• Magyarországról egyetlen egyetem sem került a világ legjobb 400 felsőoktatási intézménye közé a Times Higher Education listájára, amely a 2019-es tanév várható minőségét jelzi előre
  • Megnéztük, hogy mit jelent ez a gyakorlatban – hogyan pontozzák az egyetemeket, és miért szorultak ki a magyar intézmények a legjobbak közül
  • Kiderült: a magyar egyetemek elsősorban a kutatás és a tanítás terén vannak lemaradva, az ott született tudományos eredmények azonban nem számítanak rossznak
Ténygyár-tartalom
5 percnyi olvasnivaló

A Times Higher Education oktatási szaklap szerint a legjobb magyar egyetem a SOTE – a Semmelweis Egyetem a 400-500. helyen áll, az ELTE-t, a Szegedi és Pécsi Tudományegyetemeket a 601-800. hely közé sorolták, a BME és a Debreceni Egyetem a 801-1000-es sávba került, a Corvinus pedig nem jutott a top 1000-be. Magyar egyetem tehát nem szerepelt a legkiválóbbak között.

De mi alapján állítják össze a listákat, tehát melyek azok a mutatók, amik miatt a magyar egyetemek kiszorultak a legjobbak közül? A válaszokat látva nem lehet sok okunk a bizakodásra, talán csak annyival árnyalhatjuk a képet, hogy a régiótól nem maradunk el érdemben, a visegrádi négyek felsőoktatási intézményei között egy sem végzett a top 400-ban. Legjobban a csehek, legrosszabbul a szlovákok teljesítettek. De például az osztrákoknak négy darab top 400-as egyetemük is van.
A THE rangsorába eleve nem kerülhet olyan egyetem, amelyen nincs alapképzés (ezért nem szerepel például a CEU a listán), és amelynek oktatói nem produkáltak legalább 1000 releváns publikációt 2013 és 2017 között. A listára akkor sem kerülhetett fel egy intézmény, ha e publikációk legalább 80%-a egyetlen tudományterületről származott. Másképpen fogalmazva: a THE csak a valóban nagy, komoly egyetemek közül válogatott.

A listát úgy állították össze, hogy a pontozás során a tanítást (a tanulási környezetet), a kutatások minőségét (a publikációk mennyiségét, a kutatási bevételeket és a kutatások elismertségét), az idézettséget (a kutatások hatását, minőségét), az egyetem nemzetközi és üzleti életbe való beágyazottságát mérte. Ezeket a THE nem egyenlő módon súlyozta: a tanítás, a kutatás és az idézettség 30-30%-ot tett ki a végső pontszámból, a nemzetközi beágyazottság 7,5, az üzleti beágyazottság pedig csupán 2,5 százalékban számított az összpontszámba.

A tanítást legjobban befolyásoló tényező egy nagymintás, évente készített felmérés volt, de vizsgálták a professzorok, doktoranduszok tanulókhoz viszonyított arányát, és az egyéb személyzet létszámát is. Az egyetemek bevételeit az adott ország vásárlóerejéhez igazították – a kutatás készítői tehát nem tettek úgy, mintha a pénz nem számítana, de törekedtek arra, hogy ne a kifejezetten gazdag egyetemek kerüljenek a lista élére, hanem azok, amelyek a hallgatók és az akadémiai szféra szerint valóban kiváló minőségű oktatást nyújtanak.

Az egyetemi intézetekben végzett kutatást három fő tényező alapján vizsgálta a THE: a 20 000 ember megkérdezésével végzett felmérés számított a legnagyobb súllyal, de vizsgálták az egyetemi kutatási bevételeket és a produktivitást is, tehát azt, hogy hány tudományos cikk születik egy intézményben. A pénz megint alacsonyabb súllyal (6%) szerepelt a tudományos szféra véleményénél (15%), a publikációk száma pedig azért fontos, mert a tudományos eredményeket cikkek formájában szokták közölni független szakértők által ellenőrzött (peer review) folyóiratokban. Annak az egyetemnek tehát feltehetően jobb az érdekérvényesítő képessége és kutató személyzete is, ahonnan sok, magasan jegyzett folyóiratban megjelent cikk származik.

Az idézettség pedig azért fontos, mert az alapján lehet meghatározni, mekkora hatású tudományos eredmények születtek. Elképzelhető ugyanis, hogy egy egyetem munkatársai rendkívül sokat publikálnak elfogadható minőségben, de végeredményben a nagy felfedezések – legyen szó bármely tudományterületről – nem ott születnek. Az egyetemi rangsort készítők 14,1 millió folyóiratcikket szemléztek ahhoz, hogy elkészítsék a 2019-es előrejelzést. Ha nagy szavakat akarunk használni, azt mondhatjuk, minél többet idéztek egy cikket, annál nagyobb arányban járult hozzá az adott egyetem az emberiség közös tudásához. A nemzetközi és üzleti beágyazottság pedig ma már fontos követelmény egy kiváló felsőoktatási intézmény életében – még ha ezek együtt is csak az összpontszám 10%-át adták ki.

A magyar egyetemek elsősorban a tanítás és kutatás kategóriában maradtak el a világ elitjétől, az idézettség – különösen a SOTE-n – igen magas pontszámot kapott. Az is világosan látszik, hogy a magyar egyetemeket nem a bevételek szűkössége és nem is a nemzetközi beágyazottság vetette vissza a rangsorban, ami persze nem jelenti, hogy a magyar tudományos és felsőoktatási szféra ne lenne súlyosan alulfinanszírozott. Tanításban szintén a SOTE, kutatásban az ELTE, bevételek tekintetében pedig a BME lett a legerősebb magyar egyetem.

 

Ez a cikk is érdekelhet

Amerikában bízik,
Trumpban nem
a magyarok többsége

• A magyarok többségének kedvező véleménye van az Egyesült Államokban • Tízből hét magyar …