• A Yale Egyetem kutatója 10 éve foglalkozik pszichopatákkal
  • Azt állítja: csak akkor értik meg, hogy problémát okoztak, ha rávesszük őket, hogy az áldozat helyébe képzeljék magukat
  • Amíg ugyanis nálunk ez a folyamat automatikus, a pszichopatáknál „be kell kapcsolni” az átérzés képességét
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

Kevés ember tölti az ideje jelentős részét pszichopaták között. Még kevesebben vannak, akik rendszeresen látogatnak el börtönökbe azért, hogy pszichopaták között lehessenek. A kivételek egyike Arin Baskin-Sommers, a Yale Egyetem adjunktusa, aki kiharcolta magának, hogy egy szigorúan őrzött börtönben vizsgálhassa a rabokat. Az ő kutatásáról készített beszámolót a The Atlantic című lap.

Baskin-Sommer elsősorban azokra az elítéltekre kíváncsi, akik pszichopata tendenciákat mutatnak. A pszichopatákra definíció szerint jellemző, hogy képtelenek vagy igen nehezen képesek megérteni mások érzelmeit. Ez magyarázhatja, miért tudnak extrémen önző módon viselkedni, hogy miért hagyják sokszor figyelmen kívül mások jólétét és érzéseit, de azt is, hogy miért követnek el háromszor gyakrabban erőszakos bűncselekményeket, mint mások.

A kutatások szerint az az elterjedt teória, hogy a pszichopaták nem értik a másik embert, csupán részigazság. Bár a viselkedésükből erre következtethetnénk, a pszichopatákkal végzett kísérletek azt igazolják, hogy képesek felfogni, mit képzel, akar vagy hisz a másik ember. Ha hallanak egy történetet, és a kutató arra kéri őket, képzeljék magukat az egyik szereplő helyébe, többnyire gond nélkül el tudják mondani, mit gondolhat a történetben szereplő karakter. Bakin-Sommer arra jött rá, hogy a pszichopaták mentális problémája bonyolultabb annál, mint ahogyan korábban hittük.

A Yale adjunktusa 10 éve kezdett el pszichopatákkal foglalkozni, ahogy ő mondja: „akkor, amikor minden tévéműsor tele volt ezzel a kifejezéssel”. Szerinte rendkívül komplex kérdés, hogyan működik az agyuk, olyan kutatási téma, amelyet igazán érdemes feltérképezni. Az amerikai börtönök ugyanakkor a rab érkezésekor nem vizsgálják, hogy a fogvatartottak a pszichopaták kategóriájába tartoznak-e, Baskin-Sommersnek ezért saját tesztet kellett kidolgoznia. 106 súlyosan erőszakos bűnelkövetőből 22 bizonyult pszichopatának, 28 nem, a többiek pedig a kettő közötti határvonalon helyezkedtek el. Előbbiek meglehetősen bőbeszédűek voltak, és semmiféle agressziót nem mutattak a teszt során – leginkább örültek annak, hogy valaki az életükről kérdezi őket.

Bakin-Sommer egy igen egyszerű számítógépes feladatsorral is vizsgálta a rabokat. Egy börtöncellában álló emberfigurát láttak a monitoron, aki vagy jobbra, vagy balra fordult. A cella falain piros pontok jelentek meg, az egyik verzióban két darab a figura szeme előtt, a másikban az egyik pont előtte, a másik pedig mögötte. A rabok feladata az volt, hogy meglehetősen gyorsan mondják meg, hány pontot lát az adott pillanatban a figura – ehhez pedig bele kellett képzelniük magukat annak helyzetébe.

Az emberek többsége gyorsan és pontosan meg tudja mondani, hány pontot lát a figura – a kérdés nem nehéz –, azonban valamivel lassabban válaszol, ha az egyik pont a figura mögött van, a másik pedig előtte. A jelenség magyarázata az úgynevezett egocentrikus interferencia: az agyunkban ugyanis minimális problémát okoz, hogy mi két pontot látunk, a helyes válasz a kérdésre pedig mégis az, hogy a figura csak egyet. Az érdekes az, hogy arra a kérdésre is lassabban válaszolunk, hogy mi hány pontot látunk, ha a figura egy pontot lát, mi pedig kettőt. Ez utóbbi jelenséget hívják alternáló interferenciának, ebben az esetben ugyanis az zavar meg minket, hogy beleképzeljük magunkat a figura helyzetébe.

A pszichopaták a normális emberekhez nagyon hasonló eredményeket értek el, amikor arról kérdezték őket, hány pontot lát a figura, de a kutatás tanúsága szerint az alternáló interferencia jóval kevésbé zavarja őket. Azaz bele tudják magukat képzelni a figura bőrébe, de saját érzékelésük kapcsán nem zavarja őket a másik perspektívája. Másképpen fogalmazva: többségünk bizonyos helyzetekben automatikusan belegondol, mit érezhet a másik, míg a pszichopaták ezt csak akkor teszik, ha megkérjük vagy rákényszerítjük őket erre. Azaz egy olyan képesség, ami a többség számára nem igényel erőfeszítést, hanem automatikusan aktiválódik, náluk csak akkor működik, ha kifejezetten szeretnék.

A kutatás szerint a pszichopaták képesek óriási figyelmet összpontosítani azokra a dolgokra, amelyek segítik őket a céljaik elérésében, és eközben figyelmen kívül hagynak minden olyan információt – és emberi érzést –, ami nem. Ráadásul ez a tulajdonság annál jellemzőbb valakire, minél erősebb pszichopata tendenciákat mutat. Persze vannak, akik megkérdőjelezik Baskin-Sommers eredményeit, és maga a kutató is hangsúlyozza, hogy nem egyetlen tanulmány fogja megmagyarázni a pszichopátia rendkívül összetett jelenségét. De a kutatása segíthet például abban, hogy helyesen képezzék ki a rendőröket és börtönőröket arra, miként értessék meg a pszichopata rabokkal, ha problémát okoztak. Nem elég ugyanis elmondani a pszichopatáknak ezt: rá kell venni őket, hogy a másik ember, például az áldozat szerepébe képzeljék magukat.

Ez a cikk is érdekelhet

Negyven éve először
nem nőtt a demokráciák
száma a világon

Választás szabadság nélkül: ez lett Magyarországból A Göteborgi Egyetem 3000 szakértő segí…