• Az átlagos munkavállaló gazdasági jólétéhez nem igazán tartozik hozzá, hogy színültig legyen egy stadion
  • A British Museumot 22%-kal (!) kevesebb látogató kereste fel abban a hónapban, amikor a londoni olimpiai játékok zajlottak
  • A 2018-as világbajnokság rendezéséből fakadó gazdasági előnyök elsősorban az idegenforgalmi ágazatot támogatják, de olyan elhanyagolható mértékben, hogy az „súrolja a statisztikai hibahatárt”
  • Oroszországgal kapcsolatban nehéz eldönteni, hogy mindez egy nemzetépítő stratégia része-e vagy egyszerűen a körülmények kedvező alakulása
Ténygyár-tartalom
9 percnyi olvasnivaló

„Az összes jelentéktelen dolog közül – mondta annak idején még II. János Pál pápa – messze a legfontosabb a labdarúgás.”

Míg az egykori pápa szinte vallási lelkesedést fedezhetett fel a gyönyörű játék rajongóinak ábrázatán, valószínűleg nem sok közgazdásszal konzultált, mielőtt a fenti kijelentést tette. Utóbbiak körében ugyanis az konszenzus alakult ki, hogy egy világbajnokság megrendezése nem igazán megtérülő befektetés. Bár nagy a kísértés, hogy ezért a közgazdászokat sport-analfabetizmussal vádolják, a bizonyítékok zöme azt sugallja, hogy igazuk van.

Az oroszországi nyári foci-világbajnokság szervezői előrejelezték, hogy a verseny teljes gazdasági hatása 2023-ra akár a 30,8 milliárd dollárt (mintegy 8655 milliárd forintot – ez a magyar GDP mintegy negyede) is elérheti. A várható hatás az építési és az általános beruházásokból következik. Valóban, gyakran előfordul, hogy a világbajnokság vagy bármely más jelentős sportesemény megrendezésével a turisták odavonzása, a fontos infrastrukturális projektek elindítása, valamint az ország és a városok üzleti szempontból pozitív megjelenítése lendületet adhat az adott nemzet gazdaságának. De a nemes célok elérésének költségei meghaladják a rendezés révén jelentkező gazdasági előnyöket. Miért?

A lehetőség megteremtésének költségei

Az első ok egyszerűen az, hogy egy nagyobb sportverseny megrendezéséhez meg kell teremteni a lebonyolítás fizikai környezetét. Az új vagy korszerűsített infrastruktúrára fordított pénzt valószínűleg hosszú távú befektetésként használják fel a gazdaság kritikus területein. A nagy volumenű beruházást rendszerint az indokolja, hogy már rövid távon lendületet adhat a gazdasági növekedésnek, az infrastruktúra korszerűsítése pedig hosszú távon hoz nyereséget a társadalom számára.

Bár ez igaz lehet – az állami kiadások növekedése a bruttó hazai termék emelkedéséhez vezethet –, a Világgazdasági Fórum Inclusive Growth and Development Report című jelentése szerint fontosabb az inkluzív növekedésre való összpontosítás. Ez azt jelenti, hogy a kiadásoknak mind a gazdasági növekedést, mind pedig az életszínvonal széles körű, tartós javulását szolgálniuk kell.

Sajnos a sport-infrastruktúrát mind megépíteni, mind fenntartani igen költséges, ritka és nagy értékű ingatlant kell hozzá használatba venni, és gyakran elég nehéz megtölteni azt rendezvényekkel a karbantartási költségek fedezéséhez. Egy átlagos munkavállaló gazdasági jólétéhez nem igazán tartozik hozzá, hogy színültig legyen egy stadion. Vagyis ha a versenyek kellemes kivételnek számítanak az érintőleges infrastruktúra kiépítésénél és fejlesztésénél, akkor miért nem származtatnak belőlük ekvivalens előnyöket, alacsonyabb költségekkel, úgy, hogy a stadionokat eltávolítják az egyenletből?

A gigantikus sportesemények megrendezését ellenző érvelésében Andrew Zimbalist közgazdász példákat sorol fel azokról a fehér elefántokról, amelyeket alig használtak a rendezvényeknek otthont adó városokban, miután a versenyek véget értek. (A közgazdaságtanban fehér elefántnak nevezik azokat a nagy állami beruházásokat, amelyek össztársadalmi nettó haszna negatív, azaz többe kerülnek az országnak, mint amennyi hasznot hajtanak.)

A dél-afrikai 2010-es világbajnokság előtt a rendezvényhelyszínek közelében lévő településeken élő alacsony jövedelmű lakosokat állítólag kilakoltatták, hogy megpróbálják javítani az országról alkotott képet a közvélemény előtt, és sokan megkérdőjelezik a versenyrendezés létjogosultságát, mondván, a pénzt inkább az elszegényedett közösségek életkörülményeinek javítására kellett volna fordítani.

Brazília legdrágább vébé-stadionja most parkolóként üzemel, a világbajnokság előkészületeire pedig mintegy 11-14 milliárd dollárt költött az ország. A brazil nemzeti számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a világbajnokságra fordított állami kiadások összege „kétszeresen elegendő lenne az ország teljes éves Bolsa Familia- [Brazília szociális programja] kifizetéseinek teljesítésére”. Ha a 3-13 milliárd dollárnyi várható gazdasági hatáshoz mérjük, elég nehéz érvelni amellett, hogy az adófizetők befektetése méltányos megtérülést eredményezett.

