• Elsődlegesen nem a boldogság vezérli a mosolygást

  • Ennél erősebb tényező a belső motiváció

  • Ezért fordulhat elő, hogy egy hiba elkövetésének pillanatában talán elmosolyodunk

Ténygyár-tartalom
3 percnyi olvasnivaló

Mosolyunkat nagyon sokféle tényező befolyásolhatja: a mosoly címzettjétől kezdve a tárgyán át egészen a mosoly fajtájáig. A hazugságszakértők például bebizonyították, hogy azt tekinthetjük őszinte mosolynak, amikor az egyén szeme sarkában pici ráncok jelennek meg. Abban az esetben, ha ezt nem látjuk, biztosak lehetünk benne, hogy erőltetett mosolyról van szó. De mi a helyzet a mögöttes érzelmekkel? Minden esetben boldogok vagyunk, amikor mosolygunk? Ezt a kérdést vizsgálta meg Dr. Harry Witchel.

A tudós arra az eredményre jutott, hogy nem minden esetben motiválja a mosolyt boldogság; sőt, a legtöbb esetben nem ez okozza. Eredményét egy 44 résztvevőn elvégzett számítógépes kísérletre alapozta. A vizsgált személyek életkora 18 és 35 év között mozgott, feladatuk pedig a következő volt: egy rendkívül nehéz kérdésekből álló földrajztesztet kellett megoldaniuk, tehát a legtöbb alkalommal rossz választ adtak. A nehéz kérdéseknek azért volt fontos szerepük, mert Witchel azt szerette volna legfőképpen megállapítani, hogy akkor mosolyognak-e nagyobb arányban, amikor jó választ adnak, vagy akkor, amikor rosszat. A válasz teljesen egyértelműnek tűnhet, ám mégsem az.

A válaszadás közben videóra vették az arckifejezéseiket, hogy aztán egy-egy mosolyelemzést tudjanak készíteni az egyes résztvevők videóiból. A videókat először felosztották 9 külön kérdés–válasz blokkra, hogy minden kérdésnél egyenként tudják elemezni a reakciókat. A gondolkodás ideje alatt általában nem jelent meg mosoly az arcokon, viszont amikor megtudták, hogy válaszuk helyes volt-e vagy sem, többnyire mosolyogtak.

A válaszadók arcán – meglepő módon – akkor jelent meg nagyobb, őszintébb mosoly, amikor rossz választ adtak egy kérdésre. Erre meg is van a magyarázat. A mosolyt nem elsődlegesen a boldogság idézi elő, ennél erősebb szempont a belső motiváció a teljesítésre. Így már érthető, miért mosolyogtak a rossz válaszoknál: ekkor azt érezték, hogy a következő kérdésnél meg kell mutatniuk, hogy ők igenis többet tudnak ennél. Ez az elhatározás inkább elindította a mosolyt, mint az öröm, vagyis ez utóbbi nem szükséges és nem is elégséges feltétele a mosolynak.

Tehát amennyiben azon kapjuk magunkat, hogy akaratlanul is mosolygunk, amikor valamit elrontunk, ne gondoljuk, hogy ez nem normális jelenség! Inkább csak azt jelentheti, hogy nagyon magas a belső motivációnk. Annyira, hogy a bukás pillanatában is már a következő lépésre gondolunk; arra, hogyan fogjuk helyrehozni hibánkat.

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …