• Egy új, a Fermi-paradoxonról megfogalmazott dokumentum meggyőzően mutatja meg, miért nem fogunk valószínűleg sohasem idegenekkel találkozni
  • 39-85 százalékos az esélyünk, hogy mi vagyunk az egyetlenek a megfigyelhető univerzumban is
  • „…nincs semmiféle jele annak, hogy a segítség valahonnan máshonnan érkezne – megmenteni bennünket önmagunktól”
Ténygyár-tartalom
8 percnyi olvasnivaló

Mint ismeretes, a Fermi-paradoxon feltételezhető ellentmondás a földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között. A vox.com-on megjelent cikkét LivBoeree egy visszaemlékezéssel kezdi. Mint írja, gyermekként édesanyjával együtt csodálták egy nyári éjszakán a csillagok, meteorok és bolygók benépesítette égboltot, amikor hirtelen felvillant egy objektum, majd folyamatosan halványulva átvonult a szeme előtt. Nem lehetett a repülőgépeken szokásos vörösen villogó fény, és ahhoz is túl lassan haladt, hogy hullócsillag legyen.

Nyilvánvalóan idegen lényeknek kellett lenniük – állapította meg.

De az izgalom nem tartott sokáig: édesanyja lehűtötte a kedélyeit. Kiderült, hogy egy műhold volt a tárgy, s amikor pályára állt, arra vetült rá a nap fénye. A kisfiú csalódottan vonult az ágyába: akkoriban hetente kétszer is ment a tévében az X-akták, és nagyon szeretett volna hinni az idegen lényekben.

És ez a remény még ma is él – a hollywoodi filmekben, a közvélemény fantáziájában, sőt a tudósok között is. Utóbbiak először a 20. század fordulóján kezdtek el idegen jeleket keresni a rádiós technológia megjelenését követően, és az 1980-as évek óta csillagászok csapatai csatlakoztak az egész világon a földönkívüli intelligenciát kutató SearchforExtraterrestrialIntelligence (SETI)munkájához.

Az univerzum azonban továbbra is néptelennek tűnik.

Az Oxfordi Egyetem kutatói most egy új perspektívával bonyolították tovább a rejtélyt. Június elején az emberiség jövőjét kutató intézet (Future of Humanity Institute – FHI) három munkatársa, Anders Sandberg, Eric Drexler és TobyOrdegy olyan tanulmányt jelentetett meg, amely megoldhatja a Fermi-paradoxont, amely az idegenektől származó jelek vélhető létezése és az ezt alátámasztó bizonyítékok nyilvánvaló hiányaközött feszül – egyszer s mindenkorra.

Friss statisztikai módszereket alkalmazva a tanulmány ismét felteszi a kérdést: „Tényleg egyedül vagyunk?”, és újabb, úttörő következtetéseket von le. Azt állítja,mi, földlakók nemcsupána Tejútrendszeren belül vagyunk egyedüliként intelligens lények, hanem 50 százalék az esély arra, hogymagunkvagyunk az egész megfigyelhető univerzumban is.

Hol van mindenki?

Enrico Fermi fizikus 1950-ben a Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumban dolgozott, és ebéd közben tette fel elhíresült kérdését: „Hol van mindenki?”

Elgondolkodott, miért nincsenek bizonyítékok arra, hogy rajtunk kívül mások is élnének az univerzumban.Egy olyan világegyetemben, amelynek kora 14 milliárd évre becsülhető, és akkoriban 1021 csillag születését tartották számon, Fermi arra gondolt, hogy egyszerűen kell lenniük másfajta intelligens civilizációknak. De akkor hol vannak?

A kérdésre a választ még mindig nem lehet tudni, és a Fermi-paradoxon az idő múltával csak tovább szilárdult.

És hogyan próbálják megoldani a tudósok?

1961-ben Frank Drake csillagász egy olyan képletet javasolt, amely hét „paramétert”összeszorozva meghatározta a galaxisunkban észlelhető civilizációk számát egy adott pillanatban:

MingHsu

 

A Drake-egyenlet leginkább csak arra szolgálhatna durva eszközként, hogy ösztönözze a földönkívüli élet valószínűségét övező tudományos vitákat. Mindazonáltal – ésszerű alternatívák hiányában –a csillagászok megmaradtak a földönkívüli intelligencia valószínűségének kiszámításánál. Ez azért problémás, mert míg egyes paraméterek – például az új csillagképekkialakulása évente – viszonylag jól ismertek, mások ugyanakorrendkívül bizonytalanok.

JillTartercsillagász, aki egybena SETI társalapítója, igen ékesszólóan fogalmazott egy 2000-ben a National Geographicnak adott interjúban: „A Drake-egyenlet csodálatos módszer a tudatlanság megszervezéséhez.”

