• Azt vizsgálják, hogy milyen hatást gyakorol az emberek életére, ha feltétel nélkül jutnak egy bizonyos összeghez
  • A kórházi ellátások 8,5%-kal csökkentek, leginkább a balesetek és sérülések, valamint a mentális egészségi problémák nagymértékű mérséklődése révén
  • A kísérletekből nem lehet arra következtetni, hogy vajon a kormányok meg tudnának-e engedni maguknak egy nagy nyilvános programot
Ténygyár-tartalom
8 percnyi olvasnivaló


A Victoria-tó partján, valahol Nyugat-Kenyában, több száz faluban minden hónap első napján szinte egyszerre kezdenek el pittyegni a mobiltelefonok.Ez a hang több mint 21 000 felnőtt számára jelenti azt, hogy 2250 kenyai shilling (hozzávetőleg 6100 forint) jelenik meg a bankszámláján. Az összeg nagyjából a fele-negyede egy két felnőttből álló háztartás havi átlagjövedelmének Bomet megyében, Kenya egyik legszegényebb vidékén.

A pénz egy egyesült államokbeli jótékonysági szervezet, a GiveDirectly jóvoltából érkezik, ők azt vizsgálják, hogy milyen hatást gyakorol az emberek életére, ha feltétel nélkül jutnak egy bizonyos összeghez –az elképzelés univerzális alapjövedelem (angolul: universal basic income, rövidítve:UBI) néven is ismert. A falvakban a következő 12 (!) év során minden hónapban jelezni fognak a mobiltelefonok, így ez lesz a valaha volt leghosszabb időtartamú UBI-próba.

Pénzt kapni a semmiért

„Ez egy szegénységcsökkentő eszköz. A résztvevők kockázatosabb dolgokba is befektethetnek, mivel alapvető szükségleteik fedezve lesznek” – mondja Tavneet Suri, az MIT közgazdásza, a kenyai kísérlet egyik vezetője.

A kenyai a világ különböző fejlettségi szakaszokban folyó maréknyi UBI-kísérleteinek egyike. Finnország már eljutott a projekt megtárgyalásáig, csakúgy, mint a kanadai Ontario, a kaliforniai Stockton pedig azt tervezi, hogy valamikor az év második felében előáll a maga kísérletével. Bár a koncepció egyáltalán nem új – először a felvilágosodás korának filozófusai javasolták a bevezetését –,egészen a legutóbbi évekig megmaradt az ötlet szintjén, és a kormányok csak most kezdenek komolyabban foglalkozni vele. Az érdeklődés a 2008-as gazdasági válság utáni időszakban és az Elon Muskhoz hasonló technológiai guruk támogatása miatt nőtt meg iránta. Olyannyira, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem már a magyar választási kampányban is témát adott.

A garantált jövedelmi rendszerek támogatói azt állítják, hogy a szegények több előnyt élvezhetnek ezekből a korlátlan pénzeszközökből, mint amit a jelenlegi jóléti rendszerek nyújtanak, utóbbiak szigorú követelményeket támasztanak, és gyakran hagyják vergődni a szegénység csapdájában a rászorulókat.

A közgazdászok és közpolitikusok számára az UBI iránti jelenlegi érdeklődés arra nyújt lehetőséget, hogy szigorú vizsgálatoknak vessék alá – annak megállapítására, hogy valóban mérhető előnyökkel jár-e. De egy gazdasági elmélet működőképes politikává alakítása messze nem könnyű feladat. Majdnem minden eddigi kísérlet csak néhány évig tartott, és csak csekélyszámú ember vett részt benne, korlátozva a hatásukat. És a sikernek sem egyértelmű a definíciója; a kutatók megpróbálnak mérlegelni: a potenciális nyereség például az egészségügyi ellátásban képes lehet ellensúlyozni egy másik terület – ideértve az oktatást és a munkaerő-piaci részvételt– potenciális eltéréseit.

A világháború romjain

A modern jóléti állam a nagy válság és a második világháború romjain kelt életre. Mivel Amerika, Európa és a Nemzetközösség kormányai megpróbálták újjáépíteni gazdaságaikat, aktív szerepet vállaltak szegényebb állampolgáraik jólétének biztosításában, például a lakáshoz és az élelmiszerekhez rendelt támogatások, szolgáltatások és pénz formájában. Bár az ilyen jóléti rendszerek javítottak az életszínvonalon, a legtöbb óriási bürokráciát igényelt az ellátások kezeléséhez és annak biztosítására, hogy a kedvezményezettek megfeleljenek a szigorú előírásoknak.
Az 1960-as és 1970-es években az Egyesült Államokban egy maroknyi helyszínen teszteltek egy olyan rendszert, amely célját tekintve az UBI-hoz hasonlítható, ez volt az úgynevezett negatív jövedelemadó. Ennek a programnak az egy bizonyos összeg alatti keresetű kedvezményezettjei kiegészítő pénzt kaptak a kormánytól. De miután az egyik kísérleti helyszínen az első eredmények a válások arányának megnövekedését jelezték, a politikusok az ötletet az amerikai családok számára mérgezővé nyilvánították.

Egy másik korai kísérletnek egy kanadai kisváros, Dauphin volt a színhelye. A szövetségi és tartományi kormányok támogatásával1974 és 1978 között a város legszegényebb lakói havi rendszerességgel kapták meg csekkjeiket, és nem volt korlátozva, mire költhetik el a pénzt. A kutatók a teljes és a részmunkaidőben foglalkoztatottak sorsát követték nyomon, valamint a táplálkozással, az oktatással és az alapvető egészségügyi eredményekkel összefüggő változásokat figyelték meg. De mielőtt a kísérlet elemezhető lett volna, a pénzforrások kiapadása és a politikai változás ellehetetlenítette, a gyűjtött adatokat több mint 1800 kartondobozba csomagolták és raktárban tárolták. Ott pihentek egészen addig, míg a winnipegi Manitoba Egyetem közgazdásza, Evelyn Forget le nem törölgette róluk a port, és ki nem nyitotta a dobozokat.

A Forget által feltárt dokumentumok azt mutatták, hogy a programban részt vevő családok tinédzser gyermekei plusz egy évet töltöttek el az iskolában a hasonló városok tizenéveseihez képest. A kórházi ellátások 8,5%-kal csökkentek, leginkább a balesetek és sérülések, valamint a mentális egészségi problémák nagymértékű mérséklődése révén. És bár a közgazdászok amiatt aggódtak, hogy a program arra ösztönözheti az embereket, hagyjanak fela munkájukkal, Forget megállapította: a foglalkoztatási arányok változatlanok maradtak a kísérlet során.

A feltétel nélküli jövedelemmel kapcsolatos kísérletek számos klinikai vizsgálattól eltérnek, mivel a kutatók a területek széles skáláját tökéletesítik,és nem az egyének, hanem a közösségek szintjén. A kenyai kísérletet vezető Tavneet Suriegy olyan fejlesztési ciklust ír le, amelyet létrehozhat az UBI: a jól táplált várandós anyák egészségesebb gyermekeknek adnak életet, mint alultáplált sorstársaik. A hosszabb ideig tartó oktatás jobb munkalehetőségeket teremt, késleltetve a házasságot és a szülést, később pedig az egészségesebb anyák egészségesebb csecsemőket hoznának a világra.

Mivel a kísérlet elhúzódó és drága lesz, Suri segített négy különböző kört megtervezni, hogy a lehető legtöbb kérdésre választ kapjanak a kutatók. A legnépesebbc soport tagjai fejenként 2250 kenyai shillinghez jutnak minden hónapban, 2 éven keresztül, 80 településen. A második kör tagjai ugyanennyit kapnak, de 12 éven át. A harmadik csoport tagjai összesen – 2 évi alapjövedelemnek megfelelő –505 dollárhoz jutnak, 2 kifizetéssel, két hónapra elosztva. A negyedik kör a kontrollcsoport: ők semmit sem kapnak.

Méretezési problémák

Idővel a kísérletek adatokkal szolgálhatnak az UBI-rendszerek költségeiről és előnyeiről, például arról, hogy a kezdeményezések csökkentik-e az egészségügyi kiadásokat. Vannak azonban olyan vélekedések is, amelyek szerint az adatok azt mutatják, hogy túl sokat kell áldozni annak érdekében, hogy a program tényleg hatékony legyen. Ahogy Luke Martinelli, a brit University of Bath közgazdász kutatója fogalmazott: „A megfizethető UBI nem megfelelő, a megfelelő UBI pedig megfizethetetlen.”

Azonban még a kísérletek egyértelműen pozitív eredménye sem feltétlenül jelenti azt, hogy az UBI működne a gyakorlatban –állítja Damon Jones chicagói közgazdász. Mivel ezek az alapok viszonylag kicsik, és a finanszírozás nagy része magánforrásokból származik, a kísérletekből nem lehet arra következtetni, hogy vajon a kormányok meg tudnának-e engedni maguknak egy nagy nyilvános programot, vagy hogy a polgárok hajlandóak-e extra adót fizetni az alapok finanszírozására.

A kimeneteltől függetlenül a kísérletek folyamatos hatással lesznek a szélesebb körű gondolkodásra, mivel képesek azonosítani a folyamatban rejlő potenciális hibákat, segíteni a kutatókat a felteendő kérdések finomításában és néhány megfelelő válaszhoz juttatnia döntéshozókat.
A kenyai kísérlet résztvevői számára már megérkezett egy kisebb fajta csoda. Az a tudat, hogy a GiveDirectly minden hónapban több mint egy évtizeden át jelentős összeget utal a számlájukra, elkezdte megváltoztatni a pénzről alkotott fogalmaikat. Minden telefonpittyegés lehetőséget teremt arra, hogy biztonsággal fektessenek be saját életükbe vagy vállalkozásukba, úgy, hogy közben mindig kerül étel is az asztalukra. És ez az, ami megfizethetetlen.

 

Ez a cikk is érdekelhet

A bullyingról – mint cselekvésről – röviden

Az agresszió az egész evolúciónak meghatározó eleme volt (és most is az) Az általános agre…