• Így szabályozzák Kínában az adatok használatát, a mesterséges intelligenciát és az internetes megfigyelést
  • A pekingiek mindig magukon érzik Mao tekintetét – és a megszámlálhatatlan megfigyelő kameráét
  • A számítógépes program összegyűjti az összes adatot, és azokat a személyeket jelöli meg, akik „fenyegetést” jelenthetnek a hatóságokra
Ténygyár-tartalom
12 percnyi olvasnivaló

1955-ben egy rövid történet jelent meg a neves sci-fi-író, Isaac Asimov tollából az „elektronikus demokrácia” kísérleti megvalósításáról. Ebben egy kiválasztott állampolgár –a teljes népességet képviselve – válaszolt a Multivac nevű számítógép által generált kérdésekre. A gép feldolgozta az adatokat, és kiszámolta a választások eredményeit, ezért ilyesmit már soha többé nem kellett tartani… Az Asimov-történet képzeletbeli helyszíne az Indiana állambeli Bloomington volt, napjainkban viszont Kínában épül ki a Multivac-féle megközelítés – kezdi az MIT Technology Review-n megjelent terjedelmes írásátChristina Larson, Kína és Ázsia történéseire szakosodott tudományos újságíró.

Minden autoriter rezsimben „alapvető problémával szembesülnek az olyan intézmények, amelyeknek az a feladatuk, hogy meghatározzák, mi történik a társadalom alacsonyabb rétegeiben”– mondja Deborah Seligsohn, a Philadelphiai Villanova Egyetem Kína-szakértő politikatudósa. De hogyan lehet hatékonyan kormányozni egy olyan, egyre összetettebb gazdasági és társadalmi szerkezetű országot, amelynek minden ötödik Föld-lakó a polgára, ha nincs engedélyezve a nyilvános vita, nincs civil aktivitás, és nincsenek választási visszajelzések? Hogyan lehet elegendő információt gyűjteni a döntések meghozatalához? És hogyan erőszakol ki bizalmat maga iránt egy ilyen ország vezetése – anélkül, hogy minden ajtó elé rendőrtállítana?

Hu Csin-tao, aki 2002 és 2012 között volt a kommunista párt főtitkára, megpróbálta egyfajta demokratikus enyhítéssel megoldani ezeket a problémákat, és lehetővé tette, hogy a sérelmek híre elérjen az uralkodó osztályig. De utódja, Hszi Csin-ping visszafordította ezt a tendenciát: stratégiájának középponti eleme lett, hogy megértse és reagáljon arra, ami az 1,4 milliárd ember lakta országban zajlik – a megfigyelés, a mesterséges intelligencia és a big data kombinált eszköztárára támaszkodva ap olgárok életének és viselkedésének aprólékos megfigyelésekor.

Segít ebben, hogy a világ demokráciáinak utóbbi viharos évei egyre inkább a választások eltörlése felé mozdítja a kínai politikai elit gondolkodását. Trump megválasztása, a Brexit, a szélsőjobboldali pártok előretörése Európa-szerte, Duterte terrorhatalma a Fülöp-szigeteken – mind-mind felerősíti azt, amit a demokráciával együtt járó problémaként fogalmazott meg számos kritikus: a populizmust, az instabilitást és a bizonytalanul személyre szabott vezetést.

2012-es főtitkárrá választását követően Hszi Csin-ping számos ambiciózus tervet dolgozott ki az ország számára, ezek közül több is a technológiában gyökerezik, beleértve azt a célt, hogy 2030-ra a világ vezető hatalmává váljon az ország a mesterséges intelligencia területén. „Cyber-szuverenitás” jelszóval, a cenzúra fokozása és a totális belföldi internetes ellenőrzés érvényesítése érdekében.

Adatok – párbeszéd helyett

A kínai vezetők már régóta szerették volna kipuhatolni a közvéleményt, anélkül, hogy megnyitnák a teret a felfűtött viták és a hatóságok kritizálása előtt. A császári és a modern kínai történelem nagy részében hagyománya volt a vidékről Pekingbe utazó elkeseredett emberek kis tüntetéseinek, a nyilvános „petícióknak”. Ezeket az az elgondolás motiválta, hogy ha a helyi hatóságok nem értik meg őket, vagy nem törődnek a sérelmeikkel, a császárnál kedvezőbb elbírálásban reménykedhetnek.

