• Konkrét, a klímaváltozást kivédeni hivatott és fejlesztésekre irányuló fellépés nélkül csaknem 143 millió ember lenne kénytelen elköltözni saját országán belül
  • Az éghajlatváltozás miatti belső migráció mértéke 2050-ig emelkedni fog, majd felgyorsulhat, hacsak nem születnek összehangolt klímabarát és fejlesztési lépések
  • Az éghajlatváltozás késleltetheti is és erősítheti is a határokon átnyúló vándorlást
Ténygyár-tartalom
10 percnyi olvasnivaló

Az utóbbi időkben a világ fokozott figyelme a határokon átnyúló migrációra és a befogadó országokra gyakorolt hatásaira irányult. De egyre általánosabb az a felismerés, hogy nagyságrendekkel több ember kel vándorútra a saját országán belül, mint a határokon túl. Ennek a vándorlásnak számos – gazdasági, társadalmi, politikai és környezeti – oka van. Az éghajlatváltozás óriási kényszerítő erő az országon belüli migrációra, és egyre több ember érzi úgy, hogy az adott ország életképesebb területein kell új életet teremtenie magának.

Kulcsfontosságú megállapítások

A Groundswell nevű nonprofit szervezet által összeállított jelentés három régióra – a szub-szaharai Afrikára, Dél-Ázsiára és Latin-Amerikára – összpontosít, amelyek együttesen a fejlődő világ lakosságának 55%-át reprezentálják, és úgy találja, hogy az éghajlatváltozás 2050-ig több tízmillió embert fog rákényszeríteni lakóhelyének elhagyására. Konkrét, a klímaváltozást kivédeni hivatott és fejlesztésekre irányuló fellépés nélkül csaknem 143 millió ember – vagyis e három régió lakosságának mintegy 2,8 százaléka – lenne kénytelen elköltözni saját országán belül, hogy elkerülje az éghajlatváltozás lassan kialakuló hatásait. Elhagyják az alacsonyabb vízellátottságú, növénytermesztésre alkalmatlan, kevésbé életképes területeket, valamint a növekvő tengerszint és a megújuló viharok által fenyegetett övezeteket.

A legszegényebb és éghajlati szempontból a leginkább veszélyeztetett területek szenvedik el a legnagyobb károkat. Ezek a tendenciák, a klímaváltozás és az áttelepülés csomópontjainak megjelenése mellett, jelentős hatással lesznek az éghajlat-érzékeny ágazatokra, valamint az infrastruktúra és a szociális támogatási rendszerek megfelelőségére is. A jelentés megállapítja: az éghajlatváltozás miatti belső migráció 2050-ig valószínűleg emelkedni fog, majd – hacsak nincs jelentős csökkenés az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában és a nagyformátumú fejlesztési intézkedésekben – erőteljes gyorsulásba kezd.

Megközelítés

Az éghajlatváltozás miatt bekövetkező országon belüli vándorlás méretének meghatározása a tervezhetőség és a felkészülés szempontjából kritikus fontosságú az országok számára. Nagyon ritkán vállalkozik bárki is a nagy területeken az éghajlatváltozás miatt bekövetkező belső migráció robusztus előrejelzésére. A Groundswell jelentésének célja betölteni ezt az űrt: bemutatni azt a népességeloszlási modellt, amely a lassan formálódó éghajlati hatások következtében alakul ki. Az, hogy a jelentés a lassan jelentkező éghajlati hatásokra (vízhiány, terméskiesés, tengerszint-emelkedés) összpontosít és nem a hirtelen változásokra (mint amilyenek például az árvizek és a hurrikánok), azért szerencsésebb, mert így kisebb hibahatárral lehet prognosztitálni a három régión belüli, az éghajlatváltozásnak felróható mozgásokat.

A három főbb fókuszcsoporton (szub-szaharai Afrika, Dél-Ázsia és Latin-Amerika) túl mélyreható elemzést végeztek három kistérségben is: Kelet-Afrikában, Dél-Ázsiában (a régió teljes egészében), valamint Mexikóban és Közép-Amerikában, amelyeket ellentétes éghajlati, megélhetési, demográfiai, migrációs és fejlesztési minták jellemeznek.

Az eredményeket három ország – Etiópia, Banglades és Mexikó – példáján keresztül kontextuálisan elemezték.

A demográfiai, a társadalmi-gazdasági és az éghajlati hatásokra vonatkozó adatok révén egy 14 négyzetkilométeres területen modellezték a lakosság számának országon belüli valószínű változását. Hogy kezelhetőek legyenek a következő 30 év során lezajló migráció elemzési bizonytalanságai, a jelentés három potenciális éghajlati és fejlesztési forgatókönyvvel számol, de a szcenárió alapú eredményeket nem pontos előrejelzésnek, hanem inkább az eredmények elfogadható sávjának kell tekinteni.

