• Világszerte több mint 40 millióan dolgoznak modern rabszolgaként napjainkban
  • Magyarországon 36 ezer embert érinthet ez a sors – vélhetően főként a prostitúció áldozatait
  • Elsősorban az IT- és ruhaiparnak, illetve a nemzeti kormányoknak kellene többet tenniük a rabszolgaság ellen
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

Az ausztrál Walk Free Foundation évek óta készít felmérést a világon rabszolgaként dolgoztatott emberek számáról. Az embercsempészet és a modern rabszolgaság ellen küzdő alapítvány 2018-as becslése szerint a világon ma összesen több mint 40 millió ember dolgozhat modern rabszolgaként. Okkal merül fel a kérdés, hogy a rabszolgaság (hivatalos) eltörlését követően mit tekint a szervezet rabszolgamunkának? A módszertannal igen nehéz vitatkozni, az alapítvány szerint ugyanis modern rabszolgaságnak minősül például a kényszermunka, az adósmunka, a kényszerházasság, a szexuális kizsákmányolás és a gyermekmunka legrosszabb formái (például a gyermekkatonaság).

A modern rabszolgaságban dolgoztatott emberek túlnyomó többsége nő: az alapítvány szerint a kényszermunkában dolgoztatott vagy egyéb módon rendszeresen kizsákmányolt emberek 71 százaléka nő, és csupán 29 százaléka férfi. A nők magasabb arányát indokolja, hogy a 40 millió emberből 15,4 millió áldozat él kényszerházasságban – ez pedig jellemzően a nőket, illetve lányokat érinti. Kényszermunkásként 24,9 millió ember dolgozik világszerte. Európában és Közép-Ázsiában 3,6 millió ember él rabszolgaként – 91 százalékuk kényszermunkás, 9 százalékuk pedig kényszerházasságban sínylődik. A demokrácia egyik előnye, hogy jóval kevesebb ember kerül a legkiszolgáltatottabb helyzetbe olyan országokban, ahol demokratikus rendszer van. Ezzel szemben a régiós szégyenlistát Türkmenisztán, Fehéroroszország és Macedónia vezeti, itt a legmagasabb a rabszolgák aránya, abszolút számban pedig Oroszország, Törökország és Ukrajna található a lista „élén”, már ami a rabszolgasorban tartott emberek számát illeti. Közülük csak Macedónia és Ukrajna nevezhető legalább félig-meddig demokratikusnak, a valódi demokráciák többet tesznek az állampolgárok szabadságának megóvásáért. De globálisan is igaz, hogy a diktatúrák és a hibrid rezsimek sokkal rosszabbul teljesítenek, mint a liberális demokráciák.

Hogy mi a modern rabszolgaság oka? Elsősorban az, hogy óriási igény mutatkozik világszerte a rabszolgák által előállított olcsó termékekre. A világ 19 legnagyobb gazdaságában és az Európai Unióban (G20) például évente 354 milliárd dollárért importálnak olyan termékeket, amelyeket esélyesen rabszolgák közreműködésével gyártottak vagy szállítottak a fejlett országokba. A legnagyobb rabszolgahasználó a számítástechnikai piac, amely évente 200 milliárd dollárnyi importált eszközzel járul hozzá emberek millióinak kizsákmányolásához. A második „legfertőzöttebb” iparág a ruhaipar 127 milliárd dollárral. E két iparágtól jelentősen lemaradva következik a halászat (12, 9 milliárd dollár), a kakaóipar (3,6 milliárd dollár) és a cukornádgyártás (2,1 milliárd dollár). Joggal adódik a következtetés: elsősorban a high-tech és divatiparnak kellene sokkal többet tennie azért, hogy férfiak, nők és gyerekek millióit ne tartsák rabszolgasorban „munkaadóik”.

A világon a lakosságarányosan legtöbb rabszolgát adó 10 ország: Észak-Korea, Eritrea, Burundi, Közép-Afrikai Köztársaság, Afganisztán, Dél-Szudán, Pakisztán, Mauritánia, Kambodzsa és Irán – egyik sem demokrácia. A legsúlyosabb a helyzet a Kim Dzsong-Un vezette Észak-Koreában, ahol minden tizedik (!) állampolgár kvázi-rabszolgaként dolgozik mindennap, de Eritrea és Burundi is olyan országok, ahol a kényszermunkát a diktatórikus állam szervezi és irányítja. A legtöbb, csaknem 8 millió rabszolga Indiában él, de érdemes figyelembe venni, hogy a világ második legnépesebb országáról beszélünk – ami persze aligha menti fel a rabszolgákat alkalmazókat vagy a jelenség felett szemet hunyó kormányt és nemzetközi közösséget. A rabszolgaság legnagyobb haszonélvezői azonban már nem a totális diktatúrák, hanem a fejlett államok: elsősorban az Egyesült Államok, Németország és Japán. A riport szerint tehát komoly felelőssége van azoknak az államoknak is, amelyek kapun belül ugyan nem tűrik az állampolgáraik elnyomását, de nem tesznek eleget az ellen, hogy világszerte visszaszorítsák a kényszermunkát, például az ily módon gyártott termékek bojkottjával.

A szervezet becslése szerint Magyarországon ma 36 000 ember élhet modern rabszolgaként. A felmérés nem tér ki arra, hogy elsősorban a prostitúció áldozatai adják-e ki ezt a magas számot vagy a kényszermunkások, de abból, hogy Magyarország „rabszolgaküldő”, és nem „rabszolgafogadó” országként van kategorizálva, az előbbire következtethetünk. Az amerikai külügyminisztérium egy 2015-ös riportja is ezt támasztja alá, amely szerint a legkiszolgáltatottabb helyzetben a roma nők és lányok vannak – ők válnak a leggyakrabban embercsempészet áldozataivá. A riport kiemeli, hogy a magyar kormány nem tesz meg mindent a modern rabszolgaság felszámolása érdekében, és ez elsősorban a rendőrségi gyakorlat hiányosságaiban nyilvánul meg. A rendőrök Magyarországon nagyon kevés esetben ismerik fel a modern rabszolgatartás áldozatait, ha pedig ez megtörténik, nem egy esetben bűnözőként kezelik őket.

Ez a cikk is érdekelhet

Mit kell tanulni ahhoz,
hogy a világot irányítsd?

Jogász, közgazdász, katona vagy bölcsész – a világ vezetői igen különböző végzettséggel re…