• Az ENSZ felmérése szerint jelenleg 767 millió ember él kevesebb, mint napi 1,9 dollárból
  • Ez a szám rendkívül magas, de húsz éve csaknem 1,7 milliárdan éltek ennyire rossz körülmények között
  • Ha az államok többsége kiterjeszti a szociális programokat, 2030-ra lényegében eltűnhet a legsúlyosabb nyomor, az extrém szegénység a világból
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

A világ számos problémája közül a globális mélyszegénység az, amely érezhetően csökken – derül ki az ENSZ tanulmányából. A világszervezet felmérése szerint ma 767 millió ember él a nemzetközileg meghatározott szegénységi küszöb alatt, amely naponta kevesebb, mint 1,9 dollár (kb. 550 forint) jövedelem.  1999-ben ez a szám még1,7 milliárd fő volt, a csökkenés pedig rendkívül komoly eredmény, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a világ népessége egyáltalán nem csökkent az elmúlt két évtizedben. A legjobban Kelet- és Délkelet-Ázsia fejlődött, ahol 1999 és 2013 között 35 százalékról 3 százalékra csökkent a mélyszegénységben élők aránya.

Jelenleg a világon munkát végző emberek valamivel kevesebb, mint 10 százaléka él 1,9 dollárnál kevesebb pénzből – másfél évtizede még a Föld munkavállalóinak csaknem harmada (28%) tartozottebbe a kategóriába. E tekintetben azonban van mégtennivaló bőven: a legfejletlenebb országokban tízből négy alkalmazott kevesebbet keres, mint napi 1,9 dollár – ezt pedig nem túlzás rabszolgamunkának nevezni.

Az ENSZ szerint a különböző szociális rendszereknek kulcsszerepük van a szegénység leküzdésében, a leginkább érintett csoportok ugyanis a gyerekek, az újszülötteket nevelő (ezért nem munkaképes) anyák, a fogyatékkal élők, az idősebbek és természetesen a munkanélküliek. A fejlettebb országokban jellemzően e csoportok tagjait támogatja az állam – kérdés persze, hogy ez a támogatás mire elég. Az ENSZ adatai azt mutatják, hogy világszerte csupán az emberek 45 százalékát biztosítja megfelelően az állam, ahol élnek, és területileg óriási eltérések vannak e tekintetben szerte a világon.

2016-ban a világ nyugdíjas korú népességének 68 százaléka részesült nyugdíjban, 22 százalék tehát nem kapott időskori ellátást. A globális adat ugyanakkor elfedi az óriási területi különbségeket. Szubszaharai Afrikában és az Ausztrálián, illetve Új-Zélandon kívüli óceániai térségben az idős emberek csupán 10, illetve 22 százaléka kapott nyugdíjat a nyugdíjkorhatár elérését követően. Nem nehéz belátni, hogy nagy részük rendkívüli szegénységben töltötte és tölti idős napjait.

De nemcsak az idősek számítanak veszélyeztetettnek: 2016-ban a fogyatékkal élők csupán 28 százaléka kapott valamiféle támogatást az államtól, és a világ munkanélkülijei közül csak 22 százaléknak járt munkanélküli juttatás vagy álláskeresési támogatás. A kisgyereket nevelő nők helyzete sem kielégítő: a felmérés idején tízből csak négy kisgyermekes anyát támogatott az állam világszerte. Az ENSZ arra is felhívja a figyelmet, hogy az extrém szegénység elleni küzdelemben az egyik leghatékonyabb fegyver a különböző katasztrófák elleni védelem; a természeti és egyéb csapások ugyanis évente 250-300 milliárd dolláros kárt okoznak világszerte, és a szegényebb államok viselik ennek jelentős részét.

Az egyértelmű fejlődés ellenére még rengeteg tennivaló van. Egyrészt a nemzetközileg meghatározott szegénységi küszöb felett élők is nagyon gyakran nélkülöznek: nem nehéz például elképzelni, hogy mennyire nehéz kijönni Magyarországon havi 30-40 ezer forintból – márpedig akinek ennyi jövedelme van, már nem tartozik világszinten az extrémen szegény kategóriába. Másrészt ma is naponta 18 ezer gyerek hal meg a szegénységhez köthető okok miatt. A világ legszegényebb régióban, így a szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában az emberek csupán húsz százaléka részesül bármiféle szociális ellátásban, míg a fejlettebb országokban ez az arány meghaladja a 60 százalékot.

Az ENSZ 2030-ra kitűzött célja, hogy felszámolja a világon mindenhol az extrém szegénységet – ezt a kategóriát jelenleg azok az emberek alkotják, akik kevesebb, mint napi 1,25 dollárból (kb. 350 forintból) kénytelenek megélni. 2030-ra a világszervezet elérhetőnek tartja azt is, hogy minden nagyobb csoportban (férfiak, nők, gyerekek, idősek, középkorúak, fiatalok) felére csökkenjen a szegénységi küszöb alatt élők száma.

 

Ez a cikk is érdekelhet

A bullyingról – mint cselekvésről – röviden

Az agresszió az egész evolúciónak meghatározó eleme volt (és most is az) Az általános agre…