• A University of Anglia kutatása 140 tanulmány eredményeit vette alapul, ezek 20 országban készültek, összesen 290 millió ember bevonásával
  • Olyan társas faktorok is közrejátszhatnak, mint a természetben megélhető egyedüllét vagy éppen az intenzívebb, információtól kevésbé terhelt szociális élet
  • Ha azt akarjuk előmozdítani, hogy az emberek éljenek közelebb a természethez, azt is garantálni kell, hogy ez mindenki számára elérhető legyen
Ténygyár-tartalom
4 percnyi olvasnivaló

Bizonyára sokan megkapták már életük különböző szakaszaiban, hogy a képernyő bámulása helyett jobb lenne inkább a szabadban tölteniük az időt. És bár ezzel a többség egyet is ért, a 21. századi urbánus életmód nem igazán kompatibilis azzal, hogy organikus viszonyban éljünk a természettel. A legtöbb nagyvárosból aránylag időigényes kijutni a legközelebbi nem urbanizált zöldterületre (Budapest ilyen szempontból előnyös fekvésű), a városon belüli zöldövezeteket pedig sokszor elhanyagolja a városvezetés a fenntartási költségekre hivatkozva, vagy egyenesen bedarálja őket az építési lobbiérdekeknek megfelelően.

Pedig minden jel arra utal, hogy ideje lenne komolyabban venni a zöldben élést, nem csak természetvédelmi okokból, de saját testi és mentális egészségünk miatt is. A University of Anglia témába vágó gigászi összesítő kutatása 140 tanulmány eredményeit vette alapul, amelyek 20 országban készültek összesen 290 millió ember bevonásával. A felmért társadalmak közt vannak európaiak és kelet-ázsiaiak egyaránt, és mindegyik kutatás valamilyen formában tartalmaz adatokat a „zöldhatásra” vonatkozóan. Arra voltak kíváncsiak a UOA kutatói, hogy mennyiben befolyásolja a zöld természettel való rendszeres érintkezés az egyén egészségi állapotát. Zöldként a nyílt, megmunkálatlan, természetes vegetációval rendelkező területeket definiálták, illetve a városi zöldövezeteket és zöld felületeket. A széles, már-már globális minta segített kizárni olyan torzító tényezőket, amelyek felmerülhetnének egy lokális mintavétel kapcsán; így azonban negligálhatóak.

Az eredmények magukért beszélnek. Bármilyen kultúrában és társadalomban is éljen az ember, mindenhol minőségi javulást jelent, ha rendszeresen zöld környezetben tölti az idejét. A pozitív hatások rendkívül széles skálán mozognak: a 2-es típusú cukorbetegségtől a koraszülésen át az alváshosszig számtalan területen szignifikáns összefüggés mutatkozik. Jóval kevésbé stresszes az életük azoknak, akik zöld közelében élnek, erről a kiugróan alacsony kortizolszint árulkodik. Utóbbi különösen releváns, mert az elmúlt évtizedekben megsokszorozódni látszik a stresszel és szorongással kapcsolatos betegségek száma, és bár az okok nagyjából ismertek, reális megoldási javaslatból nincs bőség. A természetes környezet egy lehet az elérhető távolságban lévő gyógyírok közül: bizonyíthatóan pozitív hatással van a fizikai és mentális egészségünkre, és szerencsére egyelőre könnyen beilleszthető életünkbe.

Úgy tűnik, hogy ennek a döntéshozók is tudatában vannak. A haladó várostervezésben szinte elengedhetetlen elem az innovatív zöldövezet-fejlesztés, és számos példa igazolja, hogy az ilyen irányú tervek nem kizárólag a városi tanácsok fiókjainak purgatóriumára vannak ítélve. De vannak civil szintű kezdeményezések is, ilyen például a japán „Shinrin yoku” (szó szerint: erdei fürdőzés), amelynek hatékonyságát az orvoslás is egyre inkább elismeri, de nyugaton is népszerűek a természetjáró közösségek.

Kérdés, hogy vajon mi adja a természet ilyen mérvű erejét? A válasz nyilván sokrétű: felmerültek kémiai alapú magyarázatok, egyértelműnek látszik a testmozgás és a tiszta levegő jótékony hatása is, de olyan társas faktorok is közrejátszhatnak, mint a természetben megélhető egyedüllét vagy éppen az intenzívebb, információtól kevésbé terhelt szociális élet. Nem szabad azonban megfeledkezni egy nagyon fontos szociológiai nézőpontról sem: a természeti környezetnek elviekben minden esetben közjónak kellene lennie, amelyhez bárki hozzáférhet, részesülve jótékony hatásaiból. Tudjuk azonban, hogy a valóságban ez sokszor nem így van. Az egészséges életkörülményekhez való hozzáférés – jelen esetben a közelség a zöld környezethez – erősen meghatározott a társadalmi státusz által. Amennyiben afelé akarjuk elmozdítani az embereket, hogy éljenek közelebb a természethez, azt is garantálni kell, hogy ez mindenki számára elérhető legyen.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …