• Egy friss kutatás szerint a kakaó pénzként funkcionált a maja birodalomban
  • A maja uralkodóknak kakaóbabokkal is lehetett adót fizetni
  • Egyes feltételezések szerint a kakaóbab hiánya is szerepet játszhatott a civilizáció bukásában
Ténygyár-tartalom
4 percnyi olvasnivaló

Egy szelet csoki már jó ideje nem számít luxusnak, percek alatt lecsúszik az ember torkán, pedig a maja társadalomban szó szerint minden grammja aranyat ért. Egy friss tanulmány szerint a civilizáció fénykorában a csokoládé a pénz szerepét töltötte be, és a későbbi hiánya szerepet játszhatott maja kultúra hanyatlásában és eltűnésében is. Az eredményeket megerősítette David Freidel antropológus (aki egyébként ebben a kutatásban nem vett részt), a Washington Egyetem maja szakértője is, aki szerint a csokoládé olyan ritka finomságnak számított, hogy egyfajta valutaként funkcionált.

A maják a többi korai civilizációhoz hasonlóan nem használtak pénzérméket, eleinte főképp cserekereskedelmet folytattak, leginkább dohánnyal, kukoricával és ruhákkal. A gyarmatosító spanyolok 16. századi beszámolói szerint az európaiak is fizettek kakaóbabbal, vagyis a csoki alapanyagával a helyiek munkájáért, de eddig nem volt rá bizonyíték, hogy korábban is használták volna ilyen célokra finomságot a maja birodalomban.

Joanne Baron archeológus a maja művészeti alkotások – falfestmények, kerámiák, faragványok –  elemzésével próbálta megtudni, hogy milyen szerepet tölthetett be a csokoládé a közép-amerikai társadalomban, főleg az időszámításunk szerinti 250-900 közötti évszázadokra, vagyis az úgynevezett klasszikus korra koncentrálva. Azokat a tárgyakat vizsgálta meg alaposan, amelyek piaci életképeket, vagy az uralkodóknak nyújtott „fizetségeket”, ajándékokat ábrázolták. A csokoládé, mint motívum a korai alkotásokon még nem, csupán később, a 8. században jelent meg. Az ábrázolásokon az látszik, hogy ekkoriban már egyfajta fizetőeszközként funkcionált, amelyet használati tárgyakért és szolgáltatásokért is elfogadtak az „eladók”. A maják a kakaót forró italként, agyagcsészékből fogyasztották, a legkorábbi megtalált ábrázoláson – amely egy a 7. században készült falfestmény egy a Guatemalai határ közelében található piramison – egy nő bögrényi gőzölgő sötét italt nyújt ár egy férfinak, cserébe egy tradicionális étel alapanyagaként szolgáló tésztafajtáért. Ekkor a csoki még inkább cserealapként, mint valutaként funkcionált.

Később viszont a fermentált vagy szárított kakaóbab a pénzérmékéhez hasonló szerepet töltött be. Erre bizonyítékul Joanne Baron 180 különböző kerámiát és festményt talált a 691 és 900 közötti időszakból, amelyeken jellemzően adóként vagy egyfajta adományként nyújtják be a maja vezetőknek a kakaóbabot. Hasonló szerepet töltöttek be ebben az időben a szőtt anyagok, textíliák is a kakaóbab mellett, amelyből a maja uralkodók annyit gyűjtöttek be adóként, hogy azt lehetetlenség lett volna mind elfogyasztani. Mindez pedig arra bizonyíték, hogy valószínűleg ezzel fizették ki a háztartásukban, a „palotában” dolgozókat, akik ezt a piacon más termékekre tudták váltani. A kakaó értékét a kukoricához képest nem csak az adta, hogy ínyencségnek számított, de az is, hogy a kakaófák nem teremtek túl jól a maja városok közelében.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a klasszikus maja civilizáció hanyatlásához egy hosszú aszályos időszak vezetett. Baron szerint az sem kizárt, hogy a kiesés a társadalom politikai vezetőinek „kakaóellátásában” egyfajta gazdasági összeomláshoz vezethetett. Ezt azonban más szakértők vitatják: David Freidel szerint mivel a kakaó nem az egyetlen olyan termék volt, ami pénzként funkcionált, önmagában ennek a kiesése nem vezethetett a gazdaság hanyatlásához. Az azonban biztos, hogy a maják szerették a csokit, ezt pedig teljes mértékben meg tudjuk érteni.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …