• Pedig a szex-robotok nemet nem mondhatnak
  • A hangasszisztensek újabb, „hím” opciójának fejlesztése sem változtatja meg a mesterséges intelligencia (MI) területén a férfiak dominanciáját és a nők szolgai szerepét
  • A piac gyakran kudarcot vall, a perverzió és a mohóság rendszeresen veszélybe sodorja
Ténygyár-tartalom
8 percnyi olvasnivaló

A Mesterséges Intelligencia (MI) három leggyorsabban növekvő alkalmazásának területén napjainkban leginkább a patriarchális sztereotípiák nyilvánulnak meg – ilyen a szex-robotok virágzó ipara, az autonóm fegyverrendszerek elterjedése és a többnyire női hangon megszólaló virtuális asszisztensek növekvő népszerűsége.
Sophia, az első olyan robot, „aki” állampolgárságot szerzett, és a nők jogaiért küzd Szaúd-Arábiában, kijelentette, hogy egy hónapon belül gyermeket szeretne. Más robotok viszont csak arra alkalmasak, hogy elraktározzák a rájuk zúduló szitokáradatot.

A szexuálisan engedelmeskedő gépek megjelenése – amelyek sohasem mondanak nemet – ugyanakkor nemcsak azért problematikus, mert azt a vélelmet erősítik, hogy a nőket egyszerűen ki lehet cserélni, hanem azért is, mert mind megalkotói, mind felhasználói nagyrészt heteroszexuális férfiak. Nem véletlenül fogadta komoly megdöbbenés azt a hírt, amely egy ausztriai elektronikai fesztiválon egy szex-robot molesztálásáról, megrongálásáról és bemocskolásáról számolt be.
Miközben elhangzanak olyan érvek, hogy a szex-robotok használata a valós életben képes lehet csökkenteni a nők elleni zaklatásokat és erőszakot, egyértelmű, hogy ezeket a gépeket úgy alakították ki, hogy bizonyos férfiak perverz szükségleteit szolgálják. Újabb lendületet adva a tárgyiasításnak, potenciálisan súlyosbítva a tényleges, valódi nők elleni erőszakot.

Az iparágak szerinti megoszlás arányai azt mutatják, hogy a nem vezetőként foglalkoztatottak körében csupán három területre jellemző a nemek közötti egyenlőség – jog, államigazgatás, média és kommunikáció (pontosan 50-50%) –, a nők túlsúlya az egészségügy területén a legkiugróbb (61%), a legkevesebb nőt pedig a gyártás (23%), az energiaipar és bányászat (25%), valamint a szoftveripar (27%) foglalkoztatja. (Global Gender Gap Report 2017, World Economic Forum). Ami a gépek által fenyegetett munkahelyeket illeti – ahol kiválthatják az emberi munkaerőt –, a világon a legkevésbé Etiópiában (a munka 85%-át végezhetnék gépek) és Kínában (77%) érezhetik magukat biztonságban a dolgozók, a legkevesebb félnivalójuk pedig a Nagy-Britanniában (35%) foglalkoztatottaknak van. A Guardian 2017-ben számolt be arról, hogy a szex-tech ipar piaca – beleértve az intelligens szexuális játékokat és a virtuális valóságbeli pornót – becslések szerint 30 milliárd dollárosra növekedett. És ez csak a kezdet. Az iparág jó úton halad abban az irányban, hogy a női szex-robotokat testre szabott genitáliákkal, sőt még fűtési rendszerekkel is felvértezzék, hogy az általuk nyújtott szexuális élmény a legváltozatosabb igények kielégítésére is képessé váljon.

A halálos autonóm fegyverrendszerek (lethal autonomous weapon systems – LAWS) vagy „gyilkos robotok” megérkezése viszont egyaránt dehumanizálhatja a háborúk férfi és női áldozatait is.
Egyrészt az autonóm fegyverek helyettesíthetik a harcban részt vevő katonákat, és akár csökkenthetik is az áldozatok számát: végső soron mérsékelve a háborúk okozta emberáldozatokkal kapcsolatos költségeket. Másrészt viszont lekicsinylően értékelhetik a harcok emberi következményeit – és valójában az erőszakot is –, alacsonyabbra helyezve a fegyveres konfliktus kirobbanásának küszöbértékét.

