem és a YouGov összeesküvés-elméleteket vizsgáló kutatási projektje azt állapította meg, hogy a lakosság 55%-a úgy vélekedik: a kormány „elrejti az igazságot az itt élő bevándorlók számáról”.

A statisztikusok és a politikusok a jelek szerint egy „az államhoz hasonló” csapdába esnek. Ha egy országot hosszú távon kizárólag tudományos maszlaggal – például makrogazdasági vonatkozásokkal – etetnek, a polgárok előbb-utóbb bedühödnek, mondván, essen szó inkább „valódi dolgokról” – a nyugdíjkorhatárról vagy a munkanélküliségükről –, mintsem holmi GDP-ről vagy demográfiáról.

Felmerül a kérdés: ha a statisztikák (a választott képviselőkkel együtt) évtizedekig vagy akár évszázadokig képesek voltak hitelesen támogatni a nyilvános diskurzusokat, akkor mi változott? Alexander Betts brit szociológus a Brexit eredményei után hangsúlyozta, lehet, hogy közel sem ismerjük olyan jól országainkat, mint amennyire hinni szeretnénk, és új módot kell találnunk arra, hogy az embereknek elmagyarázzuk a globalizációt.

Fel kell ismerni, hogy azok számára, akik nem feltétlenül jártak egyetemre, nem feltétlenül az interneten nőttek fel, és nem feltétlenül volt módjuk bejárni a világot, másképp kell fogalmazni, mint ami meggyőző lehet a liberálisok berkeiben. Új narratíva kell, egy új mese azok számára, akik úgy érzik, hogy eltávolodtak a társadalomnak mint az egymással összeköttetésben álló emberek csoportjának az eszméitől.

Tényekkel, adatokkal kapcsolatos történetek

El kell kezdeni feltölteni a képzetlenebb emberek és az úgynevezett szakértők közötti szakadékot, méghozzá a statisztikák és hírek körében megvalósuló radikális változtatásokkal. Döntő fontosságú, hogy az embereket tényekkel, adatokkal kapcsolatos történeteken keresztül kell megközelíteni, ha a racionalitást a demokrácia legfontosabbjaként szeretnénk fenntartani. Persze ezt sokkal könnyebb leírni, mint valójában el is érni.

Egy kérdés megválaszolásával – zárja a medium.com-on közreadott írását Noemi Biasetton – vélhetően közelebb lehet jutni a probléma megoldásához: hogyan lehet elérni, hogy az adatokhoz mindenki a megbízható és megnyugtató értékelést társítsa – a túlzottan erős választási ígéretek és az „alternatív tények” korában?

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …