• Két kísérletet hajtottak végre, amelyek különböző módokon vizsgálták, hogy miként tárol el egy élményt az agyunk
  • Akik csak az élményre összpontosítottak, jóval részletesebben emlékeztek rá egy hét távlatából
  • Az élmény maradandó tud lenni – csak elő kell venni hozzá a fényképeket
Ténygyár-tartalom
3 percnyi olvasnivaló

Szokás mondogatni bölcsen hümmögve, hogy az okostelefonok és a közösségi média egy teljes generáció életét rabolta el. Ez persze ebben a formában badarság, de az kétségtelen, hogy gyökeresen megváltoztatta az emberek életét, a tudósok pedig serényen dolgoznak a változások pontos feltérképezésén.

A Princeton University kutatói például arra voltak kíváncsiak, hogy miként befolyásolja a memóriánkat a közösségi média használata. Ennek mérésére két kísérletet hajtottak végre, amelyek különböző módokon vizsgálták, hogy miként tárol el egy élményt az agyunk. Annak függvényében, hogy kinek szánjuk az emléket: önmagunknak vagy másoknak. Az egyik kísérletben TED-videókat nézettek a résztvevőkkel hat különböző instrukció szerint: az első csoportnak csak néznie kellett őket, a másodiknak néznie és gondolkoznia a videóban elhangzottakról, a harmadiknak le is kellett írnia a gondolatait annak tudatában, hogy a) a leírtakat kidobják a végén, vagy b) a leírtakat a kísérlet végén visszakapják, vagy c) az írásaikat megosztják másokkal is, az utolsó csoportnak pedig az őket körülvevő, a videó szempontjából irreleváns tárgyakról kellett írnia, miközben nézték a filmet.

A másik kísérlet hasonló volt, csak immár nem laboratóriumi környezetben zajlott. Arra kérték a kutatás alanyait, hogy vegyenek részt egy önvezető túrán a helyi templomban, ismét eltérő utasítások szerint: volt egy csoport, akiknek egyszerűen csak végig kellett járniuk a templomot, egy másik csoportnak fényképezniük is kellett, de saját célra, a harmadik csoportnak pedig kifejezetten úgy kellett dokumentálniuk a programot, hogy azt később megosszák a Facebookon.

Az eredmények meglehetősen egyértelműek. A tanulmány szerint azok az emberek, akik csak az élményre összpontosítottak, jóval részletesebben emlékeztek rá egy hét távlatából azokhoz képest, akik valamilyen módon – akár csak saját használatra – dokumentálták az átélteket. Ez egybevág a tranzaktív memória elméletével, miszerint az agyunk előszeretettel választja a külső memóriahordozókat, amennyiben ezek elérhetőek, szemben a belső memóriatárolással, ezzel is erőforrást spórolva. Igen ám, csak a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy sokkal könnyebben felejtünk el valamit, ha az rögzítésre kerül. Márpedig a közösségi média másról sem szól, mint életünk legapróbb mozzanatainak pillanatról pillanatra történő közvetítése, ami paradox módon ahhoz vezethet, hogy a sok műgonddal megalkotott élmény elvész számunkra, és csak digitális szemét válik belőle.

Érdemes hozzátenni, hogy a tanulmány arról is beszámol, hogy a résztvevők a hiányos emlékek ellenére azonos mértékben találták élvezetesnek az átélteket. Lehet tehát, hogy nem emlékszünk olyan pontosan egy agyonfotózott nyaralás eseményeire, mint egy olyanéra, ahová nem vittünk kamerát, de az élmény egyaránt maradandó tud lenni – csak elő kell venni hozzá a fényképeket.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Mi jelzi jobban előre, hogy mennyit fogsz keresni?

Gépi tanulás segítségével végzett jövedelembecslést egy kutatócsoport A jutalmazás önszabá…