• A legnagyobb kihívás a 21. századi demokráciák számára, hogy a többség szerint nem biztosítanak beleszólást az átlagembereknek a politikába
  • A diktatúrák egy kutatás szerint e tekintetben jobban teljesítenek – valójában inkább csak az állampolgáraik kevésbé kritikusak
  • A kutatás eredménye ugyanakkor fenyegető lehet a demokráciák számára, ha nem tesznek valamit
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

Az elmúlt években meglehetősen sok szó esik a demokrácia új válságáról, az autoriter rendszerek előretöréséről. És bár továbbra is igaz, hogy az emberek többsége demokráciában szeretne élni, ahogy az is, hogy a demokráciák jobb életfeltételeket biztosítanak az állampolgáraik számára, mint a diktatúrák vagy a hibrid rendszerek, úgy tűnik, az emberek többsége mégsem érzi, hogy a politika figyelne a szavára.

A Dalia Research, Alliance of Democracies és a Rasmussen Global felméréséből legalábbis ez derül ki. A demokráciákban élők 54 százaléka gondolja, hogy nincs semmiféle befolyása a politikai döntéshozatalra, de ami ennél is súlyosabb: az állampolgárok csaknem kétharmada (64%) szerint a kormány nem az ő érdekükben cselekszik. Az 50 országban, 125 000 ember megkérdezésével készült kutatás szerint az elégedetlenség (64%) ráadásul magasabb a valódi, működő demokráciákban, mint a diktatúrákban (41%). Mindez annak ellenére van így, hogy a legtöbb országban a demokrácia támogatása jóval magasabb, mint a „keménykezű” uralomé.

A kutatás vezetője szerint a politikai rendszerek ma gyorsabban változnak, mint bármikor az elmúlt 30 évben. A valódi demokráciák számára tehát a legnagyobb kihívás jelenleg az, hogy az emberek többsége nem érzi őket demokratikusaknak. A kutatásban legrosszabbul teljesítő tíz országból ugyanis kilenc liberális demokrácia: a legkevésbé tehát olyan országokban érzik az emberek, hogy beleszólhatnak a politika működésébe, ahol egyébként bizonyíthatóan sokkal több beleszólásuk van a közügyekbe, mint a diktatúrákban.

Japánban például 74% vallja, hogy a hozzá hasonló emberek „hangja” egyáltalán nem vagy nagyon kevéssé számít a politikában, de a bizalom elvesztése jellemző Lengyelországban (63%), Franciaországban, Ausztriában és Portugáliában (62%), Norvégiában (61%), Németországban, Hollandiában és Belgiumban (60%). (Magyarország nem szerepelt a kutatásban.) Az egyetlen nem-demokrácia, Szingapúr is furcsa kivétel, az ázsiai törpeállam ugyanis amolyan jóléti autoriter rendszer, ahol a hatalom erősen rendpárti ugyan, és nem lehet leváltani, de rendkívül magas életminőséget biztosít az állampolgároknak – már itt természetesen a vele szembe nem szegülőkről van szó. Ezzel szemben olyan elnyomó rendszerekben, mint a putyini Oroszország, csupán 44%, a gyilkos Duterte vezette Fülöp-szigeteken pedig csak 41% vallja, hogy nincs beleszólása a politikába. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az Egyesült Államokban és még a Brexit-válságtól szenvedő Egyesült Királyságban is jobbnak ítélték az állampolgári részvétel lehetőségeit, mint az öreg kontinens demokráciáinak többségében.

A jelenség magyarázata valószínűleg nem az, hogy a demokráciák rosszabbul teljesítenek, mint a diktatúrák, hanem az, hogy a demokratikusabb társadalomban élők megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy kritikusak legyenek a kormányaikkal szemben. Ugyanakkor az eredmény mégis figyelmeztető lehet a demokrata politikusok számára, hiszen – ahogy a kutatás vezetői is emlékeztetnek – a politikában a percepció, az érzés majdnem olyan fontos, mint a realitás. Másképpen fogalmazva: ha egy átlagos orosz állampolgár úgy érzi, van beleszólása a közügyekbe, az éppúgy erősíti a putyini diktatúrát, ahogy gyengíti az egyébként kiválóan működő norvég liberális demokráciát, ha az állampolgárok nem hisznek ebben.

A kutatásból kiderült az is, hogy az emberek többsége nem bízik abban, hogy a hírek, amiket olvas, hitelesen és kiegyensúlyozottan tudósítanak a politikáról. Érdekes módon az egyik legkiterjedtebb cenzúrával rendelkező országban, Kínában gondolják a legkevesebben (39%), hogy a sajtó félretájékoztatná őket, míg Iránban (74%) és Görögországban (74%) a legkritikusabbak az emberek a médiával kapcsolatban. Az egyetlen ügy, amiben egyértelműen megelőzik a demokráciák az autokráciákat, az a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága: a demokratikus országokban élők szabadabban beszélnek politikai nézeteikről akkor is, ha a többség nem ért velük egyet.

Úgy tűnik tehát, hogy a demokráciákat nemcsak külső veszély, az autoriter országok támadása és áskálódása fenyegeti, hanem az is, hogy az állampolgári bizalom egyre gyengébb a rendszerben. Ezt pedig sürgősen orvosolni kellene, ha a politikát alakítók azt szeretnék elérni, hogy országuk demokratikus maradjon, biztosítva állampolgáraik számára az alapvető politikai jogokat és az ezzel járó szabadságot.

 

Ez a cikk is érdekelhet

A magyarok a családtagjaiknak
hisznek, nem a kormánynak

A magyarok többsége nem tartja demokratikusnak Magyarországot, nem bízik a politikai rends…