• Az emberek a fejlett világban egyre elégedetlenebbek azzal, hogy mekkora a gazdagok és szegényebbek közti szakadék
  • A politikusok mégsem tesznek semmit, holott népszerű lenne a gazdagok hatalmának letörése
  • Mi állhat a jelenség hátterében?
Ténygyár-tartalom
2 percnyi olvasnivaló

A leggazdagabb 1% megadóztatásának a világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie az olyan politikusok számára, akik a tömegek támogatását keresik – írja az Economist. A lap felteszi a kérdést: miért fordulhat akkor elő, hogy a mai populista vezetők mégsem a gazdagok adóztatásával és vagyonuk újraelosztásával, hanem sokkal inkább a migráció és a nemzeti szuverenitás problémájával vannak elfoglalva? Egyes kutatások eredménye szerint az egyenlőtlenség növekedése a gazdagok korrupt befolyásának növekedéséhez vezet. De ne szaladjunk ennyire előre!

Kordában tartani a tömegek vágyát

Sokan gondolják, hogy minél demokratikusabb egy társadalom, annál kevésbé kellene a politikai rendszernek támogatnia az egyenlőtlenségek kialakulását és fenntartását. Az egyenlőtlenség növekedése azt jelenti, hogy a pénz és egyéb erőforrások jelentős része a keveseknél koncentrálódik, akiket viszont könnyedén leszavazhat az a többség, amelyiktől éppen elveszik a hatalmat. Létezik is olyan elmélet, amely ezt a vélekedést támasztja alá: Darren Acemoglu és James Robinson például amellett érvelnek, hogy az elit a 19. századi szocialista forradalmak fenyegetésére reagált a választójog kiterjesztésével. Így kötelezte el magát ugyanis az újraelosztás mellett, ami egyébként a kutatás szerint be is következett. Más kutatók pedig úgy érvelnek, hogy az elit azért hozott létre nem-demokratikusan választott szervezeteket (például a brit felsőházat), hogy a tömegek újraelosztási vágyát kordában tartsa.

A fenti teóriát erősíti, hogy neves kutatók szerint a demokráciák gyakrabban emelnek adót, mint a diktatúrák és autoriter államok, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy alacsonyabb lenne az egyenlőtlenség szintje. Lehetne tehát úgy is érvelni, hogy a tömegeket nagy valószínűséggel nem érdekli az egyenlőség kérdése – de ennek az ellenkezője az igaz. A megbízható közvélemény-kutatások többsége azt mutatja, hogy mind az amerikai, mind az európai demokráciákban az emberek nagyjából kétharmadát, tehát jelentős többségét kifejezetten zavarja az egyenlőtlenség jelenlegi szintje. Alternatív magyarázatként felmerül, hogy esetleg a nyugati demokráciák hatékonysága borzalmas, és a politikusok a választói akarat ellenére képtelenek változást elérni az adórendszerben. Azonban ez a teória sem állja meg a helyét: az Egyesült Államokban például az elmúlt évben egy komoly adóreformot fogadott el a Trump-adminisztráció, azonban ennek iránya ellentétes volt a többség akaratával – az adók elsősorban a gazdagok számára csökkentek. Amerikai és portugál kutatók ráadásul Európát vizsgálva is arra a következtetésre jutottak, hogy a növekvő egyenlőtlenség és az emberek egyre növekvő aggodalma ellenére a különböző kormányok és parlamentek egyre kevesebbet foglalkoznak újraelosztási kérdésekkel. Másképpen fogalmazva: bármivel szívesebben foglalkoznak, mint azzal, hogy a gazdagok óriásvagyonait megadóztassák.

A leggazdagabbak adnák a legkevesebb állami pénzt a rászorulóknak

A kutatók szerint a jelenség magyarázata az, hogy az egyenlőtlenségek sokkal nagyobb hatalmat adnak a gazdagok kezébe a politika befolyásolására, mint amekkora nyomást gyakorol a politikusokra a tömegek elégedetlensége. Ezt a hatalmat kihasználva pedig a felső 1% sikeresen ellensúlyozza a választók akár túlnyomó többségének akaratát. Amerikai tudósok e teóriát alátámasztandó felmérést készítettek azok körében, akik 40 millió dollárnál (több mint 12 milliárd forintnál) is nagyobb vagyonnal rendelkeznek. Az eredmények meglehetősen lesújtóak: a szupergazdagok körében kirívóan alacsony a szociális programok támogatottsága, a leggazdagabbak adnák a legkevesebb állami pénzt a rászorulóknak – pedig nekik fájna ez a legkevésbé. Ráadásul a leggazdagabbak sokkal jobban érdeklődnek a politika iránt, és természetesen jóval szorosabb kapcsolatot ápolnak a politikusokkal, mint az átlagemberek. Lee Drutman kutatása például kimutatta, hogy kevesebb mint 30 000 ember biztosítja Amerikában a politikai kampánytámogatások több mint 80%-át, a politikusoknak tehát elsősorban számukra kedvező törvényeket „éri meg” elfogadni.

Megmondják, miről legyen szó a politikában

Borghetto és Epp kutatása szerint ráadásul a gazdagoknak számos eszközük van arra, hogy befolyásolják, mely ügyekkel foglalkozzon a politika. Több mint 70 évet felölelő vizsgálatuk szerint az egyenlőtlenség kérdése leggyakrabban a bevándorlás és bűnözés kapcsán került elő, a gazdagok túlzott vagyonát vagy adókedvezményeit alig tárgyalták a kormányok és parlamentek. A tudósok ezt a gazdagok „negatív” befolyásoló erejének tulajdonítják, akik médiavásárlással és gyakran bújtatott kampánytámogatással képesek elérni, hogy miről legyen szó a közéletben, és miről hallgasson a politika. Érdekes lehet persze megvizsgálni azt is, hogy az elitből kikerülő politikusok miért hoznának törvényeket maguk, családjuk és ismerőseik ellen. A gazdagokat sújtó törvénykezés ugyanis a gazdagsági elittel jó kapcsolatot ápoló – vagy épp közülük kikerülő – politikusok saját érdekeit is sértheti, erről azonban jelenleg nincs megbízható publikáció, talán azért sem, mert az ilyen személyes motivációk nehezen kutathatók.

Egyes történészek úgy érvelnek, hogy a fentiek miatt az emberi történelem során az egyenlőtlenség elkerülhetetlenül növekszik egészen addig, amíg háborúk, katasztrófák vagy más forradalmak újra nem osztják a lapokat. Mások, így az Economist szerzői, derűlátóbbak, és emlékeztetnek arra, hogy az egyenlőbb társadalmat biztosító nyugati demokráciák jelenleg is működnek. Ha pedig a politikusok kipróbálnák, milyen politikai hatása van az egyenlőtlenség letörésének, a szupergazdagok megadóztatásának és a szegényebbek rendszerszintű felemelésének, úgy találnák, hogy a dolog működik, és komoly politikai hasznot hoz. Abban lehet reménykedni, hogy erre egyes politikusok is rájönnek majd.

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …