• Az összes emlős közül az emberek kezei a legkifejlettebbek, és egyedülállóak az állatvilágban
  • Az antropológusok úgy vélik, rájöttek egy korábban figyelmen kívül hagyott tevékenység fontosságára
  • Eltörték a csontokat, hogy eljussanak a zsírban és kalóriában gazdag sűrű csontvelőbe
Ténygyár-tartalom
3 percnyi olvasnivaló

A főemlősökhöz képest az embernek hosszabb, izmosabb a hüvelykujja, a többi ujja viszont rövidebb, és rugalmasabb csuklója van. Bár fogási erőnk gyengébb, ügyességünk jóval a majmok és a csimpánzok felett van. Régóta úgy gondoljuk, hogy az eszközök, fegyverek használata járult hozzá az emberi kéz fejlődéséhez. A korai emberek már több szerszámhoz kapcsolódó tevékenységet is végeztek, ilyen volt a dió feltörése, a hús nyársalása és a csontok törése, hogy csontvelőt nyerjenek ki.

Az Egyesült Királyságban a Kent Egyetem kutatói és az Amerikai Egyesült Államok Chatham Egyetemének munkatársai kiderítették, hogy ezek a tevékenységek milyen mértékben járulnak hozzá a kéz fejlődéséhez.

„Ezek a viselkedések magukba foglalják a különböző anyagokat, végcélokat, valamint a felső végtagok erejének és mozgásának különböző mintázatait. Ezért nem valószínű, hogy minden egyes viselkedés ugyanolyan hatást gyakorol a modern emberi kéz fejlődésére.”

„Ehelyett a viselkedésnek az a része, hogy mekkora szelektív nyomást gyakorol a kézre, függ a viselkedéshez kapcsolódó stressz nagyságától, függ a szerszám és a kéz kapcsolatától (tehát attól, hogy mennyire tapasztalt a használó), illetve az abból származó előnyből és a befektetett időtől.”

Annak eldöntésére, hogy ezek a különféle tevékenységek hogyan hatottak például a csuklónkra, a kutatók egy Pliance nevű kézi nyomásérzékelő rendszert használtak. A szerkezet olyan, mint egy sima kesztyű, az ujjak végén lévő érzékelők határozzák meg a nyomás mértékét a viselők ujjpercein.

A kesztyű felhelyezése után 39 embert rögzítettek, akik különböző plio-pleisztocén feladatokat hajtottak végre: feltörték a diót, csontokat törtek, hogy csontvelőhöz jussanak, kőzeteket aprítottak, majd csiszoltak, a kovakő-szilánkokat nyílhegyeknek és késeknek használták. Tehát a kezdetleges ember feladatait végezték el.

A nyomás az összes tevékenység alkalmával változott, de a legerőteljesebb igénybevételt a csontok, illetve a kovakő kalapálása jelentette. Ez talán megmagyarázza, hogy a dió feltörése miért nem eredményezett hasonló szintű kézügyességet a csimpánzoknál.

Ami persze nem jelenti azt, hogy egyedül a csontvelő és a szikrázó kovakő a felelős az emberi kézügyességért. Valószínűleg sokféleképpen használták a korai homininek a kezüket, amelyek ugyanúgy szerepet játszottak abban, hogy a ma ismert kifejlett kézügyességet elérjék.

De mindent figyelembe véve a kalapáló tevékenységek nagyon fontosak voltak. Ahogyan a kutatók arra rá is mutattak, nem elég csak a nyomások közötti különbséget figyelembe venni a különböző szerszámhasználati tevékenységeknél, a nyomás nagysága is ugyanannyira fontos tényező.

 

Ez a cikk is érdekelhet

A magyarok a családtagjaiknak
hisznek, nem a kormánynak

A magyarok többsége nem tartja demokratikusnak Magyarországot, nem bízik a politikai rends…