• Ha távolabbról nézünk egy problémát, akkor döntéshozatalnál könnyebben választunk hasznos megoldást
  • A „magas szintű konstrukció” magában foglalja a döntéstől számított pszichológiai távolságot
  • Akik nagyképi gondolkodásmódra voltak ösztönözve, hajlamosabbak voltak maximalizálni a hasznot, függetlenül attól, hogy nekik ettől jobb lesz-e
Ténygyár-tartalom
4 percnyi olvasnivaló

Új kutatások bebizonyították, hogy ha távolabbról figyelünk egy helyzetet, akkor döntéshozatalnál könnyebben választunk számunkra és mások számára is hasznos megoldást. Ahhoz, hogy a lehető legjobban jöjjünk ki egy szituációból, fel kell ismernünk a tényt, hogy a legjobb döntések hozzák a legtöbb hasznot – mondja Paul Stillman, a témával foglalkozó tanulmány vezető szerzője, aki az ohiói állami egyetem pszichológiai posztdoktori kutatójaként dolgozott. „A leghatékonyabb döntés az, amikor kihozzuk a helyzetből a maximumot. Néha az önzőnek tűnő döntések eredményezik a legtöbb hasznot” – állítja Stillman, aki idén elhagyja Ohio államot, hogy a Yale-en dolgozzon tovább, ahol ugyanazt a pozíciót fogja betölteni, mint előző munkahelyén.

Hogy egy egyszerű példát vegyünk: egy szoftverfejlesztő cég munkatársa számára hatékonyabb fejleszteni a termelékenységi szoftvert, mint megjavítani egy barátjának a számítógépét. Igen, ilyenkor az informatikus önzőnek tűnhet, hogy a pénz miatt cserbenhagyja a barátját, azonban döntése több értéket teremt magának és a szoftver jövőbeli felhasználóinak, mint amennyi veszteséget generál.

A tanulmányban Stillman és munkatársai azt tapasztalták, hogy az emberek akkor hozzák a leghatékonyabb döntést (ami a legtöbb értéket adja), ha távolról nézik a képet, vagyis látják a fákat, majd az erdőt is benne. Ez az úgynevezett nagykép-perspektíva az, amit a pszichológusok „magas szintű konstrukciónak” hívnak, magában foglalja a döntéstől számított pszichológiai távolságot. A távolság lehet az idő – például amikor egy évre előre tervezel valamit. De tényező lehet a távolság is, vagy mert úgy gondolod, a helyzet, amit fontolgatsz, inkább csak hipotetikus, mintsem valódi – mondja Stillman.

A tanulmányban több kísérletet is végeztek elméletük igazolására.

Az első kísérlet során 106 hallgatónak kellett kitöltenie egy tesztet, amelyik arra buzdította őket, hogy nagyképszerűen gondolkodjanak, és – ami talán még nehezebb – csak a jelenben, hétköznapi szinten maradva. A résztvevőket arra kérték, hogy javítsanak egészségükön: csináljanak egy listát arról, hogy milyen célok segíthetnének nekik elérni például a hosszabb életet. Ez egy nagyképszerű keretbe helyezi őket. Másoknak azt mondták, hogy készítsenek egy listát arról, milyen eszközökkel lehet elérni a jobb egészséget. Ez inkább egy mindennapi szemléletmódra, „kis képre” jellemző megoldási mód.

Ezután minden résztvevő játszott egy gazdasági játékot: kilenc döntést kellett hozniuk arról, hogyan osszák el a pénzt maguk között, illetve négy másik ember között. A többiek nem tudhatták meg, ki hozta meg a döntést, és ki osztotta el a pénzt. A résztvevők felénél a haszon maximalizálása mindig másoknak kedvezett, a másik felénél viszont megfordult: ott az előnyök maximalizálása azt jelentette a játékos számára, hogy mindig maga felé hajlott a keze.

A második tanulmány hasonló volt, de ebben az esetben a kutatók más módszert alkalmaztak a pszichológiai távolság megteremtésére. A résztvevők felének azt mondták, hogy a jutalmakat pontosan egy év múlva fogják kiosztani (ez a nagykép gondolkodásmódja), a másik felének viszont azt, hogy egy nap múlva. (ez a kis képé). Az első tanulmányhoz hasonlóan azok a résztvevők, akik nagyképi gondolkodásmódra voltak ösztönözve, hajlamosabbak voltak maximalizálni a hasznot, függetlenül attól, hogy nekik ettől jobb lesz-e.

A tanulmány társszerzői Kentaro Fujita, az ohiói egyetem pszichológiaprofesszora; Oliver Sheldon (Rutgers Egyetem) és Yaacov Trope (New York-i Egyetem) voltak.

A munkát részben a Nemzeti Tudományos Alapítvány és a Templeton Alapítvány finanszírozta.

Ez a cikk is érdekelhet

A magyarok a családtagjaiknak
hisznek, nem a kormánynak

A magyarok többsége nem tartja demokratikusnak Magyarországot, nem bízik a politikai rends…