Számos állam szorgalmazza ugyanakkor a gyilkos robotok betiltását, attól tartva, hogy egy, az MI területén jelentkező fegyverkezési versenyhez vezethetnek, növelve az erőszakos összecsapások kockázatát. Vajon szabad-e hagyni, hogy a gépek hozzák meg a döntést arról, hogy ki maradhat életben, és kinek kell meghalnia? Vagy ennek a megítélését meg kell hagyni az embereknek, legyenek akármilyen gyarlók is azok?

Végezetül a hangasszisztensek, valamint a gyermekek és idősek gondozásáért felelős tárgyak internetének (Internet of Things – IoT) eszköztára is olyan, fejlődő piac, amely várhatóan gyorsan bővül a következő évtizedben. Az az ellenvetés, hogy a gépek nem tudják úgy használni az érzelmi intelligenciát, mint az egészségügyben dolgozók, egyre kevésbé állja meg a helyét, sorra jelennek meg ugyanis az olyan intelligens nyomkövető eszközök és egészségügyi monitorok, amelyek képesek megfigyelni és megjósolni a viselkedést.

Ezek az újítások alapvető technológiájukban kétségtelenül osztoznak más, hangvezérelt platformokkal, például a virtuális asszisztensekkel – olyan platformokkal, amelyeket gyakran a szolgaság utánzására, illetve a szolgai engedelmesség megvalósítására terveztek. Nem véletlen, hogy a hangasszisztensek gyakran készülnek úgy, hogy női hangon szólaljanak meg, és nőként is cselekedjenek – elég csak az Apple Sirijét (az eredeti avatárját) és az Amazon Alexáját említeni. És a hangasszisztensek újabb, „hím” opciójának fejlesztése sem változtatja meg a mesterséges intelligencia területén a férfiak dominanciáját és a nők szolgai szerepét.

Mivel a chatbotokat és a hangasszisztenseket a férfi kódolók által összeállított adatok keltik életre, a gépek állandósítják a való világban fennálló egyenlőtlenségeket. Ennek pedig nem kívánt következményei lehetnek.
Napjaink gépei olyan regresszív, patriarchális gondolatokat tükröznek, amelyek károsak a társadalom egészére nézve. Ha ez folytatódik, a technológia már nem vezethet el a posztgender világba. Valójában, mint minden olyan rossz doktrína, amely visszafogta a közösségek fejlődését, az elfogult kódok csupán intézményesíthetik a káros magatartást.
Lehet, hogy több nőt és perifériára szorult közösséget bevonva az MI-ügynökök létrehozásába elérhető lenne a jövőbeli gépekben a méltányosság, és lefékeződne a patriarchális technológia fejlődése. De vajon eltávolíthatjuk-e a patriarchátusra jellemző szisztematikusabb állapotot, vagy ezzel együtt csökkenthetjük azt, amilyen mértékben a gépre támaszkodunk? Mindkettőt könnyebb kimondani, mint megcsinálni…

Egy olyan méltányos világ megteremtése érdekében, amelyet nők, férfiak és gépek vegyesen népesítenek majd be, a globális közösségnek sürgősen meg kell határoznia az MI-fejlesztés céljainak megfelelő normákat, a tervezési és etikai alapelveket.
Az MI-alkalmazások irányítását nem szabad egyedül a piacra hagyni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a piac gyakran kudarcot vall, és a perverzió és a mohóság rendszeresen veszélybe sodorja. A történelem ugyanakkor azt is megmutatta, hogy amikor kormányok irányítják, korlátozzák és szűkítik az innovációt, olyan rendellenes eredmények születnek, amelyek messze nem ideálisak. A közösségek által kidolgozott normák viszont megoldást kínálnak. Olyan normákat kell tehát előmozdítani, amelyek kezelik ezeket a technológiákat, és elérhetővé teszik azok számára, akiknek a leginkább szükségük van rá.

 

Ez a cikk is érdekelhet

A bullyingról – mint cselekvésről – röviden

Az agresszió az egész evolúciónak meghatározó eleme volt (és most is az) Az általános agre…