• A képzetlen csigák úgy viselkedtek, mintha emlékeznének a képzett csigák tapasztalataira
  • A tudósok szép lassan felismerték, hogy az RNS több mint puszta hírvivő
  • Amit látnak, valójában az emlékezethez kötődik, és nem más, mint az új RNS beáramlása
Ténygyár-tartalom
3 percnyi olvasnivaló

Átvinni az emlékeket egyik élőlényből a másikba? Elsőre úgy hangozhat, mintha a „Black Mirror” legújabb epizódja lenne. De a jelenség valójában reálisabb, mint amilyennek első olvasásra tűnik – legalábbis a csigák esetében.

Az eNeuro című folyóiratban közétett tanulmányban a Kaliforniai Egyetem tudósai bebizonyították, hogy amikor a képzett csigák agyi sejtjeiből molekulákat szállítottak a képzetlen csigák agyi sejtjeibe, utóbbiak úgy viselkedtek, mintha emlékeznének a képzett csigák tapasztalataira.

David Glanzman, az egyetem neurobiológiai professzora tanulmányozta az aplysia californicát – más néven a tengeri csigát – és azt a képességét, ami miatt hosszú távú memóriáját évekig képes elraktározni. A csiga ugyanis remek alany arra, hogy a tudósok tanulmányozzák az emlékeket, mivel neuronjai nagyok, és viszonylag könnyű dolgozni velük.

A kísérlet során a csigák egy enyhe elektronikus sokkot kapnak, ezáltal röviden visszahúzzák fodros szifójaikat, amelyeket a hulladékok eltávolítására használnak. Az a csiga, amelyiket korábban sokkoltak, hosszabb ideig húzta a szifót, mint azok, akiket nem sokkoltak előtte.

A tudósok rájöttek, hogy még akkor is, ha a kiképzett csigák teljes agyát el kellett távolítani, maradt nyoma a memóriának. Úgy gondolták, hogy az agysejtek egymás közti kapcsolatán túl az RNS-től is függhet a memória.

Talán a biológiaórákról ismerősen cseng az RNS kifejezés. Az RNS leginkább a genom és a sejt többi része közötti üzenetek összeköttetéséről ismert. A tudósok azonban szép lassan felismerték, hogy az RNS több mint puszta hírvivő.

Vannak olyan RNS-típusok, amelyek információszállítás helyett segítik a géneket be- és kikapcsolni. Kimutatták, hogy részt vesznek a csigák, egerek és patkányok hosszú távú memóriájában, mivel képesek befolyásolni a kémiai címkéket a DNS-en. Ezek a címkék pedig azt befolyásolják, hogy a gének bekapcsolódnak-e a szervezetben.

Ahhoz hogy megértsük, mi zajlik a csigákban, a kutatók először kivonták az összes RNS-t a kiképzett csigák agysejtjeiből, és új csigákba fecskendezték be. Legnagyobb meglepetésükre az új csigák megtartották a szifót a sokk után, pont, mint kiképzett társaik.

Beáztatták a képzetlen neuronokat képzett sejt RNS-ébe, aztán sokkolták, és észrevették, hogy ugyanabba az irányba lőttek ki, mint a képzett neuronok. Úgy tűnt, hogy a képzett sejtek memóriája átkerült a nem képzettekébe.

Fontos megjegyezni, hogy amikor a kutatók olyan kémiai anyagot adtak az új csigáknak, amely megtartja a kémiai címkéket a DNS-be való felvételhez, a memória nem kerül át. Ez hasonlóságot mutat más olyan kísérletekkel, amelyek azt bizonyították, hogy az ilyen címkék kialakulását blokkolja a hosszú távú emlékezet csigákban és rágcsálókban – állítja Glanzman. Ebből arra következtethetünk, hogy amit látnak, valójában az emlékezethez kötődik, és nem más, mint az új RNS beáramlása.

Ez a cikk is érdekelhet

A magyarok a családtagjaiknak
hisznek, nem a kormánynak

A magyarok többsége nem tartja demokratikusnak Magyarországot, nem bízik a politikai rends…