Változóban a turizmus is

A világ nagy sporteseményei biztos, hogy sok-sok ezer sportrajongót vonzanak az adott országba. De összezavarhatják a kialakult turisztikai áramlatokat, és végül a népszerű helyektől és látnivalóktól szipkázzák el a forgalmat. Kérdéses, hogy ezek a versenyek valóban növelik-e a turisták összesített számát, a bizonyítékok az ellenkezőjére mutathatnak.

Az olimpiai években – mind Pekingben 2008-ban, mind Londonban 2012-ben – csökkent az éves látogatások száma, az Egyesült Királyság legnépszerűbb múzeumát, a British Museumot pedig 22%-kal (!) kevesebb látogató kereste fel abban a hónapban, amikor a játékok zajlottak. A brit kormány saját értékelésében az olimpiai játékok lezárultával azt a következtetést vonta le, hogy „jelentős mértékben a rendszeres látogatók maradtak távol a túlzsúfoltság, a zavaró körülmények és az árnövekedés miatt”.

Még ha a turizmus növekedni is fog, ez nem feltétlenül eredményez nettó nyereséget, hiszen a látogatók érdeklődésének felkeltése is pénzbe kerül. A 2010-es világbajnokság előtt Dél-Afrikában mintegy 450 ezer turistára számítottak, végül azonban csak mintegy 300 ezren érkeztek. A csökkenő számok ellenére a látogatók által elköltött összeg egynegyedével nőtt.

Igazából nehéz meghatározni, hogy mennyi az a pénz, amennyit a turisták elköltenek. A szállodai árak a teltházas foglaltságnak köszönhetően emelkednek, de a szolgáltatásban dolgozók bére nem feltétlenül nő ugyanilyen mértékben, ami azt jelenti, hogy a tőkemegtérülés vélhetően nagyobb, mint a munkaerő javadalmazása. Oroszországgal kapcsolatban az elemzők arra számítanak, hogy a 2018-as világbajnokság rendezéséből fakadó gazdasági előnyök elsősorban az idegenforgalmi ágazatot támogatják, de olyan elhanyagolható mértékben, hogy az „súrolja a statisztikai hibahatárt”.

A NOB és a FIFA is a saját zsebét tömi

A fejlett gazdaságoknak előnyt kell élvezniük a versenyek pénzügyi többleteinek kitermelésében, mivel meglévő sport-, vendéglátóipari és mobilitási infrastruktúrájuk általában csak kisebb fejlesztéseket igényel. Az 1984-es Los Angeles-i olimpiát gyakran említik sikeres és nyereséges versenyként, a londoni olimpia pedig 5,2 milliárd dollár bevételt termelt.

A szervezőknek több bevételi forrásuk is van, beleértve belépők bevételeit, a kereskedelmi értékesítést, a szponzorálást és a licencszerződéseket, de a messze legtöbb jövedelem a televíziós jogokból származik. A sportesemények mögött álló állami testületek azonban egyre nagyobb arányban részt követelnek maguknak ebből a zsákmányból, így a leghatékonyabb helyi szervezők számára is nehezebbé teszik a pénz megszerzését.

Az Economist megmutatta, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a játékokból származó televíziós bevételek több mint 70%-át fordítja saját céljaira, szemben az 1960 és 1980 között általános 4%-kal. A FIFA irányító testülete a 2014-es világbajnokságból közel 5 milliárd dollár bevételre tett szert – ennek a fele a televíziós jogdíjakból származott –, annak ellenére, hogy semmivel sem járult hozzá a verseny megrendezésének költségeihez.

A másik oldal

Mindez nem azt jelenti, hogy egy világbajnokság megrendezése teljesen értelmetlen dolog volna. Egy kiemelkedő sportesemények a kevés olyan dolgok egyike, amely valóban összehozza a bolygó lakosságát. A sport hatékony eszköz a társadalmi megosztottság áthidalására, a legutóbbi téli olimpia arra a sportban rejlő egyedülálló lehetőségre is példával szolgált, hogy képes nem létezővé tenni meglévő különbségeket: az észak-koreai és a dél-koreai sportolók egy közös zászló alatt vonultak.

És nem egészen fair, ha ezeket az eseményeket szikár számokra és statisztikákra redukálják. A versenyekben megvan egy jó érzést sugárzó tényező: a sikertörténetek sportolásra ösztönözhetik a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. A Goldman Sachs még azt is kimutatta, hogy a tőzsdepiac is nő mind a rendező országban, mind pedig ott, ahová hazaviszik a világbajnoki serleget – legalábbis rövid távon.

Az ezen a nyáron vébét rendező Oroszországgal kapcsolatban nehéz eldönteni, hogy mindez egy nemzetépítő stratégia része-e vagy egyszerűen a körülmények kedvező alakulása. Amikor az ország megkezdte a licitálást a megrendezésért folyó versenyben – 2008-ban –, Moszkva éppen a Bajnokok Ligája döntőjének adott otthont, a válogatott pedig egészen az Európa-bajnokság elődöntőjéig menetelt. Lehet, hogy Putyin elnök egyszerűen ráérzett valamire?

 

Ez a cikk is érdekelhet

Muszlimot ötből egy,
zsidót kettőből egy
magyar fogadna a családjába

Nagyon erős a magyarok ellenérzése a muszlimokkal szemben, de a csehek még nálunk is rossz…