• Havonta 25 millió forintot keres, és jelenleg az ő könyvéből vásárolnak a legtöbbet a világon
  • Egyszerre akadémiai pszichológus, jobboldali internet-celeb, aki életmódtanácsokat is ad főként fiatal férfiakból álló rajongótáborának
  • Kritikusai szerint viszont az áldozatokból csinál ellenséget, és egy olyan világért küzd, ahol csak a fehér férfiak érdekei számítanak
Ténygyár-tartalom
8 percnyi olvasnivaló

Jordan Peterson kanadai pszichológus, a Torontói Egyetem professzora, meglehetősen széles körben idézett tudós – ami a tudományos eredmények egyik fontos fokmérője. Könyve, a magyarul hamarosan megjelenő 12 szabály az élethez (12 rules of life) jelenleg az Amazon eladási listáinak első helyén áll, a New York Times újságírója pedig Petersont nemrég a világ jelenlegi legbefolyásosabb közéleti értelmiségijének nevezte. A demokrata szimpatizáns – tehát Peterson tanaival ellentétes nézeteket valló – Vox terjedelmes cikkben foglalta össze, mit kell tudni a világ egyik legnépszerűbb pszichológus-celebjéről.

Jordan Peterson tudományos munkája mellett egyfajta jobboldali internetsztár, aki olyan, finoman szólva is ellentmondásos mondatai miatt híresülhetett el, mint például az a kijelentése, hogy a feministák titokban brutális férfiuralomra vágynak – és ezért támogatják a muszlimok jogait. De Peterson nemcsak a feministákat és a muszlimokat ostromolja: a fejlődő országokat egyszerűen „katasztrófaveremnek” tartja, és a házasság kapcsán erőltetett monogámiáról beszél, amely nélkül a nők kizárólag a magasabb státuszú férfiak társaságát keresnék (mintha ennek lenne bármi értelme, vagy a társadalmilag magasabb osztályhoz való vonzódás speciálisan női tulajdonság lenne).

Petersont a fenti kijelentések ellenére – illetve inkább azok miatt – a Twitteren 560 ezren, a YouTube-on pedig több mint 1 millióan követik. Mi állhat a siker hátterében? A Vox újságírója szerint az, hogy Peterson tökéletes terméke a mai kor modern jobboldaliságának. A tipikus konzervatív nézeteket propagálja ugyanis provokatív stílusban, ráadásul rendkívüli szónoki képességekkel. Az pedig, hogy a pszichológus képes gyengébb értelmi képességekkel megáldott liberálisokat és feministákat „szétszedni” a média képernyője előtt, igen kielégítő a vele egyetértő jobboldali közönség számára, akiket a liberálisok intellektuális fölényeskedése (vagy fölénye?) korábban érthető módon zavart. Peterson tudományos akadémiai elismertsége pedig segíti őt abban, hogy mondandóját – még ha nem is feltétlenül konzisztens vagy értelmes – komolyan vegye mindenki.

Peterson rajongótábora elsősorban fiatal férfiakból áll. Számukra a kanadai professzor jóval több, mint egy akadémikus, aki meggazdagodott: egyfajta életstílus-guruvá vált, aki hangot ad a frusztrált, fehér bőrű fiatal férfiak (egyébként valós) problémáinak.

A klinikai pszichológusként praktizáló, de kutatásokban is jártas Peterson 1991-ben doktorált a McGill egyetemen, majd két évet töltött gyakorlattal a hasonló nevű kórházban, amikor a világ egyik leghíresebb és legjobb egyeteme, a Harvard adott neki állást. 1998-ig tanított és kutatott a Harvardon, majd elfogadta Kanada egyik legjobb egyetemének professzori címét. Kutatási területe a különböző személyiségtípusok feltérképezése; az egyik leghíresebb írása arról szól, mi tesz valakit kreatívabbá vagy kevésbé kreatívvá. Peterson állítása szerint az, aki jobban odafigyel az elsőre jelentéktelennek tűnő részletekre, többnyire kreatívabb lesz munkája során.

