• Alig létezik néhány matriarchális közösség a világon, pedig működésükből sokat tanulhatnának a fejlett társadalmak
  • A kínai moszó törzsben a nők a családfők, és annyi szexuális partnerük lehet, amennyit csak megkívánnak
  • A kíváncsiskodók megjelenése könnyen lerombolhatja a „nők királyságát”
Ténygyár-tartalom
8 percnyi olvasnivaló

Matriarchális, vagyis nők által irányított társadalmakra alig találunk példákat a világtörténelemben, a jelenben pedig végképp nagyítóval kell keresni az ilyen emberi csoportokat. Éppen ezért keveset tudni arról, vajon hogyan működhet egy közösség, ha vezetői a nők közül kerülnek ki, és ez vajon miben különbözik a tradicionálisan férfiak uralta társadalmaktól. Jobbára csak feltételezések léteznek arról, hogy merre fordult volna a történelem kereke, ha a nemi egyenlőség nem egy még kivívandó dolog lenne a világ jelentős részén, vagy ha a nők töltöttek volna be vezető szerepeket az elmúlt néhány ezer évben. A legtöbben azt feltételezik, hogy ebben az esetben biztosan nem jutott volna el a világ a nukleáris háború küszöbéig, és a fundamentalista, vallásilag motivált terrorizmus sem létezne. De az is könnyen előfordulhat, hogy minden ugyanúgy vagy legalábbis nagyon hasonlóan alakult volna. Ezt ma senki nem tudja megmondani.

Az antropológusok tudomása szerint valódi, minden kritériumnak megfelelő matriarchátus – ha létezett is valaha – ma nem található a Földön. És még azok a társadalmak sem nyújtanak támpontot a képzeletnek, amelyekben a nőknek sikerült viszonylagos egyenlőséget elérniük, és hatalmi pozícióba is juthatnak. Az üvegplafon ezekben a közösségekben is létezik: a nők a fejlett társadalmakban még mindig gyakran szenvednek a nemi sztereotípiáktól és a szexuális elnyomástól.

„Mozgó házasság”: bárki lehet a gyerek apja

Ugyanakkor létezik néhány olyan apró közösség, amelynek életmódját alapul vehetjük, ha szeretnénk megtudni, milyen lenne egy nők által irányított világ. Például India Meghálaja nevű államának törzseiben, Ghánában és Elefántcsontparton, az akan nép körében, ezeken a helyeken ugyanis a vagyon női ágon öröklődik. A legtöbbet viszont a délnyugat-kínai moszó (mosuo) törzs példáján keresztül lehet tanulni a matriarchális társadalmakról. A Szecsuan és Jünnan tartományok határán, Tibethez közel élő nép asszonyai gyakorlatilag korlátlanul váltogathatják a férfi szexuális partnereiket – ennek az úgynevezett „mozgó házasságnak” a következtében annak sincs jelentősége, hogy a gyerekeknek ki az apjuk. Az utódok mindig az anyjuk házában nevelkednek, az apa és a férj szavak gyakorlatilag nem is léteznek a nyelvükben. Így a gyerekek neve, identitása mind az anyához, illetve az ő családjához kötődik. A testvéreknek gyakran más-más a vér szerinti apjuk, de ennek nincs nagy jelentősége, mivel az apák legtöbbször a saját anyjuk családjában élnek, és általában a lánytestvéreik gyerekeit nevelik. Vagyis ebben a társadalomban is van a férfiaknak szerepük a gyereknevelésben, csak éppen nem saját utódaikkal foglalkoznak. A „mozgó házasságnak” nem sok köze van ahhoz az intézményhez, amit mi ezen a néven ismerünk. A moszó nők pubertáskoruk után kapnak egy „virágos szobát”, ahol annyi férfi vendéget fogadhatnak életük során, amennyit csak szeretnének. A döntés ebben az esetben valóban szabad: vannak, akik kevés, vannak, akik sok férfival teremtenek kapcsolatot, egyikért sem jár megvetés vagy rosszallás.

Choo Waihong sikeres vállalati ügyvédként dolgozott Szingapúrban, és válása után úgy döntött, ellátogat a moszó törzshöz, amelyről korábban már sokat hallott. Tapasztalatait A nők királysága című könyvében írta meg. Choo igyekezett beilleszkedni, amennyire csak tudott – házat épített a moszók falujában, úgy öltözködött és élt, mint ők, és sok gyereknek a keresztanyja lett. Bár a törzset számos kutató meglátogatta, és a kíváncsi turisták sem ritkák a moszók között, Waihong leírása annyiban kuriózumnak számít, hogy ő az első, aki laikusnak számító idegenként érkezett, mégis megpróbált teljesen alkalmazkodni ehhez a kultúrához. Beszámolója szerint a moszó sok mindenben nem is különbözik annyira a többi társadalomtól: a lányok ugyanúgy szoknyában járnak, a fiúk pedig nadrágban, a nők főznek, és a férfiak végzik a keményebb fizikai munkákat, bár ezeket leszámítva nem nagyon jellemző a munka ilyen típusú megosztása. A nők nagyon is részt vesznek a gazdálkodásban, ezért kivétel nélkül soványak és izmosak, nem okoz gondot számukra egy harminckilós rizzsel teli zsák elhúzása sem.