A három forgatókönyv

A jelentés három lehetséges utat feltételez, ezek:

  • a „pesszimista” változat: magas üvegházhatást kiváltó gázkibocsátás, egyenlőtlen fejlődési utakkal kombinálva) – ez a jelentés referencia-forgatókönyve;
  • a „befogadóbb fejlesztés” útja: hasonlóan magas emisszió, de jobb fejlesztési utakkal;
  • a „klímabarátabb” forgatókönyv: alacsonyabb globális kibocsátás, egyenlőtlen fejlődéssel.

Ez a szcenáriós megközelítés biztosítja a politikai döntéshozók számára, hogy jobban megértsék és tervezhetővé tegyék polgáraik valószínű mozgását az országon belül – idővel különböző földrajzi területeken is – az éghajlatváltozás hatásai miatt.

Kulcsfontosságú üzenetek

Az éghajlatváltozás miatti belső migráció mértéke 2050-ig emelkedni fog, majd felgyorsulhat, hacsak nem születnek összehangolt klímabarát és fejlesztési lépések.

A jelentés legrosszabb vagy „pesszimista” forgatókönyve szerint az belső éghajlatváltozás miatt elvándorlók száma 2050-ig meghaladja a 143 millió főt (szub-szaharai Afrika: 86 millió, Dél-Ázsia: 40 millió, Latin-Amerika: 17 millió fő). A legszegényebb országok legszegényebb polgárai lesznek a leginkább kiszolgáltatott helyzetben.

A „befogadóbb fejlődés” forgatókönyvében a belső migráció 65 és 105 millió közöttire csökkenthető, a „klímabarátabb” forgatókönyv szerint ez a szám 31 millió és 72 millió között alakulhat a három régióban.

Az országoknak képeseknek kell lenniük nyomon követni az éghajlat okozta be- és kivándorlás csomópontjait. Ez jelentős hatást gyakorol az egyes országokra és a jövőbeli fejlesztési tervekre.

Számos városi és város környéki területen kell felkészülni az emberek beáramlására, többek között a lakás- és közlekedési infrastruktúra, a szociális szolgáltatások és a foglalkoztatási lehetőségek javításával. A döntéshozók a rugalmas szociális védelmi szolgáltatások biztosításával és a bevándorlók bevonásával készülhetnek a tervezés és a döntéshozatal terén.

A szegénység csökkentése és a vidéki területekre irányuló szociális védelmi programok hozzájárulhatnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképesség növeléséhez, potenciálisan csökkentve az emberek válsághelyzetben történő mozgásának szükségességét.

Az éghajlati viszonyok ellehetetlenülése miatt mozgásba lendülő migránsok nem feltétlenül állnak meg a határokon. Bár a Groundswell-jelentés nem foglalkozik kifejezetten a határokon átnyúló migrációval, a modell számos migrációs csomópontot azonosít a nemzeti határokhoz közeli területeken. Az éghajlatváltozás késleltetheti is és erősítheti is a határokon átnyúló vándorlást.

A migráció akkor lehet ésszerű éghajlatváltozás-adaptációs stratégia, ha gondosan kezelik, és jó fejlesztési politikával, valamint célzott beruházásokkal nyújtanak támogatást hozzá.

Sikeres stratégia lehet a jól megtervezett bevándorlás az életképesebb területekre. Hatékony migrációs környezetet kell biztosítani olyan közvetlen ösztönzők révén, mint például a készségfejlesztő és munkahelyteremtő programok, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy az alacsony kockázatú és nagyobb lehetőségekkel rendelkező területekre költözzenek.

Etiópiában például, ahol a népesség 85%-kal nőhet 2050-ig, és az éghajlatváltozás miatt csak alacsonyabb mezőgazdasági termelékenységgel lehet számolni, diverzifikált gazdasági modellt kell megtervezni, integrálva a munkaerőt a nem mezőgazdasági és kevésbé klímaérzékeny ágazatokba.

Az éghajlatváltozás miatti belső migráció valósággá válhat, de nem kell válságként tekinteni rá. A három fő területet érintő határozott fellépés segíthet csökkenteni a lakhelyüket elhagyni kényszerülő emberek számát – akár 80%-kal is 2050-ig.

Három azonnali teendő

  • Azonnal le kell állítani az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
  • Bele kell építeni a fejlesztési tervekbe a klímaváltozás miatt bekövetkező migráció hatásait.
  • Erőforrásokat kell átcsoportosítani az éghajlatváltozás okozta belső migráció jelenségének tudatosításához.

Ez a cikk is érdekelhet

A Föld szeretné, ha vegetáriánusok lennénk

A Science-ben megjelent tanulmány megpróbál javaslatot tenni arra, hogyan lehet csökkenten…