• Az önértékelés-fenntartási modellt az 1980-as években egy Abraham Tesser nevű pszichológus definiálta először
  • Amikor a résztvevők úgy gondolták, ez csak egy játék, a barát többet segített, mint az idegen – ilyen barátokkal kinek van szüksége ellenségre?
  • A legfontosabb, hogy mindenen felülemelkedve rá kell jönni: a barátság az igazán fontos
Ténygyár-tartalom
6 percnyi olvasnivaló

Képzeld csak el: menő gitáros vagy. Minden barátod úgy ismer, mint aki folyton gitározik, divatos pólókban jársz, minőségi zenei oldalakat kedvelsz, és rocksztáros poszterekkel van tele a falad. Az egész életedet ez a szenvedélyed teszi ki. Egy nap elhatározod, hogy elmész egy open mic estre („szabad a mikrofon” est), ahol azonban épp egy másik gitáros játszik, aki született tehetség, mérföldekkel jobb, mint te. Ettől te hogy érzed magad? Oké, spékeljük meg a dolgot azzal, hogy az a gitáros a legjobb barátod. És most hogy érzed magad? Valld be, a féltékenység kis zöld szörnye már ott növekszik benned. Ezt a jelenséget hívják önértékelés-fenntartási modellnek. De ne aggódj, ez nem a te erkölcsi züllésed jele, a kis zöld szörny mindegyikünkben benne lakozik.

Az önértékelés-fenntartási modellt az 1980-as években egy Abraham Tesser nevű pszichológus definiálta először. Az elmélet két részből áll: először is az emberek törekszenek rá, hogy viselkedésük pozitív képet mutasson róluk másoknak. Másodszor pedig az egyén emberi kapcsolatai jelentős hatással vannak az önképére. Ahogy Shankar Vendantam fogalmazza meg könyvében, létezik egy „rejtett agy”. Tesser akkor kezdett érdeklődni ez iránt a jelenség iránt, amikor egy fiatal nő közeledni kezdett hozzá, hogy panaszkodjon az iskolai jegyei miatt. Nem azért, mert rossz jegyet kapott, hanem azért, mert egy közeli barátja kapott jobbat. A lányt nem is érdekelte, hogy a többi osztálytársa milyen jegyet szerzett, csupán az marcangolta, hogy a közeli barátja jobban teljesített.

„Ha egy idegen csinál valamit jól, akkor őszintén tudunk örülni a teljesítményének” – írja Vendantam. Ha egy közeli barátunk ért valamihez, ami nem igazán a te tereped, boldogan ünnepled a tehetségét. Ez persze részben azért van, mert igazán jószívű ember vagy, aki szereti a barátait, részben pedig azért, mert ez a képessége nem érinti a te területedet.

De amikor egy közeli barátod ért valamihez, ami téged is érdekel – vagy ne adj isten, egyenesen a szenvedélyed – minden érzés elszabadulhat. „A reakcióid a következők lehetnek – mondja Tesser Vendantamnak. ’A sikered engem is felemel’ vagy ’A sikeredtől úgy érzem magam, mint egy nyomorék.’”

Hogy a jelenség mélyére nézzen, Tesser a laborba hívta a barátait, és elérte, hogy féltékenyek legyenek egymásra. Egy másik kísérletben a kutatócsoport 4 fős csoportokba sorolta a résztvevőket, ezek 2-2 barátból álltak (nevezzük őket Attilának és Ádámnak, illetve Balázsnak és Bencének). Ezek után egy jelszó nevű játékot játszatott velük. Minden körben egy embernek (például Ádámnak) ki kellett találnia a „jelszót” különböző, többiek által adott segítségek alapján. A segítségeket egy lista tartalmazta, és nehézségi sorrendbe voltak állítva, így a játékosok választhatták ki, hogy mennyit akarnak segíteni a másiknak. Ha lement egy kör, a következő játékos jött, és így tovább.

Lássuk az eredményeket! A résztvevők fele azt mondta, hogy a játék fontos verbális és vezetői képességeket igényelt, a másik fele pedig azt, hogy ez csak egy játék volt. Akadt azonban egy trükk: a játék úgy volt megoldva, hogy az első részt vevő pár egy-egy külön baráti párból legyen összeállítva, és minden baráti párból egy elrontsa, tehát ne találja ki a jelszót. Az önértékelés-fenntartási modell szerint ha Attila úgy gondolta, hogy a játék eredménye a verbális és vezetői képességek jele, azonban nem aratott sikert, rosszul érezte magát, ha a másik játékospárnál barátja, Ádám jól szerepelt. Hogy meggyőződjenek az eredményekről, a kutatási csoport megszámolta azokat a köröket, amikor az idegen többet segített, mint a barát. Amikor a résztvevők úgy gondolták, ez csak egy játék, a barát többet segített, mint az idegen. Most érvényesül a jól ismert szólás. Ilyen barátokkal kinek van szüksége ellenségre?

Ha ezeket most kellemetlenül ismerősnek érzed, jó hírünk van: létezik gyógymód a leküzdésére! Tesser a jelenségről szóló 1988-as tanulmányában négy megoldást mutat be (ne vegyétek készpénznek, nem mindegyik jó tanács).

  1. Távolodj el a barátaidtól! Tesser példájának okán ha Alíz és Barbara a középiskolai szimfonikus zenekarban akar játszani, és csak Barbara jut be, Alíz ezentúl töltsön kevesebb időt Barbarával, hogy ne szenvedjen az átélt kudarctól.
  2. Változtass az önképeden! Alíz ezek után jobban tud összpontosítani más tevékenységekre, amelyek örömet okoznak, és kevesebb hangsúlyt kell fektetnie a zenére.
  3. Ha valóban nem tudod elviselni a helyzetet, szüntesd meg a barátságot! Kevésbé extrém módszer lehet továbbá, ha Alíz megpróbál minden olyan területen jeleskedni, ami Barbarának nem erőssége.
  4. Legközelebb próbálkozz jobban! Talán nyilvánvalónak tűnik, de Alíz is sikerrel járhat, ha eleget gyakorol, hogy legközelebb biztosan bekerüljön a zenekarba.

Ha egyik megoldás sem nyerte el a tetszésedet, érdemes megismerkedned Vendantam történetével, amely egy konfliktusra hajlamos kutatópárról szól. „Bár eleinte úgy tűnt, hogy ugyanolyan dolgokat csinálnak, és ugyanazok az érdeklődési köreik, John és Virginia rájöttek, hogyan kell különböző dolgokat csinálni – például felosztani a mindennapi teendőket, és így egymást kiegészítve tudnak dolgozni és nem versengve.” Megegyeztek, hogy Virginia a sejtbiológia és a biokémia szakértője lesz, John pedig a klinikai teendőké és a tudományos munkáé (mint amilyen például a betegekkel való együttműködés).

Alíz és Barbara esetében pedig a két ember felismerheti, hogy rengeteg útja-módja van annak, hogy valaki jó zenésszé váljon. Talán Barbara csodálatosan játszik, míg Alíz szép hangon énekel. És a legfontosabb, hogy mindezeken felülemelkedve rájönnek majd, hogy ők elsősorban barátok – és a barátok támogatják egymást akár már virtuózok, akár még csak szárnybontogatók legyenek.

Ez a cikk is érdekelhet

Negyven éve először
nem nőtt a demokráciák
száma a világon

Választás szabadság nélkül: ez lett Magyarországból A Göteborgi Egyetem 3000 szakértő segí…