A moszóknál örömünnep egy lány születése

Ez nagymértékben befolyásolja a viselkedést és attitűdöt – a moszó nők magabiztosak, Waihong szerint még a tartásuk is más, mint a többi kínai nőé. Nem jönnek zavarba, ha nekik kell kezdeményezniük, pirulás nélkül hívják meg például a férfiakat egy kör italra – a moszó nők ugyanis nagyon szeretnek bulizni is. Mindez gyökeresen szemben áll a hagyományos kínai, patriarchális társadalom szokásaival. Az „egykepolitika” következtében felborultak a nemi arányok – rengeteg család döntött az abortusz mellett, ha lánygyereket vártak. Ezzel szemben a moszóknál egy lány születése örömünnep, mert nem szakad meg a vérvonal.

Egy kínai nő számára itt válik csak igazán egyértelművé, hogy mit jelent valójában a férfiak privilegizált helyzete. Choo számára már az is furcsa volt, hogy a törzsön belül mindig odafigyeltek arra, amit mondott – azért, mert nő, és nem annak ellenére. A moszó nők számára természetes, hogy megbecsülik őket, és nem kell megküzdeniük érte úgy, mint a világ más részein élőknek. Az ő társadalmukban a nők sohasem voltak a „gyengébb nem”, ismeretlen a szexuális elnyomás, és mindig is ugyanannyi szabadságuk, joguk és lehetőségük volt, mint a férfiaknak.

Mindehhez fontos hozzátenni, hogy a fentiek egyáltalán nem jelentik azt, hogy a férfiak el lennének nyomva a moszóknál, sőt. Többé-kevésbé egyenlőség uralkodik a társadalomban, függetlenül a nemüktől vagy éppen a koruktól. Ugyanakkor az a tény, hogy a nők képesek szülni, mindennél fontosabb ebben a kultúrában, ahol a leginkább tisztelt főistenség is nőnemű. Ennek ellenére a „moszók földje” sok szempontból nem a feministák és az emberi egyenlőségért küzdők által elképzelt ideális társadalom. A gyermektelen nőkre például szánalommal tekintenek – nem lehet igazán megbecsült tagja a közösségnek, aki úgy dönt, nem szeretne szülni. A homoszexualitás pedig nem elfogadott a moszóknál, pontosabban tagadják, hogy létezne a törzsükben. Vagyis itt is ragaszkodnak a saját hagyományos férfi és a női szerepeikhez, csak éppen ez némileg mást takar, mint máshol.

Darwin nem találkozott a moszókkal…

Ennek a társadalomnak a léte és működése arra bizonyíték, hogy a nemi sztereotípiáknak semmilyen biológiai meghatározottságuk nincs – a moszó nők szeretik a szerencsejátékokat, az italt és a szexet, és alaposan rácáfolnak arra a közkeletű tézisre, hogy a női természet eredendően monogám. Maga Charles Darwin volt az, aki humánbiológiai kutatásai alapján arra jutott, hogy a női nem képviselői alapvetően passzívak, szemérmesek és tartózkodóak, a férfiak pedig természetüknél fogva dominánsak. Csakhogy ő nem találkozott egyetlen moszó nővel sem.

A „nők királyságát” kutatók arra nem találták meg a választ, hogyan alakulhatott ki ez a matriarchális társadalom, és hogyan képesek a nők évszázadok óta megtartani vezető pozíciójukat a közösségen belül – ezzel kapcsolatban csak mítoszok keringenek a moszók között. Fontos lenne jobban megismerni a törzs titkait, erre viszont egyre kisebb az esély a kíváncsiskodók növekvő száma miatt. Ma már egyre többen élnek közülük a turizmusból, új utak épülnek, hogy a látogatók könnyebben eljussanak hozzájuk. A betolakodók viszont sok esetben mindent megtesznek, hogy „erőszakot tegyenek” a számukra idegen kultúrán (például a mozgó házasság intézményét kihasználva prostituálják a nőket), és saját értékrendjüket erőltessék a helyiekre, akiknek a körében a drogok megjelenése is egyre nagyobb gondot okoz. Szakértők szerint a moszó kultúra napjai meg vannak számlálva, pedig a hasonló közösségek kultúrájának megismerése kulcsfontosságú, hogy megváltoztassuk az emberi természetről alkotott ódivatú elképzeléseinket.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Muszlimot ötből egy,
zsidót kettőből egy
magyar fogadna a családjába

Nagyon erős a magyarok ellenérzése a muszlimokkal szemben, de a csehek még nálunk is rossz…