Hu Csin-tao idején a Kommunista Párt néhány tagja korlátozott nyitottságot mutatott a lehetséges problémák feltárására és megoldására. A blogok, a korrupcióellenes újságírók, az emberi jogi ügyvédek és a helyi korrupcióra összpontosító online kritikusok tevékenysége nyilvános vitákhoz vezetett a Hu Csin-tao-ciklus utolsó éveiben.

Hszi Csin-pingv iszont, még az előtt, hogy hatalomra került volna, napi tájékoztatást kapott a társadalmat aggasztó ügyekről, illetve a közösségi média által feltárt zavargásokról. A korábbi években fővárosba utazók petíciói olyan botrányokra irányították rá a figyelmet, mint amilyen a helyi hatalmasságok illegális földszerzése vagy a szennyezett tejpor ügye volt.

De a rendőrség egyre gyakrabban állítja meg a petíciót benyújtani szándokozókat –még mielőtt elérnék Peking határát. Vonatjegy vásárlásához kötelezővé tették a személyi azonosító igazolvány bemutatását, így a potenciális „bajkeverőket” könnyedén ki tudják szűrni. Közülük többet a peronról tereltek vissza az állomásra, a bloggereket, aktivistákat, ügyvédeket szisztematikusan elhallgattatják vagy bebörtönzik.

Amennyire tudni lehet, nincs egyetlen olyan mesterterv sem, amelyik összekapcsolná a technológiát és a kormányzást Kínában. Van viszont számos olyan egyedi kezdeményezés, amelyek stratégiájában közös elem az emberekről és vállalatokról szerzett adatok összegyűjtése, s így a döntéshozók tájékoztatása, elősegítendő a viselkedés befolyásolására alkalmas ösztönző és szankcionáló intézkedéseket.

 

Algoritmus fedi fel a gyanús viselkedést

 

A feketelistázás a rendszer elsődleges eszköze. Az elmúlt öt év során a kínai bírósági rendszer olyan személyek adatait adta közre, akik nem fizették meg a rájuk kirótt pénzbírságot, illetve elmulasztották az őket elmarasztaló ítéletek teljesítését. Az új szociális hitelezési szabályok szerint ennek a listának a tartalmát megosztják különböző vállalkozásokkal és kormányzati szervekkel. A listán szereplő személyek nem kaphatnak hitelt, nem foglalhatnak repülőjegyet, nem tartózkodhatnak luxusszállodákban.

Kína nemzeti szállítmányozó cégei is megalkották a maguk feketelistáit, hogy megbüntessék például azokat, akik elállják a vonatok ajtajait, vagy kötözködnek utazás közben: az ilyen renitensek hat vagy tizenkét hónapig nem válthatnak jegyet a pénztáraknál. Az idei év elején Peking által megjelentetett feketelistára kerülő„tisztességtelen” vállalkozások pedig nem kaphatnak kormányzati szerződéseket a jövőben, és a földtámogatásoknak is búcsút kell inteniük.

Néhány önkormányzat kísérletezett a szociális hitelezési„pontszámok” bevezetésével is, bár azt nem lehet tudni, hogy ez is része lesz-e a nemzeti tervnek. Az észak-kínai Rongcheng városa például mind a 740 ezer lakosának kiadta a pontszámait: mindenki 1000 pontról indult. Ha jótékony célra adományoz, vagy állami kitüntetést kap, pluszpontokat szerezhet; de közlekedési szabálysértés esetén – például ittasan vezet, vagy túl gyorsan hajt át a zebrán –pontokat veszít. A magas pontszámmal rendelkezők kedvezményt kapnak a téli fűtőberendezések beszerzésekor, vagy jobb feltételekkel juthatnak jelzáloghitelhez; alacsony pontszámuk miatt viszont rengetegen elesnek a bankihitelektől vagy az állami munkahelyektől. A városháza dicsőségfalán kapnak helyet azok, akik a pontszámok alapján különösen „erényeseknek” bizonyulnak.

Az egyik legnagyobb aggály az, hogy mivel Kínában nem létezik független igazságszolgáltatás, a polgároknak nem áll módjukban vitatni a hamis vagy pontatlan állításokat. Egyesek úgy kerültek rá az utazási feketelistára, hogy az ezt elrendelő bírósági döntésről értesítést sem kaptak. A petíciókat benyújtókat és az oknyomozó újságírókat egy másik rendszer szerint ellenőrzik, és megint egy másik megfigyelőrendszer ügyel a kábítószer-rehabilitációs program résztvevőire. Ha valakit egyszer felírnak egy ilyen listára, alig remélheti, hogy valaha is lekerüljön onnan a neve.