Az FHI kutatói a „Fermi-paradoxon feloldása” című új munkájukban ezt a módszert vitatják.Bemutatják, hogy a technika a kelleténél tipikusan sokkal nagyobb értéket rendel hozzá N-hez, így teremtve mega paradoxon illúzióját.

Ezért a kutatók a lehetséges értékek teljes skáláját reprezentálták logaritmikus skálán, és több millió szimulációt hajtottak végre, hogy statisztikailag megbízhatóbb becsléseket kapjanak az N-re. Ezeket az eredményeket Bayes-féle frissítésnek nevezték el, és matematikailag magában foglalja azt az információt, hogy még nem fedezték fel a földönkívüli intelligenciát (mert az idegenek létezésére hiányzik a bizonyíték is!).

A kétlépcsős folyamat meglepő eredményeket hozott: Az asztrobiológiai tudás jelenlegi állapotában 53-99,6 százalék az esély arra, hogy mi vagyunk az egyetlen civilizáció ebben a galaxisban, és 39-85 százalékos az esélyünk, hogy mi vagyunk az egyetlenek a megfigyelhető univerzumban is.

Ami azt jelenti, hogy mai ismereteink szerint az életfelfoghatatlanul ritka dolog, és ha léteznek is más intelliges lények, valószínűleg messze túl a kozmológiai horizonton, és ezért örökké láthatatlanok maradnak számunkra.

De, ugye, az élet nem lehet olyan ritka?

Nyilvánvaló, hogy a tanulmány szerzői semmilyen végleges állítást nem fogalmaznak meg arról, hogy léteznek-e idegenek vagy sem; egyszerűen a hét tényezőn alapuló jelenlegi ismereteink nagy valószínűséggel azt sugallják, hogy egyedül vagyunk. Ahogy új információ válik elérhetővé, ezt a valószínűséget megfelelően frissítenék.

Sokan reagáltak a tanulmány megállapításaira, antropocentrikusaknak és szűklátókörűeknek minősítve azokat; azzal érvelve, hogy minden olyan következtetés, amely valamiféle különlegességet tulajdonít a földi lényeknek, egyszerűen az emberi arroganciából fakad.

Ami némiképp érthető is, mert az, hogy az intelligens élet rendkívül ritka a világegyetemben, kimondottan ellenszenves kijelentésnek számít. Mi emberek, létezünk,olyan intelligens lényekkel együtt, mint a delfinek és a polipok, így azt feltételezzük, mindez kiterjeszthető a Föld határain túlra is.

De ez önmagában nem bizonyítja, hogy mindenütt jelen lennének az intelligens civilizációk. Hogy az igazi valószínűség egy a kettőhöz-e vagy egy a trillió-trillió-trillióhoz, hogy tudatosan feltesszük-e magunknak a kérdést, attól függ, mennyirevolt sikeres az életünk.

Tehát ha egyedül vagyunk, ez a jó vagy a rossz hír?

Mivel csak egy adatpontunk van (mi), nincs megbízható módja annak, hogy megjósoljuk az intelligens élet valószínűségét. Az egyetlen következtetés, amit magabiztosan felvázolhatunk az, hogy létezhet.

Függetlenül attól, hogy melyik oldal érveinek hisz valaki, maga az ötlet, hogy egyedül vagyunk a világegyetemben, komoly tudományos és filozófiai kérdéseket vet fel. Ez a mi ritkaságunk valami ünneplésre vagy csalódásra ad inkább okot? Mit jelent az emberek számára a felismerés, hogy az univerzum egyetlen tudatos közösségének tagjai?

Ez az utolsó kérdés rendkívül fontos. Nem csupán a környezeti erőforrásaink fogynak fenntarthatatlan ütemben, hanem az emberiség történetében először érjük el azt a technológiai szakaszt, ahol az emberi faj a teljes jövőjét a saját kezékbentartjs. Minden évtized új technológiákat hozott: egyre nagyobb a potenciál mind a felmérhetetlen gyarapodás, mind a mindent elsöprő pusztítás oldalán.

A 2018-as évre fordulva aBulletin of AtomicScientists olyan közelre tolta előre az éjfélhez a végítélet óráját (DoomsdayClock), amire még sohasem volt példa. Az emberi életet fenyegető veszélyekkel foglalkozó szakemberek becslései arra utalnak, hogy valamikor a 21. század végén 5-19 százalékos az esély az emberiség teljes kipusztulására –ez elfogadhatatlanul nagy valószínűséget jelent.

Amint Carl Saganegy 1990-es beszédében fogalmazott: „Ebben a hatalmas térben nincs semmiféle jele annak, hogy a segítség valahonnan máshonnan érkezne – megmentenibennünket önmagunktól.”

 

Ez a cikk is érdekelhet

A hazugságoktól hitelesebbnek tűnnek a politikusok

A 2016-os elnökválasztás sem az őszinteség jegyében telt A Trump-pártiak többnyire nem vet…