• A migráció pozitív hatást gyakorolt az európai futballra
  • Bár afrikai csapat nem jutott az elődöntőbe, számos afrikai származású játékos van még versenyben
  • A vébé-döntős franciák 78%-a bevándorló, a horvátok 15%-a nem is Horvátországban született
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

A világ egyik valaha volt legnagyobb játékosa, Pelé jósolta egyszer, hogy még a 21. század beköszönte előtt egy afrikai csapat nyerheti a világbajnokságot. Nemcsak, hogy tévedett, de az afrikai csapatok egyre távolabb kerülnek a világbajnoki sikertől, a most zajló oroszországi vébén például 1982 óta először esett meg az a csúfság, hogy egyetlen afrikai csapat sem jutott tovább a csoportkörből. Mi lehet ennek az oka? A Guardian szerint például a migráció.

A brit lap szerint aligha fogja jobb kedvre deríteni a szenegáli, egyiptomi, marokkói, nigériai és tunéziai szurkolókat, ugyanakkor tény, hogy a francia–belga elődöntő egyértelmű bizonyítéka annak, milyen pozitív hatást gyakorolt a migráció az európai labdarúgásra. Összesen ugyanis 23 játékos – Didier Deschamps francia kapitány és Roberto Martinez belga kapitány keretének pontosan 50 százaléka – afrikai felmenőktől származik. Az OECD szerint Franciaországban 6,2 százalék, Belgiumban pedig 12,1 százalék a migránsok aránya; azaz a futballválogatottakban sokkal több bevándorló játszik, mint amennyit pusztán a lakosságarány indokolttá tenne. A francia futballválogatott 78%-a „migráns”, de a belgák és az angolok csapatában is csaknem 50 százalék a bevándorlói háttérrel rendelkező labdarúgók aránya.

A rasszista felhangok persze nem kerülik el a futballstadionok környékét. Romeu Lukaku, a Manchester United csatára világított rá arra a rendkívül szomorú ellentmondásra egy nemrégiben írt, az élettörténetéről szóló – egyébként rendkívül megható – cikkében, hogy ha jól játszik, belga csatárként emlegeti a szaksajtó, ha viszont rosszul, akkor már „kongói származású” belga labdarúgóként hivatkoznak rá. Ez különösen fájdalmas lehet egy olyan nemzetiség számára, amelyet számos atrocitás ért a történelem során a belgáktól: itt elsősorban természetesen a II. Lipót császár által Belga-Kongóban elkövetett borzalmakra érdemes gondolni, de említhetnénk azt is, hogy az 1958-as világbajnokság idején Belgium épp világkiállítást rendezett, ahol a világ utolsó „emberi állatkertjében” mutatták be, hogyan éltek a kongóiak az egykori gyarmatukon.

Azóta szerencsére sokat változott a világ. A második világháború idején 10 kongói állampolgár élt Belgiumban, a számuk mára meghaladhatja a 40 ezret. Az integráció egyik eszközeként pedig a belga állam a futballt választotta, és ennek egyik eredménye lett a belga „aranygeneráció” megszületése. A belga csapat teljes egészében idegen bajnokságokból tevődik össze, csak egyetlen középpályás, Leander Dendocker játszik otthon az Anderlechtben.

De nemcsak az egymást közt angolul beszélő belgák rendelkeznek sok „külföldi” játékossal: a horvát válogatott futballisták 15 százaléka – köztük a svájci születésű Barcelona-sztár Ivan Rakitic vagy az Ausztriában felnőtt, realos Mateo Kovacic – nem is az országban született. A vébére kijutott csapatok közül egyébként a legtöbb külföldi születésű játékos (61%) a marokkói válogatottban vitézkedett, az átlag pedig valamivel több, mint 10 százalék. A legkevesebb „idegen születésű” focista a franciák, a belgák és az angolok keretében található, ugyanakkor például az angol válogatott futballisták 47,8 százaléka bevándorló szülők gyermeke.

Gareth Southgate, a brit válogatott szövetségi kapitánya ezt nem is felejtette el. A korábbi kiváló hátvéd ugyanis a panamai győzelem után futballközhelyek helyett egészen érdekes nyilatkozatot tett. Southgate azt mondta, hogy ez a fiatal és sokszínű háttérrel rendelkező csapat képviseli a modern angol identitást. A szövetségi kapitány hozzátette: bár tudja, hogy elsősorban az eredmények alapján ítélik majd meg őket, reméli, hogy ha a szurkolók kötődni kezdenek a csapathoz, valami sokkal nagyobb dologra is hatással lehetnek, mint a foci. Több mint valószínű, hogy a bevándorlókhoz való hozzáállásra gondolt.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Mit kell tanulni ahhoz,
hogy a világot irányítsd?

Jogász, közgazdász, katona vagy bölcsész – a világ vezetői igen különböző végzettséggel re…