• A kislányoktól elvárjuk, hogy „jó gyerekek” legyenek, kövessék a szabályokat, és mindent tökéletesen csináljanak
  • Ez azonban kockázatkerüléshez és gyakran súlyos önbizalomhiányhoz vezet
  • Ha meg akarjuk óvni őket, tanítsuk meg a gyerekeinknek, hogy a kockázatvállalás kifizetődhet, a tökéletlenség pedig normális dolog
Ténygyár-tartalom
8 percnyi olvasnivaló

Sok szülő számára meglepő lehet a felismerés, hogy a korábban a világot keblére ölelő, boldog és energiával teli kislánya kamaszkorára felismerhetetlenül félénk, óvatos és kockázatkerülő gyerekké válik. Három amerikai író és újságíró, a „Confidence book for girls” (Önbizalomkönyv lányoknak) szerzői azt kutatták, mi állhat a jelenség hátterében – és ezt foglalták össze az Atlanticban megjelent cikkükben.A könyv megírásához nemcsak több száz gyerekkel – fiúkkal és lányokkal – beszélgettek, de ezerháromszáz, 8-18 éves gyerek megkérdezésével közvélemény-kutatást is végeztek. Az eredmény meglehetősen sokkoló volt: 8 és 14 éves kor között a saját magukba vetett bizalom 30%-kal csökkent, egy tízes skálán 8 pontról 6,5-re. A legtöbb „nagylány” nem bízik magában, ha csoport előtt kell megszólalnia, ha új emberekkel kell megismerkednie, de bizonytalan például az öltözködésében is.

Az egész 12 éves kor körül kezdődik, addig nincs különbség a lányok és fiúk között, 12 és 14 éves kor között azonban valami megváltozik. Sok fiú is veszít pubertáskorban az önbizalmából, de a lányok magukba vetett hite egyértelműen megrendül ebben az életszakaszban. Mindez azért is érdekes, mert a kutatások többsége szerint a lányok iskolai teljesítménye ebben a korban többnyire jobb, mint a fiúké. Azonban nem érdemes összekeverni a dolgozatjegyeket az önbizalommal és a boldogsággal. Jellemző például, hogy a 12 év alatti lányok az interjúk során gyakran mondtak olyasmit, hogy „imádok verseket írni, és nem érdekel, ki mit gondol róluk”, vagy: „könnyen barátkozom – csak odamegyek valakihez, és elkezdek vele beszélgetni”. A 14 évesek jellemző mondatai sokszor depresszívebbek „úgy érzem, mindenki olyan okos és szép, és csak én vagyok a csúnya lány barátok nélkül”, vagy: „ha úgy viselkednék, ahogy belülről jön, akkor talán senki sem szeretne engem.”

Súlyos probléma, hogy a jelenség gyakran tartós, és kihat a felnőttkorra is. A nagyobb önbizalommal rendelkező gyerekek több kockázatot vállalnak, ha pedig sikert érnek el, a későbbiekben is mernek majd kockáztatni – ugyanakkor a kudarcokat megtanulják kezelni. Az a gyerek, aki nem bízik magában, és kerüli a kockázatot, a későbbiekben is kockázatkerülő felnőtt lehet, márpedig a világ nem díjazza a kockázatkerülést. Ahogy Carol Dwack, a Stanford Egyetem pszichológusa találóan megfogalmazta: „ha a világ egy nagy általános iskola lenne, a nők lennének az univerzum vitathatatlan urai. De a világ nem egy általános iskola.”

Ezek után két kérdés merül fel. Az első, hogy mi a jelenség oka, azaz: miért bizonytalanodnak el a kamaszkorba ért lányok? És mit tehetünk szülőként ennek elkerülése érdekében? Kutatások szerint a nőkre és a fiatal lányokra nagyobb arányban jellemző a „ruminációnak” (rágódásnak) nevezett pszichológiai jelenség, azaz a negatív gondolatokkal, érzésekkel való vívódás. Ezt a problémát fokozza, hogy kisgyermekkorban a szülők és tanárok többsége elsősorban a lányokat buzdítja szabálykövető viselkedésre, perfekcionizmusra, az embereknek való állandó megfelelésre. Ez pedig sok esetben oda vezet, hogy a lányok túl magasra teszik a lécet: 12 és 13 éves kor között 18 százalékról 45 százalékra nő azoknak a lányoknak az aránya, akik szerint „nekik nem engedik meg, hogy ne teljesítsenek jól” (not allowed to fail). Fokozza a szorongást az is, hogy 12-14 évesen a lányok már észreveszik, hogy a világ másképp kezeli a nőket, mint a férfiakat. Például ha azt kérjük a gyerekektől, hogy rajzoljanak le egy tudóst, a 6 éves kislányok 70, míg a kisfiúk 83 százaléka a saját nemének megfelelő tudóst rajzol. A 11 éves lányok már többen rajzolnak férfi tudóst, a 16 éves lányok pedig háromszor annyian, mint nőt.

Nem tesz jót a lányok önbizalmának az internet és a közösségi média sem – és ennek hatása egyes kutatások szerint a lányokat erősebben sújtja, mint a fiúkat. Ha a gyerekeknek korábban rossz napjuk volt az iskolában; verekedtek, veszekedtek, vagy gyenge jegyet kaptak, hazamehettek, és érezhettek némi távolságot az iskolától. Ma ez a távolság eltűnt, hiszen a nap 24 órájában üzeneteket kapnak az osztálytársaiktól, barátaiktól – nincs tehát hova menekülni, nincs hol elbújni kicsit a világ elől.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mit tehetnek a szülők e károk mérsékléséért? Elsősorban nyilvánvalóan azt, hogy nem várnak tökéletességet a lánygyermeküktől, és támogatják őket ebben a nehéz és kritikus időszakban. Másodsorban pedig segíthet a status quo megváltoztatása. A sport, a például Amerikában elterjedt, de már Magyarországon is létező vitaversenyek, de akár a főzés megtanítása is olyan helyzetekbe hozhatja a lányokat, ahol megtanulják a kockázatvállalás fontosságát, és önbizalmat szerezhetnek. A lényeg, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, és megtanulják megbecsülni saját teljesítményüket.

A lányokat a társadalom arra tanítja, hogy szabálykövető, jó kislányok legyenek. Ha igazán jót akarunk a gyerekünknek, ezzel valamelyest ellenkező dolgokat is meg kell tanítanunk nekik: azt, hogy a bukás rendben van, hogy a kockázatvállalás pedig kifizetődik. Nem lesz könnyű dolgunk, mert az egész világ ezzel ellentétes elveket közvetít számukra. De egy kis kockázatot a szülők is vállalhatnak.