• A tipikus összeesküvés-hívő enyhén nárcisztikus-paranoid jegyeket mutat
  • Omnipotens világmagyarázataikkal éppen azt a zűrzavart oszlatják el, ami a társadalmi változások és válsághelyzetek nyomában jár
  • A nagyhatalmi játszmák alapvető eszközét képezi a közösségi média alapú információs hadviselés álhírek és konteók terjesztésével
Ténygyár-tartalom
3 percnyi olvasnivaló

Két friss amerikai kutatás empirikus úton tesztelt egy pár – elméletben már megalapozott – állítást az összeesküvés-elméletek terjedésére vonatkozóan.

Az egyik kutatás során azt vizsgálták 400 felnőtt amerikai bevonásával, hogy mennyiben befolyásolja az egyén vélt politikai tájékozottsága az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyságot. Arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljék saját tájékozottságukat bizonyos közpolitikai kérdésekkel kapcsolatban, majd írják le részletesen, hogy mit takarnak az egyes eljárások. Végül a kérdőív végén ismét értékelniük kellett tájékozottságukat. Az eredmények azt mutatják, hogy a részletes kifejtés szerényebbé tette a többséget, azok azonban, akik továbbra is meg voltak győződve tudásuk szilárdságáról, nagy százalékban hittek összeesküvés-elméletekben is.

A másik kutatásban arra keresték a választ, hogy azok az emberek, akik fenyegetve érzik magukat a társadalmi és kulturális változások által, milyen mértékben készek elfogadni az összeesküvések létét. A 3500 fős minta alapján a válasz egyértelműen az, hogy nagyon is. Vitathatatlanul dinamikus korszakukat élik a nyugati társadalmak, a status quo kibillenésére pedig úgy reagálnak az addig – vélten vagy valósan – privilegizált társadalmi csoportok, hogy fogódzókat keresnek, amelyek mentén igyekeznek helyreállítani a megszokott rendet. Ezek sok esetben az összeesküvés-elméletek, amelyek leegyszerűsítő, omnipotens világmagyarázataikkal éppen azt a zűrzavart oszlatják el, ami a társadalmi változások és válsághelyzetek nyomában jár.

A tipikus összeesküvés-hívő tehát enyhén nárcisztikus-paranoid jegyeket mutat, és olyan társadalmi csoportok tagja, amelyek státuszváltozást, jellemzően deklasszálódást élnek meg. Más kutatások alapján Európa és az Egyesült Államok esetében ez jellemzően a fehér, jobboldali, alacsony keresetű népesség, akik nagy arányban hisznek ezekben az elméletekben.

Mindez akkor válik különösen relevánssá, ha összevetjük a szemünk előtt zajló társadalmi, politikai és technológiai folyamatokkal. Az elharapódzó egyenlőtlenségek, a munkaerőpiac átalakulása vagy a migrációs hullámok mind olyan tapasztalatok, amelyek a társadalom egyre szélesebb rétegei számára szolgálnak bizonyítékul a vészjósló változás eljöveteléről. Ezt meglovagolva sorra kerülnek hatalomra a populista kormányok, retorikájukban előszeretettel támaszkodva népszerű összeesküvés-elméletekre. A nagyhatalmi játszmák alapvető eszközét képezi a közösségi média alapú információs hadviselés álhírek és konteók terjesztésével, ami a bizonytalanságot hivatott gerjeszteni a megcélzott társadalomban – ezzel engedve teret további összeesküvés-elméletek virágzásának és a puha hatalmi befolyásnak.

Egyelőre lehetetlen felmérni, hogy hová vezetnek ezek a folyamatok, az azonban biztos, hogy a konteók hatásmechanizmusaival érdemes foglalkozni. Hiába könnyű lesöpörni őket, mint olyan „hülyeségeket”, amikben csak „az ostobák” hisznek, láthatóan nem ez a helyzet. Hatásuk számottevő, így fontos minél jobban megismerni őket.

Ez a cikk is érdekelhet

Negyven éve először
nem nőtt a demokráciák
száma a világon

Választás szabadság nélkül: ez lett Magyarországból A Göteborgi Egyetem 3000 szakértő segí…