Hiába idézték azonban meglehetősen sokan Peterson tanulmányait, és hiába örvend valódi elismertségnek a szakmában, a nevét 2016-ig igen kevesen ismerték a szakmai közösségén kívül. Mi történt ekkor? A politikai korrektségéről híres kanadai kormány egy olyan törvényjavaslatot akart elfogadni, amely megtiltotta volna a „genderalapú” diszkriminációt, védve a transznemű emberek jogait. Peterson a médiában hevesen támadta a törvényt, amelynek elfogadását követően szerinte a hozzá hasonló embereket letartóztatnák. Peterson kijelentette, hogy nem hajlandó bírságot fizetni azért, mert rossz szavakat használ, és ha börtönbe csukják ezért, a börtönben majd éhségsztrájkba kezd.

Csakhogy kanadai jogászprofesszorok szerint Peterson – valószínűleg szándékosan – félreértette a törvényt, ami nem azt büntette volna, ha valaki vitatja a transzneműek jogait, vagy nem megfelelő szavakat használ, hanem kizárólag a direkt uszítást és gyűlöletbeszédet; ha például valaki a transznemű emberek kiirtására, megölésére szólít fel másokat. Ezt egyébként például ma Magyarországon sem lehet a hatályos törvények alapján büntetlenül megtenni. A stratégia – a politikai ellenfelek álláspontjának elferdítése – a Vox szerzője szerint tökéletesen jellemző Peterson médiaszerepléseire. És bár korrektnek aligha nevezhetjük ezt az eljárást, a hírnevet elhozta számára: videóit több mint 400 ezren nézték meg egyetlen hónap alatt.

Azóta pedig elsősorban amerikai és kanadai jobbos portálok egyre nagyobb lelkesedéssel terjesztik Peterson videóit, olyan hangzatos címeket adva nekik, mint például „A baloldali riporter rátámad Petersonra, nagyon hamar megbánja.” A videók virálissá váltak, Peterson pedig gazdaggá: havi 80.000 dollárt (kb. 25 millió forint) szed össze a Patreon nevű oldalán híveitől. Ő maga cinikusan nevet ezen, azt mondja, megtalálta a módját, hogyan csináljon pénzt a „társadalmi igazságosság harcosaiból” (az angolban a „Social Justice Warrior” elterjedt kifejezés a politikai korrektséget túlzásba vivőkre) – azt azonban elfelejti megemlíteni, hogy ezt a pénzt nem tőlük, hanem saját rajongóitól szedi be.

A marxizmusellenességéről híres Paterson „politikaelméletének” egyik fő állítása, hogy a fehér bőrűek és férfiak kiváltságainak emlegetése – így az esélyegyenlőség politikája – valójában a marxisták eszköze arra, hogy manipulálják az embereket. Ezek után aligha meglepő, hogy Peterson követőinek 80 százaléka a pszichológus bevallása szerint is férfi. Ezeket a férfiakat aggasztja, hogy megrendült a korábbi státuszuk, hogy eltűnnek a kiváltságaik, és az élet egyre több területén kell versenyezniük nőkkel vagy kisebbségekhez tartozókkal.

Peterson kritikusai azt állítják, a pszichológus nem csinál mást, mint megadja az engedélyt a híveinek, hogy ne tettessék tovább: érdekli őket a tőlük különböző emberek sérelme. A pszichológus azt hiteti el a rajongóival, hogy a társadalom által kitaszított vagy nehéz helyzetbe hozott emberek nem áldozatok, hanem agresszorok, olyan ellenségek, akiket el kell hallgattatni. Azt ugyanakkor ők is elismerik, hogy Peterson „megható” empátiával viselkedik a fehér férfiak problémái iránt – viszont szemére vetik, hogy az összes többi társadalmi csoport gondjai tökéletesen hidegen hagyják őt.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …