• A zsidóellenes előítéletek hulláma újra elérte az iskolákat és az egyetemeket
  • Az Egyesült Államokban az antirasszista liga februárban publikált jelentése szerint az ilyen események száma 2017-ben 89% -kal, 204-re nőtt az egyetemeken
  • 1935 decemberében hasonló szerkesztőségi cikkben figyelmeztetett a folyóirat arra, hogy egy „antiszemita klikk” megpróbálta átvenni a németországi Asztronómiai Társaság feletti irányítást
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

Sötét árnyék borul ismét a Földre. Az antiszemitizmus ismét megmutatja önmagát; szembe kell szállni vele, és nyom nélkül ki kell irtani. Mind az egyének, mind pedig a csoportok elleni diszkrimináció ellentétes a tudománnyal, az emberi tisztességgel és értékekkel. Világosságot kell vinni olyan helyekre, ahol még mindig fertőz az antiszemitizmus: többek között néhány egyetemi campusra. Ha az ott dolgozó kutatók nem ismerik fel, és dühösek miatta, az azt jelenti, hogy nem szenteltek kellő figyelmet a jelenség kialakulásának.

Sok példa és sokféle válasz létezik. Dél-Karolina például újabb lépést tett egy olyan törvény megalkotása felé, amely az amerikai államok közül elsőként tenné lehetővé az antiszemitizmus jogi meghatározását. A mozgalom támogatói azzal érvelnek, hogy a felsőoktatási intézmények vezető tisztségviselőinek segíteniük kell a zsidó személyzet és a diákok elleni fokozódó gyűlölet megfékezésében. A kritikusok szerint viszont mindez a szólásszabadságot csorbítja.

Nem kell túl mélyen belemenni napjaink nemzetközi politikájába – írja szerkesztőségi cikkében a Nature –, hogy világos példákat találjunk a zsidók ellen irányuló megújult és ocsmány hangulatra. Első példaként Magyarország miniszterelnökének, a közelmúltban negyedszerre is kormányfői megbízást szerzett Orbán Viktornak az agresszív nacionalista jellemzőire mutat rá: a széles körben bírált antiszemita képekre és üzenetekre. A brit parlamenti képviselők is igen szomorú látványt nyújtottak, amikor elolvasták azokat a gyalázkodó antiszemita írásokat, amelyeket egy rendkívül szokatlan vita részeként kaptak.

Meglepő volna, ha az ilyen politikai légkör nem bátorítaná az antiszemitákat az egyetemeken is. Megbízható számokhoz ugyanakkor nehéz hozzájutni. Az elmúlt évben egy jelentésben az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége rámutatott az antiszemita incidensekről szóló adatok hiányosságaira az egész kontinenst illetően, ezt a hiányt egy 2018-ban elvégzendő kutatással szándékozik orvosolni. Mindenesetre a rendelkezésre álló becslések azt mutatják, hogy a felülreprezentált helyek sorában ott vannak az iskolák és az egyetemek.

Az Egyesült Államokban az antirasszista liga februárban publikált jelentése szerint az ilyen események száma 2017-ben 89% -kal, 204-re nőtt az egyetemeken. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban végzett felmérések rávilágítanak arra, hogy sok zsidó diák a megfélemlítés légkörében kényszerül élni az egyetemi campusokon. Ez aligha meglepő, mivel az egyik leggyakrabban előforduló bűncselekmény ezeken a helyeken horogkeresztet rajzolni a falakra.

Az antiszemitizmus – az egyének és a közösségek elleni előítélet és erőszak – különbözik az izraeli politika legitim kritikájától. A nemzetközi politika jó megoldásairól és tévedéseiről gyűlöletbeszéd nélkül is lehet vitatkozni.

Az antiszemitizmus a Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség széles körben elfogadott definíciója szerint: „…egy bizonyos felfogás, amely a zsidók elleni gyűlöletként fejezhető ki. Az antiszemitizmus retorikai és fizikai megnyilvánulása a zsidó vagy nem zsidó egyénekre és/vagy tulajdonukra, a zsidó közösségi intézményekre és vallási létesítményekre irányul.”

E meghatározás szerint az antiszemita magatartás példái magukban foglalják (de nem kizárólagosan) azt a mítoszt, hogy a zsidók egy árnyék-összeesküvést szőnek a világ eseményeinek ellenőrzésére, és a zsidók együttesen felelősek az izraeli kormány tevékenységéért. Ez ugyanolyan felfoghatatlan torzítása a valóságnak, mintha azt mondanánk, hogy a muszlimok együttesen felelősek a szíriai kormány tevékenységéért.

A Nature hosszú múltra tekinthet vissza az antiszemitizmussal folytatott harcát illetően. 1935 decemberében hasonló szerkesztőségi cikkben figyelmeztetett a folyóirat arra, hogy egy „antiszemita klikk” megpróbálta átvenni a németországi Asztronómiai Társaság feletti irányítást (Nature 136, 927-928, 1935). Kevesebb, mint egy hónappal később megjegyezték, hogy a zsidókkal és más „nem fajtiszta” polgárokkal szembeni megkülönböztetés azt jelentette, hogy a németországi üldöztetés ugyanolyan, mint ha csak a sötét középkor legsötétebb lapjai íródnának” (Nature 137, 16, 1936).

Szomorú és aggasztó, hogy ez a kérdés újból és újból komolyan felmerül. De a Nature szerkesztői biztosak abban, hogy támaszkodhatnak olvasóikra, akárhol is vessen újabb hullámot az antiszemitizmus – legyen az egyetemi campus, társadalmi esemény vagy az utca. Ugyanúgy, ahogyan az olvasókra támaszkodnak, velük együtt lépnek fel, amikor a gyűlölet okán éri hátrányos megkülönböztetés a színesbőrűeket, a nőket, a muzulmánokat, a bevándorlókat vagy többek között a meleg és transzszexuális közösséget.

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …