• A Science-ben megjelent tanulmány megpróbál javaslatot tenni arra, hogyan lehet csökkenteni a globális élelmiszerrendszer környezeti lábnyomát
  • Növényi alapú étrend esetén akár 70%-kal is lehetne mérsékelni a globális élelmiszer-termelés kibocsátását
  • A gyártók közötti eltérések elsősorban a földrajzi és gyakorlati különbségeket tükrözik
Ténygyár-tartalom
6 percnyi olvasnivaló

Ahhoz, hogy a világon élő 7,6 milliárd ember táplálékhoz jusson, az élelmiszerek előállításában érintetteknek évente 13,7 milliárd tonnányi szén-dioxid kibocsátásával kell számolniuk, a további jelentős környezeti hatásokról nem is beszélve. Egy, a Science-ben megjelent tanulmány megpróbálja felmérni a globális élelmiszerrendszer környezeti lábnyomát, és javaslatot tesz arra, hogyan lehet ezt csökkenteni.

Az élelmiszer-előállítás és -feldolgozás területén világszerte több millió mezőgazdasági termelő és közvetítő dolgozik, munkájuk jelentős környezeti hatásokkal jár. Tekintettel a termelők heterogenitására, vajon mi lehet a legjobb mód az ilyen jellegű környezeti ártalmak mérséklésére? Joseph Poore (Oxford Egyetem) és Thomas Nemecek (Agroscope kutatóintézet, Svájc) 40 különböző mezőgazdasági terméket előállító mintegy 38 000 mezőgazdasági üzem konszolidált adatait gyűjtötte össze, hogy egy metaanalízis útján összehasonlítóvá váljanak a különböző mezőgazdasági termékek különböző termelési rendszereinek környezeti hatásai. Mint kiderült, ugyanannak a terméknek az előállítása igen változatos környezeti hatásokkal járhat a világ különböző pontjainak termelőüzemeiben. Ugyanakkor ez a heterogenitás teremti meg lehetőségét annak, hogy a kis számú, de jelentős környezeti hatással üzemelő termelői réteget célozzák meg.

A tanulmány alapján az axios.com által közreadott ábrán jól látszik, hogy miként alakul a környezeti hatás globális varianciája 100 g fehérje előállításának vonatkozásában:

  • a húsáért tenyésztett szarvasmarha esetében átlagosan 49,9 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával kell számolni, valamint 163,6 négyzetméter földterület felhasználásával;
  • a tejelő szarvasmarhák esetében ugyanezek az értékek 16,9 kilogrammra, illetve 21,9 négyzetméterre mérséklődnek;
  • és még látványosabb az eredmény, ha állattenyésztés helyett borsótermesztésre térnek át: itt mindössze 0,4 kilogrammnyi szén-dioxid kibocsátása jut egy 3,4 négyzetméteres területre.

A tanulmány meghökkentő megállapítást tesz: a kutatók szerint nagyobb haszon remélhető az ember táplálkozási szokásainak megváltoztatásától, mint amit az élelmiszer-termelési gyakorlatok új alapokra helyezése jelentene. Ha az emberiséget sikerülne rávenni arra, hogy álljon át növényi alapú étrendre, akkor akár 70%-kal is lehetne mérsékelni a globális élelmiszer-termelés kibocsátását, és mintegy háromnegyedével lehetne csökkenteni a mezőgazdasági felhasználásra szánt földterület nagyságát.

„Ez valami egészen új dolog – eszerint mindig jobb lesz zöldségekből nyert proteint vagy tejet fogyasztani, mint fenntartható állati eredetű termékeket beszerezni – szögezi le Joseph Poore, a tanulmány társszerzője.

„A légiközlekedés mérséklése vagy az elektromos autók általánossá válása – bár mindkettő nagyon fontos dolog – nem képes ilyen nagyszerű áttörést elérni egy ennyire széles körű környezetvédelmi kérdésben” – írta Poore egy e-mailben.

A tanulmányban az Oxford Egyetem és a svájci Agroscope agrárkutató intézet kutatói állítják, hogy megalkották a valaha létező legátfogóbb adatbázist a különböző termelési gyakorlatok és helyszínek hatásáról több mint két tucat élelmiszer környezetterhelésére. Bemutatják, hogy mivel a világ népessége továbbra is növekszik, van mód arra, hogy csökkenthető legyen az élelmiszertermelésből következő környezeti lábnyom, miközben mindenki számára biztosítva lesz a fenntarthatóság.

A kutatók a világ 119 országának 38 700 (!) gazdaságáról, valamint 1600 élelmiszer-feldolgozójáról, csomagolóüzeméről és kiskereskedőjéről szóló információkat dolgoztak fel.

És hogy mit találtak?

  • A modern élelmiszer-ellátási lánc az – ember által okozott – üvegházhatást kiváltó gázkibocsátás 26%-áért felelős.
  • A nem jéggel borított vagy nem sivatagi területek 43%-át (!) használják élelmiszer-termelési célokra.
  • Az édesvízkivétel körülbelül kétharmadát világszerte növények öntözésére használják.
  • Amikor öntözésre kerül sor, a világ kalóriamennyisége csupán 5%-ának megtermelésekor a „környezetterhelés” eléri a 40%-os mértéket, és ez igen erőteljes jelzés arra, hogy a vizet jóval méltányosabban is fel lehetne használni.
  • Az édesvízi akvakultúrák több üvegházhatású gázt bocsátanak ki – ideértve a metánt is –, mint amennyit a tejelő szarvasmarhák élősúlyukra vetített kilogrammonként.
  • A tanulmány szerint ugyanannak az élelmiszeripari terméknek az előállításával kapcsolatos környezeti hatások akár 50-szeres mértékben is eltérhetnek egymástól a gazdaság földhasználati gyakorlatától, helyétől és más tényezőktől függően.
  • A növényi fehérje-előállítás még a legmagasabb kibocsátású formában is sokkal kevesebb, klímaváltozáshoz hozzájáruló, üvegházhatású gázzal jár, mint amennyi a tehenészetekre jellemző.

A megoldások

A szerzők tisztában vannak vele, hogy hiábavaló próbálkozás lenne megpróbálni meggyőzni a Föld valamennyi lakóját arról, hogy áttérjen a vegetáriánus életmódra…

  • Az egyik lehetséges megoldás az lehetne, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapnának az adott élelmiszertermék gyártójának vagy a mezőgazdasági termelőnek a környezetre gyakorolt hatásairól. Ez elkezdhetne nyomást gyakorolni a termelőkre a gázkibocsátás és a földhasználat mérséklésére, ugyanúgy, mint ahogy az éttermi menük kalóriatáblázatai is új fogyasztási mintákra ösztönöznek.
  • A termelési oldalon a kutatók azt mondják: az új technológia segítheti a gazdálkodókat abban, hogy eldöntsék, mikor és milyen terményeket érdemes termeszteniük, környezeti lábnyomuk korlátozásának céljából.

Persze a kutatók igazából nem látogattak el a tanulmányban érintett több tízezer gazdaság és termelőüzem mindegyikébe. Ehelyett 570, korábban publikált tanulmányt használtak fel, amelyek különböző módon és más kiegészítő adatforrásokkal együtt számították ki a környezeti hatásokat.

Poore szerint az adatok harmonizálása kiterjedt folyamat volt, kiküszöbölve az összes lehetséges módszertani különbséget, így a gyártók közötti eltérések elsősorban a földrajzi és gyakorlati különbségeket tükrözik.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Mi jelzi jobban előre, hogy mennyit fogsz keresni?

Gépi tanulás segítségével végzett jövedelembecslést egy kutatócsoport A jutalmazás önszabá…