 

Algoritmikus rendészet

A Washingtoni Postban idén megjelent írásábanHsziao Csiang, a Berkeley kínai származású professzoraa kínai adatgyűjtő kormányzást „digitális totalitárius államként”értékelte. A disztópikus jelenségek Nyugat-Kínában a legnyilvánvalóbbak.

Ez az „Új Terület” a kínai muzulmán kisebbség, az ujgurok tradicionális otthona. Ahogy viszont egyre több han-kínai migráns telepedett le a régióban (egyesek szerint kolonizálta a területet), mind a munka-, mind a vallási lehetőségek alaposan megcsappantaka  helyi ujgur népesség számára. Mindez zavargásokba, erőszakos összecsapásokba torkollott a fővárosban, Urumqiban,a 2009-es események során 200-an haltak meg. A kormány válasza nem az volt a növekvő feszültségekre, hogy nyilvános vitákat kezdeményezzen, vagy szakpolitikai tanácsokat fogalmazzon meg: adatokat gyűjtött, és algoritmusokat használt annak meghatározására, hogy ki az, aki „valószínűleg” erőszakos cselekményeket követhet el a jövőben.

A Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület kormányzata magáncégeket bízott meg a különböző adatfolyamokat értékelő prediktív algoritmusok megtervezésével. Azzal kapcsolatban nincs nyilvános információ, hogy ezek a számítások hogyan vagy milyen súlyozással készülnek,az ott élő emberek általában nem is tudják, mik a szabályok.

Az elmúlt két évben több ezer ellenőrzőpontot állítottak fel, azott áthaladóknak bele kell nézniük a megfigyelő kamerába, és a személyi igazolványukat be kell mutatniuk, ha egy autópályára, mecsetbe vagy bevásárlóközpontba tartanak. Az ujguroknak kormányzati tervezésű alkalmazásokat kell telepíteniük az okostelefonjaikra, ezek nyomon követik az online kapcsolataikat és a felkeresett weboldalakat. A rendőrök rendszeresen ellátogatnak a helyiek lakásába, hogy további adatokat gyűjtsenek arról, hány ember él a háztartásban, milyen a kapcsolatuk a szomszédaikkal, hányszor imádkoznak naponta, utaztak-e külföldre, és milyen könyveik vannak.

Mindezeket az adatfolyamokat betáplálják az autonóm terület közbiztonsági rendszerébe, olyan egyéb adatokkal együtt, amelyek információt tartalmaznak a bankszámla-mozgásoktól a családtervezésig sok mindenről. A számítógépes program a különböző forrásokból összegyűjtött adatok alapján azokat a személyeket jelöli meg, akik „fenyegetést” jelenthetnek a hatóságokra. Bár a pontos algoritmust nem ismerni, a vélekedések szerint olyan magatartásokra hívja fel a figyelmet, mint egy bizonyos mecset meglátogatása, könyvek birtoklása, nagy mennyiségű benzin megvásárlása, illetve külföldi telefonhívások, illetve e-mailek fogadása. Az így megjelöltekhez ellátogat a rendőrség, fogva tarthatják őket, börtönbe vagy átnevelő táborba kerülhetnek, mindenféle hivatalos vádemelés nélkül.

Adrian Zenznek, a korntali (Németország) Európai Kulturális és Teológiai Iskola politológusának számításai szerintaz ujgur internáltak aránya akár a felnőtt lakosság 11,5 százalékát is elérheti. Ezeket a táborokat úgy tervezték, hogy beleneveljék az emberekbea hazafiságot, és megszabadítsák őket korábbi vallási meggyőződésüktől. (A kormány a régióban a hagyományos muzulmán temetkezési gyakorlatot is megpróbálja felszámolni.)

Miközben a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen uralkodóvá vált a drákói szigor, Kínában másutta polgárok kezdenek lázadozni néhány megfigyelési forma ellen. Egy internetes cégnek, amely zártláncú tévéfelvételt sugárzott az interneten, a nyilvános felháborodást követően le kellett állítania a műsorát. Shanghai városa pedig nemrégiben olyan jogszabályokatalkotott, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy vitassák a szociális hitelnyilvántartás összeállításához használt, helytelennek vélt információkat. „A kínai internethasználók körében egyre növekszik az igény a magánszféra védelme iránt– mondja Samm Sacks, a CSIS New York-i technológiai programjának vezetője. –Még messze nem olyan szabad, mint ahogyan állítják.”

Ez a cikk is érdekelhet

A hazugságoktól hitelesebbnek tűnnek a politikusok

A 2016-os elnökválasztás sem az őszinteség jegyében telt A Trump-pártiak többnyire nem vet…